Mit jelent a XXI. században a mecenatúra?

Amikor a magyarországi mecenatúra elveit, illetve működési modelljét próbáljuk megérteni, mindig azt kutatjuk, vajon mitől válik valaki mecénássá, mi az a hajtóerő, ami a számára fontos kulturális szereplő mellett tartja. És vajon a patronált hogyan tudja kezelni a kapcsolatot? 2025-ben nem egyszerűek a válaszok, mondhatni nem tiszta modellt tükröznek. A helyzet tisztázása és az összefüggések feltárása érdekében szakértőkhöz fordultunk, azzal a nemes szándékkal, hogy megtudjuk, a jövőben mire érdemes figyelniük mind a mecénásoknak, mind a művészeti szereplőknek.

Tíz olyan szakember szemén keresztül láthatunk bele a hazai kultúra magántámogatásának világába, akik hosszú ideje foglalkoznak a témával, és a lehető legrelevánsabb tudással és érzékenységgel bírnak. Fontos leszögezni már most: bár többségük azt tapasztalja, hogy a mecenatúra érezhetően egyre nagyobb teret nyer, ahhoz, hogy elérjük a kívánt szintet, még hosszú utat kell megtennünk. A legbiztosabban a művészeti közép- és felsőoktatásban végzett edukációval érhetünk célba, valamint azzal, ha transzparensen kommunikálunk a művészet iránt nyitott magánemberekkel. 

Az Art is Business magazin és közösség indulásakor azt feltételeztük, hogy a társadalom kultúrát támogatni képes rétegének jelentős része akkor sem érzi úgy, hogy tevékenyen jelen kellene lennie a művészeti világban, ha az minden bizonnyal maradandó élményekkel gazdagítja. Ennek két okát láttuk. Az egyik: a kultúrafogyasztók megszokták, hogy az intézmények külső segítség nélkül is működnek. A másik ok pedig az, hogy az alkotók nem tudják, hogyan is szólítsák meg és vonják be legalább azokat, akiket rendszeresen látnak a környezetükben.

Többnyire olyan magánemberek váltak támogatókká, akik valamiféle szervezett jelzést, a fogadókészség megnyilvánulását érzékelték. A baráti és patrónuskörök megjelenését értékelték leginkább. Ezek a közösségek bizalmat keltettek, jól megtervezett eseményeken élményekhez juttatták a tagokat –  akik a számukra valódi értéket jelentő programok révén kezdtek az adott intézmények életének részeseivé válni. Ezek a körök amellett, hogy kiaknázzák a lehetőségeket,  fontos társadalmi ügyeket, például a jövő művészgenerációit támogatják. 

Részlet a A mecenetúra magyarországi története 1900–2025 című kötetből(fotó: Török Dániel)

Természetesen léteznek olyan, nagyra becsült magánszemélyek is, akik bármiféle sugalmazás, javaslat nélkül, maguktól is megérkeznek a közösségekbe, de egyelőre ők vannak kevesebben. 

A kulturális területen dolgozók  jelentős része 2025-re megértette, hogy szélesíteniük kell a kapcsolati hálókat, és ajánlataikban egyre inkább hangsúlyozniuk kell a közös értékteremtést. El kell rugaszkodniuk a korábbi mechanizmusoktól, és humán erőforrásba kell invesztálniuk: fontos olyan menedzserekre bízni ezt a területet, akik tiszteletben tartják a művészi szabadságot és a közösség értékeit, de képesek új közegekhez eljutni.  

A feladat megértése és a megoldás gyakorlati megvalósítása között egyelőre elég nagy szakadék tátong, ezért  számba vesszük azokat a javaslatokat, amelyeket a magán- és vállalati támogatók megnyerése érdekében célszerű szem előtt tartani. 

A legfontosabb tanulságok

A világos és transzparens kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatosítsák, miért érdemes az adott közösséget támogatni – ezt a válaszadók mindegyike említette. Fontos, hogy a támogatók lássák, azt a pénzbeli vagy bartersegítséget, amit nyújtottak, mire fordította a kedvezményezett, elérték-e a kitűzött célt. 

