A művészet szerepe bolygónk megmentésében

Melyik állat szőrén él olyan gomba, amely segítheti a rákgyógyítást? Hogyan lettek a pókmajmok klímaaktivisták? Milyen szerepet játszhat a művészet bolygónk megmentésében? A Gödöllői Királyi Kastélyban május 27-étől 29-éig a VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál keretében természetfilmeken, múzeumpedagógia programokon és környezetvédelemről szóló kerekasztal-beszélgetéseken keresztül kaphatunk választ többek között a fenti kérdésekre is.

„A pókmajom akaratlanul is klímaaktivista lett. A hozzá hasonló gyümölcsevők az ürülékük révén szétszórják a trópusi fák magvait, így az erdő fejlődik és még több szén-dioxidot nyel el az atmoszférából. Ez csupán egy a milliónyi kölcsönhatásból, amelyek garantálják a bolygó egészségét és működését” – hangzott el a David Attenborough narrálta Miért fontos a biológiai sokszínűség? című animációban, amely látható majd a fesztiválon.

Ahogy az animációból kiderült, a tudósok körülbelül egymillió-hatszázezer fajt katalogizáltak a mai napig, de további hét-nyolc millió faj létezhet. Az emberi hatás növekedés miatt azonban több faj is eltűnhet, még mielőtt felfedeznék őket.

A bolygó egészsége érdekében az igazán kemény munkát a kevésbé feltűnő organizmusok végzik. Ez a biodiverzitás biztosít számunkra táplálékot, kezdve a mikroorganizmusoktól, amelyek gazdagítják a termőtalajt, a beporzókon át, akiknek a gyümölcsöket és dióféléket köszönhetjük, egészen a halakig, amelyek csaknem egymilliárd ember számára jelentik a legfőbb állatifehérje-forrást. Számos gyógyszerünk növényekből és gombákból származik, és még sok várhat felfedezésre a világ távoli pontjain. „Létezik például egy gomba, amely a lajhárok szőrén nő, és segíthet egyes ráktípusok kezelésében” – hallható a filmben.

A biodiverzitást olyan emberi tevékenységek rombolják, mint a legeltetés, a bányászat, a növénytermesztés és a műtrágyák használata, ami a szárazföldet és a tengereket is szennyezi. Több mint háromszáz emlősfaj áll a kihalás szélén a túlfogyasztás miatt, 2016-ban és 2017-ben pedig kipusztult a Nagy-korallzátony fele a tengerek felmelegedése következtében.

A kisfilmben megoldási javaslatok is elhangzanak: a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett úgy kell használnunk a földet és a vizeket, hogy kevesebb kárt okozzunk a környezetnek, meg kell őriznünk a természetes élőhelyeket, valamint a biodiverzitás szempontjából értékes területeket is. Így helyreállíthatjuk a biológiai sokféleséget.
– Ötven éve jelent meg a Római Klub A növekedés határai című jelentése, amelyben először kongatták meg a tudósok a vészharangot, hogy nem lehet a végtelenségig folytatni a luxusunkat és a növekedésünket. Ötven éve árasztja el a tudományos élet a társadalmat és a döntéshozást a figyelmeztetésekkel és megoldási lehetőségekkel. És ötven éve engedjük el ezeket a figyelmeztetéseket a fülünk mellett – mondta a sajtótájékoztatón a fizikus, klímakutató Ürge-Vorsatz Diána. – A tudomány azonban tehetetlen, mivel az ember nem racionálisan határozza el magát: a szívünkből indulnak a döntéseink, amelyeket a szokásaink és a divat is irányít. A művészet ezen a ponton kapcsolódhat be. Ahhoz, hogy rácsodálkozzunk, milyen különleges is az utolsó kukac vagy csúszómászó, hogy megértsük, milyen tökéletesen komponálta meg körülöttünk és értünk a természet ezt a csodát, művészet szükséges.

A művészet erejével felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy ne csak a tigriseket vagy a pandákat szeressük, hanem észrevegyük, hogy a legkisebb organizmus is milyen fontos szerepet tölt be a természet körforgásában. Mivel ezeket az üzeneteket csak a művészet tudja eljuttatni a szívünkbe, sok más kutatóval együtt nagyon fontosnak tartom, hogy a tudomány együttműködjön a művészettel. Enélkül ugyanis nem tudjuk az emberek szívét megérinteni. Addig nem fogjuk megváltoztatni a civilizációt és lefékezni, vagy visszafordítani azt a szakadék felé száguldó vonatot, ami már megállíthatatlan, hacsak nem lépünk. A természetfilmek ebben játszanak kiemelt szerepet – fűzte hozzá a klímakutató.

A művészet erejével felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy ne csak a tigriseket vagy a pandákat szeressük, hanem észrevegyük, hogy a legkisebb organizmus is milyen fontos szerepet tölt be a természet körforgásában. Mivel ezeket az üzeneteket csak a művészet tudja eljuttatni a szívünkbe, sok más kutatóval együtt nagyon fontosnak tartom, hogy a tudomány együttműködjön a művészettel. Enélkül ugyanis nem tudjuk az emberek szívét megérinteni. Addig nem fogjuk megváltoztatni a civilizációt és lefékezni, vagy visszafordítani azt a szakadék felé száguldó vonatot, ami már megállíthatatlan, hacsak nem lépünk. A természetfilmek ebben játszanak kiemelt szerepet – fűzte hozzá a klímakutató.

