Umbriai Magyar Köztársaság 

A Péterfy-Novák Éva–Péterfy Gergely házaspár 2021-ben úgy döntött, a közép-olaszországi Todiba költözik. Ha két tollforgató irodalommal foglalkozik ott is, abban nincs semmi meglepő. Ha egyúttal akcióművészeti projektbe kezdenek, arra már felkapjuk a fejünket. Engem is felcsigáztak, így hát Szerb Antal és az ulpiusok nyomába eredtem velük egy csoportos Utas és holdvilág-kiránduláson. A lenyűgöző kultúrkaland zárónapján beszélgettünk. 

Tudatosan vagy sem, de az irodalmi ihletésű barangolások szervezésével betöltenek egy piaci rést. Hogyan kezdődött? 

Péterfy Gergely: Mérhetetlenül kíváncsi vagyok Itáliára, folyamatosan próbálom bejárni, százhúsz éves koromra talán el is jutok minden zugába, ahová szeretnék. Amikor Todiba költöztünk, rengeteg barátunk jött látogatóba, és nekik is megmutattuk a legérdekesebb helyeket, közben elmeséltük, amit összeolvastunk, megtudtunk róluk. Aztán egyszer csak az az ötletünk támadt, hogy tágítsuk a kört, hátha szívesen csatlakoznának mások is olyan irodalmi sétákhoz, ahol beszélek a városokról, megosztom a legjobb sztorikat, felidézzük Szerb Antal sorait, fölolvasom a nagyapám, Jékely Zoltán Találkozások, magasabb szinten című novelláját, amelyet mentoraihoz, köztük Szerb Antalhoz írt 1947-ben. Este pedig csevegünk, borozgatunk, és jól érezzük magunkat így együtt. A Facebook-oldalamon megkérdeztem olvasóimat, érdekelné-e őket egy umbriai kirándulás Szerb Antal Utas és holdvilága nyomán. Hatezer lájkot és sok ezer választ kaptam. Minket is meglepett, hogy ekkora igény van rá. 2022 elején volt az első meghirdetett irodalmi sétánk, és azóta már több százan jöttek velünk. 

Todi (fotó: Máté András)

A Villa Luisa Hotelben beszélgetünk, itt szállnak meg művészetbarát vendégeik. Szemlátomást igen-igen kedveli önöket a személyzet. Todi aránylag kicsi város, hamar hírét vehették, hogy lakik itt egy magyar házaspár, két író, akik körül mindig történik valami. Respektálják a helyiek, hogy ennyire aktív életet élnek és az idegenforgalmat is fellendítették? 

P.G.: Persze, mi vagyunk a két titokzatos ungherese, akik valamit tudhatnak, mert állandóan tömeg van körülöttük. Sokat jövünk-megyünk a városban, nagy barátságban vagyunk a lakóival, akik örülnek, hogy hozzájárulunk az idegenforgalomhoz is. A vendéglősök, a szállodások, borászok mind kedves üzletfeleink és barátaink. Gördülékenyen lehet velük dolgozni, nagyon becsületes társaság.

Egyre több magyar települ Todiba és a közvetlen környékére. Jól sejtem, hogy önök vonzzák őket ide, és formálódik egy minden tekintetben páratlan közösség?

Péterfy-Novák Éva: Igen. Csodás történettel indult. Néhány hónapja lehettünk Todiban, amikor Gergő egy szombat délelőtti rádióinterjúban elmesélte, hogy mit keresünk itt, milyen az élet Umbriában. Budapesten, a XIII. kerületben ez a beszélgetés szólt egy éppen parkolóhelyet kereső, korunkbeli férfi autójában. Mivel hosszan nem talált szabad helyet, elég sokat hallott az adásból, és akkor sem kapcsolta ki a rádiót, amikor már le tudott parkolni, ugyanis egyre jobban érdekelte, amit Gergő mondott. Végül kiszállt a kocsiból, vett két üveg bort, hazavitte, letette az asztalra, és azt mondta: „Ildike, költözünk!” És Ildike azt válaszolta, hogy jó. Rám írt, hogy ismerünk-e ingatlanost, elküldtük őket a miénkhez, idejöttek, és bérbe vettek egy lakást. Ők voltak az első fecskék. 

P.G.: Azóta egy egész fecskeraj érkezett.

P.-N.É.: Akadtak olyanok is, akiknek már volt házuk a közelben, ők is megkerestek minket. Ez egy szépen növekvő helyi mag, ami köré gyűlnek a mi kis Umbriai Magyar Köztársaságunk állampolgárai – most adtuk át a hatszázadik útlevelet.

Dragomán György, Péterfy-Novák Éva, Szabó T. Anna és Péterfy Gergely (forrás: Péterfy Gergely)

Magam is megkaptam a humber állampolgárságot. Ez a gesztus megkoronázta a csapatélményt, mindenki büszke örömmel vette át az okmányként jelképes, tárgyként műremekszépségű igazolványt. Mit tapasztalnak, tartják egymással a kapcsolatot a humberek? 

P.-N.É.: Ezek a kapcsolatok túlnőnek egy-egy irodalmi kalandozáson, sokan együtt jönnek vissza az újabb, más útvonalakra, de Pesten is van közös programjuk: együtt járnak színházba. Nem tudtuk előre, hogy ilyen klassz dolgot sikerül létrehoznunk, de megtörtént: felépítettünk egy remek emberekből álló közösséget. Nyomokban sincs gonoszság, rosszindulat, gyűlölet. 

P.G.: Tulajdonképpen Itáliának köszönhetjük, hogy ekkora és ilyen összetartó közösségünk van: itt módunkban áll olvasóinkat, követőinket fogadni és irodalmi barangolásokkal, beszélgetésekkel jól tartani. Ők pedig hírét viszik.  

A teljes interjút a 2025. szeptember 10-én megjelent, Olaszország art and business életét bemutató lapszámunkban olvashatják.

Nyitókép: Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva (forrás: Péterfy Gergely)

Lásd még:

Róma – a város, amelynek már kétezer éve is milliónyi lakosa volt

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Így oktatják Olaszországban a jövő generációját

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Írói napló, útikönyv, történelmi kalandozás és gasztronómiai tanulmány az umbriai dolce vitáról – Megjelent Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely könyve

Új ösztöndíj szabad magyar alkotók számára – „Mentőcsónak” közösségi finanszírozásban

Okcitániából, Umbriából és Marokkóból indul mentőcsónak a kortárs magyar kultúráért – Ki viszi át a túlsó partra?

Morális iránymutatás, avagy aki nem avatkozik közbe, az gyáva kukac – Beszélgetés Péterfy Gergellyel

„Azt akartuk, hogy életszaga, bűze, kosza legyen” – Páros interjú Péterfy Gergely íróval és Nagy Ervin színművésszel A király, a gróf és a tanár című könyvük apropóján