A legtöbb támogató nem igényli, hogy nyilvánosan köszönetet mondjanak neki vagy ellenszolgáltatást kapjon, de mindenképpen be kell számolni az eredményről, hozzáférhetővé kell tenni az információkat.  

A magántámogatók általában érték- és élményteremtő közösséget keresnek, ahol olyan lelki megerősítést kaphatnak, amilyet életük más területein nem. A művészeti szervezeteknek hatalmas felelősségük van abban, hogy észrevegyék ezeket az embereket a saját soraikban, személyre szabott, exkluzív ajánlatokat kínáljanak nekik (például közösen, szakmai vezetéssel restaurálthatnak egy-egy alkotást); felismerhetővé tegyék a csatlakozás lehetőségét. 

Walter Katalin, az Art is Business Díj 2025 Mecénás kategóriájának nyertese (fotó: Mohai Balázs)

Azok a szisztematikusan felépített közösségek működnek jól, amelyekben az intézmény kijelölt munkatársa – adott esetben jól irányzott kérdésekkel – segítséget tud nyújtani a tagoknak.

A válaszadók szerint a művészeti szervezetekben –  legyenek azok függetlenek vagy államiak, önkormányzatiak, foglalkozzanak akár előadó-művészettel, akár képzőművészettel – a támogatói kör hatékony, kölcsönösen előnyös működtetéséhez menedzserszemléletű szakember szükséges. A támogatók mind-mind azért érkeznek, hogy a művészek világához közelebb kerüljenek, de az alkotók többsége nem tud könnyen kapcsolódni hozzájuk； a szakemberek teremtik meg a hidat a két világ között. Ilyen menedzserek képzése már a művészeti iskolákban is elengedhetetlen.  

A művészet nem önmagáért való, az alkotóknak szükségük van befogadó közönségre, de a művészektől többnyire idegen, ha „el kell adniuk magukat” olyanoknak, akiket nem ismernek, illetve nem a saját közegükből valók. A művészi tehetség mellé keveseknek adatott az a talentum is, hogy gyorsan és ügyesen tudnak kommunikálni, figyelni azokra, akik rajonganak értük. A XXI. században az is elengedhetetlen, hogy az alkotók elsajátítsák a kapcsolatteremtésre, a különböző kommunikációs csatornákra vonatkozó ismereteket, amelyek segítségével a munkájuk iránt érdeklődőket bevonhatják az életükbe. Kötődések csak akkor  alakulhatnak ki, ha a művészek megértik, hogy ők a mozgatórugói mindennek, miattuk jönnek a támogatók, nem a menedzserekért；az ő személyes történetük, művészi hitelességük és emberi oldaluk hat motiválóan. 

Ivanics Tamás színművész felolvas A mecenetúra magyarországi története 1900–2025 című könyvből a kötet bemutatóján (fotó: Török Dániel)

A pénz kérdése kihagyhatatlan a mecenatúra tárgyköréből. Magyarországon a magántámogatók nem szeretnek erről az érzékenynek nevezett témáról beszélni, a művészeti fél pedig egyrészt nincs tudatában saját értékének, másrészt nem tudja, hogyan kell kérni. Ebből is látszik, hogy az egyenes, tiszta beszéd hiánya óriási probléma, amit orvosolni kell.

A megkérdezett szakemberek többsége szerint nem pusztán a pénz mértékétől függ, hogy a támogatók megérkeznek-e a művészeti területre vagy sem. Mindenki maga dönti el, mennyit tud, illetve akar társadalmi célokra, művészetre áldozni, előbb a saját lelki üdvéért, majd egy közösség támogatása érdekében. De a döntéshez mindenekelőtt az kell, hogy a művészeti fél „beárazza” magát, ajánlatot tegyen. A baráti körök éves tagsági díja jó kiindulópont. Itt meg kell jegyezni: a mecenatúra nem csak pénzbeli hozzájárulást jelenthet. A támogatók különféle szakmai tudása és kapcsolatai is hatalmas értéket képviselnek. 