Kép a Tíz park ezernyi titka – Élet a nagy folyók ölelésében című filmből

Száznyolc országból ezernégyszáz film érkezett a pályázatra a VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválra, amelyek közül száz jutott be a szemlére.
– Az idei fesztivál az újratervezés gondolatára épült, ahol fontos szerepet kap a folytonosság és a fenntarthatóság témaköre is. Ingyenes programjainkkal segítünk a résztvevőknek újragondolni, hogy mit tehetnek a környezetvédelem érdekében – mondta el a Kék Bolygó Alapítvány képviseletében a fesztivál főszervezője, Simon-Tábori Éva.

A hosszabb-rövidebb filmek mellett a környezetvédelemhez kapcsolódó múzeumpedagógiai programok, filmvágószakkör, valamint a természet és a művészet kapcsolatáról szóló kerekasztal-beszélgetések várják a résztvevőket. A trash art jegyében egy monumentális szobor is elkészül majd hulladékból, sőt a gyerekek külön foglalkozáson tapasztalhatják a művészet transzformatív erejét: kipróbálhatják, hogyan formálható a hulladékból érték.

Kép a Közlegények – A kárókatonaper című filmből

A zsűri a koncepció szerint olyan provokatív és megható filmeket keresett, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy valóban meg kell menteni a Földet, és ehhez megoldási javaslatokkal is szolgálnak. A fesztiválon látható lesz a hazai mozikban már nagy sikert aratott Vadlovak című film, de helyet kapnak a szemlén a farkasokról, a vidrákról, a kígyókról és a Borneón élő orangutánokról szóló filmek is.
– Zavarba ejtően sokféle és szép alkotás született. Olyan filmek, amelyek nemcsak rávilágítanak a káros folyamatokra, hanem megoldásokat is kínálnak arra, hogy hogyan tehetjük élhetőbbé a természetet, valamint kijelölik a biodiverzitás tartós megőrzésének az alapjait. Lehet, hogy a tévécsatornákon keresztül jobban ismerjük már az Ibériai-félsziget, az óceánok vagy Afrika állatvilágát, érdemes lenne azonban a közvetlen környezetünkben is körülnézni, például kimenni a falu szélére, és megvizsgálni, milyen értékek rejlenek mondjuk egy pocsolyában. Ez ugyan kevésbé látványos, ám ugyanolyan fontos, hiszen a sok, apró élőhely adja meg a fajok gazdagságának lehetőségét, ami a biodiverzitás alapja – mondta a Kárpát-medencei szekció zsűrijének elnöke, Széll Antal környezetvédelmi szakember, fotós, operatőr.

Az olimpiai törzs

Ehhez kapcsolódóan Ürge-Vorsatz Diána a David Attenborough narrálta Miért fontos a biológiai sokszínűség? című animációt megemlítve kifejtette, mennyire fontos szerepet játszanak a rovarok az életünkben.
„Noha a rovarok jól meglennének nélkülünk, mindez fordítva már nem igaz: az élelmiszerek háromnegyedét a beporzásnak köszönhetjük. Hiába csinálunk méhecskelegelőket, már régen nemcsak a méhek megóvása a lényeg, sőt. A beporzás nagy részét a hímszúnyogok, a darazsak, a legyek és a muslicák végzik. Ezen rovarok száma megtizedelődött az elmúlt években az őket rendszeresen fogyasztó pókokkal és madarakkal együtt, a nagyipari szinten folytatott növényvédelem és a szúnyogmentes városaink, nyaralóhelyeink oltárán.”
Az egyre többet használt kemikáliák és a szúnyogirtások miatt bizonyos kellemetlen rovarok, mint például a poloskák, a harlekinkaticák, a kullancsok és a csótányok egyre inkább átveszik a terepet. Ez a pár kellemetlen faj azért terjedhet el, mert azokat a »hasznos« rovarfajokat és madarakat irtottuk ki, amelyek kordában tartották a többi, kártékony fajt: minél több vegyszert vetünk be például a szúnyogok ellen, hosszú távon annál inkább a legutálatosabb és a legkártékonyabb fajok elé gurítjuk ki a vörös szőnyeget.

Ürge-Vorsatz Diána szerint meg kell tanulnunk, hogyan éljünk újra a nagyvárosainkban minél változatosabb módon a természettel és, hogy hogyan értelmezzük újra a rendet. Nem az a rendes kert ugyanis, ahol tökéletes méretű a fű és amelyben nincs egyetlen gyom sem, sőt.
„Meg kell értenünk, nincs olyan, hogy gyom. Mert a gyom gyakran a vadvirág, vagy a fontos szerepet betöltő honos faj vagy a legtöbb nektárt adó gyermekláncfű. Minden fajnak megvan a fontos szerepe a mi egészségünkért, a fennmaradásunkért, a boldogságunkért. A rendes kert, erdő mező, igazából az, ahol sok-sok fajta növényt és izgő-mozgó lényt »megtűrünk« és hagyjuk őket élni. Most igazán kihívás természetfilmet csinálni, hiszen azon a pár megmaradt, ember által még nem össze nejlonzacskózott »természetmiszlikből« kell kihozni valamit. Nehéz a feladat, de nagy a fizetség, amely lehet, hogy nem azonnal jön, de megérkezik egyszer.”

Az online katalógus ITT tekinthető meg.

Nyitókép: Az orangután szemei, fotók: naturefestandfilm.com