A pénzhez szorosan kapcsolódik a jogalkotó, az állam szerepe. Szakembereink közül többen megjegyezték, hogy akkor lesz láthatóbb mozgás a magánmecenatúra vagy akár a vállalati támogatások terén, ha az állam adókönnyítések és -visszatérítések formájában segíteni fogja a magán- és üzleti szektor szereplőit.

Amikor értékről beszélünk, muszáj megemlíteni más kapcsolódási indokokat is, amelyeket hívhatnánk érdekvezérelt motivációknak is. Ezek segíthetik felébreszteni a mecénásvágyat. Ilyen lehet például a művészeti intézmény épülete. Ha kihasználják az adottságokat, akkor a támogatók első lépésben, már a vonzó környezet miatt bekapcsolódnak, és erre erősít rá a művészeti élmény. 

Sok magánember és rajtuk keresztül cégek is helyi közösségek támogatását tűzték ki célul. A művészeti intézményeknek előnyt kell kovácsolniuk közönségükével megegyező földrajzi adottságaikból, hasznosak az ehhez mért ajánlatok. 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy jelentős számú magánember azért csatlakozik támogatóként egy művészeti intézményhez, mert az láthatóságot ad neki, és segíti saját magát is pozícionálni. 

Egyre többször találkozunk a művészeti mecenatúra és más jótékonysági célok összekapcsolásával is. Jó példaként említetünk néhány olyan, nagy presztízst kivívott művészeti aukciót, mint az Autistic Art, a Mosoly Alapítvány, a Bátor Tábor évente megrendezett árverései, ahol a gyűjtők, a galeristák és a művészek közösen segítik a civil szektor különböző szereplőit. Ezek az alkalmak arra is kiválóak, hogy a publikum megismerje az alkotókat és a társadalmi célokat. 

Minden kulturális intézmény arra törekszik, hogy az értékei és üzenetei minél szélesebb közönségréteghez jussanak el, ezért mindannyian stratégiában gondolkodnak. Viszont a mecénási és egyéb támogatói kérdésekben 2025-ben nagyon kevesen vélekednek ugyanígy. A kapcsolati háló növelése kemény munka, csakis hosszú távon értelmezhető. De azok, akik ismerik a saját közösségüket és a tagok motivációit, bármikor kérdezhetnek, illetve kérhetnek segítséget. A meggyőződésből fakadó, szilárd elkötelezettség egyik legfontosabb jele az, ha a támogatók a legnagyobb baj idején is – mint amilyen például a Covid-járvány volt – kitartanak választott közösségük mellett. 

Összegzés

Kiemelt cél, hogy a magyarországi mecenatúra ideológiai térnyerését előmozdítsuk. A kultúrára fogékony emberek életének természetes, magától értetődő része a művészeti élmény, minden műfajnak vannak  potenciális mecénásai, de a nyitottságukat „be kell csatornázni”. Még azoknak is szükségük van ösztönzésre és útmutatásra, akik hisznek a művészet jövőformáló erejében és a támogatás társadalmi hasznosságában. A kulturális szereplőknek óriási felelősségük van abban, hogy az alkotók és a támogatók egymásra találjanak, hiszen a működés és az új projektek létrehozása egyre több pénzt emészt fel, miközben az állami támogatás folyamatosan csökken. Ez a tendencia nemcsak Magyarországon figyelhető meg, hanem nemzetközi szinten is. 

A pénz, akár kevés, akár sok, számít, de a szereplők nem tekinthetnek sem magukra, sem egymásra pusztán finanszírozókként, illetve finanszírozottakként. Ahogy a művészt, úgy a mecénást is élmények és érzelmek mozgatják. Ismerni kell a patrónusok motivációját, a támogatás lélektanát. De mindenekelőtt saját magukat kell ismerniük a művészeti színtéren dolgozóknak, hogy a megfelelő módon és céllal szólíthassák meg támogatóikat. 

Art is business. A művészet üzlet (is) – ez mindig is így volt, és nincs benne semmi röstellnivaló. A Sixtus-kápolna freskóin ámulva az is eszünkbe jut, hogy ha Michelangelót nem tartották volna el a mecénásai, nem lenne mit megcsodálnunk fél évezred múltán is. 

Fotó: Mohai Balázs

A cikk először a 2025 decemberében megjelent, A mecenetúra magyarországi története 1900–2025 című kötetünkben jelent meg. A kiadvány megrendelhető online ITT, vagy megvásárolható a Libri kiemelt könyvesboltjaiban.

Nyitókép: Balogh Máté András köszönti a résztvevőket a könyvbemutatón. Mellette az esemény alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Pistyur Veronika, dr. Légrádi Gergely, Demján Lídia, Domak István, Oláh Ildikó, Podonyi Hedvig, L. Horváth Katalin és Ivanics Tamás (fotó: Török Dániel) 

Lásd még:

Adni jó! – Interjú Légrádi Gergellyel, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnerével

„Nem pénz kérdése” – A Forbes átadta az idei Év Filantrópja Díjat

Kortalan emberi történetek a színpadon – Interjú Ivanics Tamás színművésszel

„A művészet segít eligazodni az életben” – Interjú Barta Péter informatikai szakemberrel és műgyűjtővel

Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója – Hoztam kávét, 2. évad 7. rész

A Káli Art Inn méhecskéje szorgosan dolgozik, és közben mosolyog – Az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának győztese

Azt támogatjuk, amit a munkatársak választanak – Interjú Horn Péterrel, a B. Braun Magyarország vezérigazgatójával

Hal helyett inkább hálót szeretne adni, amivel majd halat tudnak fogni – Interjú Gauder Milán üzletemberrel, az Átrium társtulajdonosával, aki úgy döntött, egy időre közös ügyek és társadalmi célok szolgálatába áll.

Befektetés, szenvedély és misszió – Beszélgetés Einspach Gáborral és Jaksity Györggyel

„A támogatás számunkra személyes ügy” – Interjú Kósi Gáborral és Kósiné Mihálkovics Edittel, az Art is Business „Forprofit mecénás” Díjának nyerteseivel

Bőségesen megtérül minden támogatás – Interjú Kovács Nimróddal, a Kovacs Nimrod Winery tulajdonosával

„Csak olyan vállalkozásba fektetek, amelyik jobb hellyé teszi a világot” – Interjú Küllői Péterrel

Az a pár évtized, amit a Földön töltünk, ne múljon el haszontalanul! – Polgár András az adakozás örömeiről

Egy mecénás gesztusa – Radnóti Zsuzsa az érdekmentes gondolkodásról – Interjú Radnóti Zsuzsa dramaturggal, a Kulturális mecénás díj 2019 nyertesével

„Napi szükségletem, hogy segítsek” – Interjú Rényi Andreával, az Art is Business Díj Mecénás kategóriájának nyertesével

„Izgat a hétköznapi létezés banális esztétikája” – Interjú Simó Györggyel

„Azért támogatom a fiatal tehetségeket, hogy ők ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint én” – Az Art is Business Díj Forprofit mecénás kategóriájának nyertese Sófi József, a Szegedi Tehetségekért Közhasznú Alapítvány létrehozója.

Magánmúzeum a felújított Kőrössy-villában – Szabó András: „Nem lehet valaki sikeres vállalkozó közösségi küldetéstudat nélkül.”

A kultúra támogatása az örömszerzés jegyében – Interjú Szamos Gabriellával, a Szamos a Kultúráért Alapítvány elnökével

Kortárs képzőművészet a jog világában – Beszélgetés Szamosi Katalinnal, az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda elnökével, a Fiatal magyar kortársak kamarakiállítások kezdeményezőjével

Dr. Vasas Norbert: Életem szerves része a művészet – Beszélgetés az Art is Business Díj Forprofit mecénás kategóriájának nyertesével

„A művészet a kerek, szép élet fontos része” – Interjú Walter Katalinnal, az Art is Business Díj 2025 Mecénás kategóriájának nyertesével

„A kultúra maga az élet” – A legizgalmasabb kihívás megértetni: nem úgy van, hogy az élet érdekes, színes, vonzó, a kultúra meg egy másik bolygón pár bölcsész ügye – vallja Winkler Nóra.