A báb már nem elszigetelt technikai eszköz

Mit gondolnak a színházról és a báb műfajáról a fiatal alkotók? Mely témák, kérdések foglalkoztatják az „új generáció” tagjait? Milyen a kortárs bábszínház 2026-ban? A Budapest Bábszínház mindig is missziójának tekintette, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson az ország legtehetségesebb alkotóinak – éljenek vidéken vagy a fővárosban, alkossanak kőszínházban vagy független társulat tagjaiként. Ezt a hagyományt elevenítik fel a Stúdió ’26 Fesztivállal 2026. május 24–31. között. Végvári Viktóriával beszélgettünk a programsorozatról, a most bemutatkozó alkotásokról és a báb műfajának jövőjéről.

Miért hozták létre a Stúdió ’26-ot?

A Budapest Bábszínházban már hagyomány, hogy időről időre minifesztiválokat rendezünk, hogy bemutassuk a független, illetve a vidéki bábszínházak legizgalmasabb előadásait a fővárosi közönségnek. Ezt a hagyományt gondoltuk újra: úgy láttuk, érdemes határozott fókuszt adni a fesztiválunknak. Nem csupán jó előadások sorozatát szerettük volna látni, hanem olyan fórumot, amely rálátást enged arra, hogyan gondolkodnak a kortárs bábszínházi alkotók. Így jött a gondolat: adjunk teret kifejezetten a fiataloknak és annak a tematikai-műfaji sokszínűségnek, amit az utóbbi pár évben ők hoztak be a báb műfajába.

Mit jelent pontosan az „új generáció”? Volt valamilyen korosztálybeli kitétel a résztvevőkkel kapcsolatban? Mi alapján válogatták ki az alkotókat?

Szigorú korosztályi kitétel nem volt, inkább szemléletmódban kerestük a frissességet. Az „új generáció” alatt azokat értjük, akik körülbelül az utóbbi tíz évben kezdték meg alkotói tevékenységüket. A válogatásnál a minőség és a progresszivitás volt az irány: olyan előadásokat kerestünk, amelyek a bábos hagyományokat friss, olykor provokatív vagy mélyen személyes formanyelvvel ötvözik: legyen szó a mozgásszínház és a báb elegyítéséről, mint Kovács Domokosnál, vagy a kutatásalapú alkotásról, mint Lázár Helga esetében. Fontos volt, hogy a független alkotók mellett vidéki műhelyek (mint a Mesebolt és a Kövér Béla Bábszínház) legizgalmasabb stúdióelőadásai is helyet kapjanak.

Részlet Kovács Domokos Tryangle című darabjából (fotó: fotó: Szalontai Zoltán)

Hogyan kapcsolódik a fesztivál a Bábszínház színházpedagógiai munkájához?

A Stúdió ’26 After program szervezése és moderálása testhezálló feladat egy színházpedagógusnak – az előadásokat követő beszélgetéseken lehetőséget szeretnénk nyújtani a közönségnek a közvetlenebb kapcsolódásra is, és közösen járjuk körbe az előadások felvetette kérdéseket. Ebben a Színház-és Filmművészeti Egyetem bábszínész és dramaturg, illetve a Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatói lesznek segítségünkre: az ő kérdéseik mentén halad majd a diskurzus.

Milyen témák foglalkoztatják mostanában a fiatal alkotókat?

Nehéz erre válaszolni, és nem is általánosítanék. Talán azt mondhatom, hogy erős az igény az önreflexióra és a személyes történetmesélésre. Olyan kérdések kerülnek elő, mint az identitáskeresés, a bevándorlás és a transzgenerációs minták (Lázár Helga szólójában), a magány, a kapcsolódás vágya (Fodor Orsi rendezésében). De azt is gondolom, hogy az új generáció egyik fő erőssége a műfaji átjárások, a báb összművészeti jellegének felmutatása. Számukra sokkal természetesebb a mindez, ahol a báb már nem elszigetelt technikai eszköz, hanem a fizikai színház, a kortárstánc és a film egyenrangú partnere. Markó-Valentyik Anna EYE-CATCHING című darabja például tökéletes példa a test és a báb eggyé válásának folyamatos metamorfózisára. Ugyanakkor azt is nagyon érdekes nézni, hogy miként gondolkodnak ezek az alkotók a tárgyszínház lehetőségeiről (például Dékány Balázs rendező Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem című darabjában), vagy lehető legtradicionálisabb műfaj, a vásári bábjáték kortárssá tételéről (Gardenö Klaudia rendező a Kár, hogy anyádat nem hoztuk el című előadásban).

Jelenet az EYE-CATCHING című darabból (fotó: Peka Roland)

Lát éles generációs különbségeket az alkotók és rendezők között?

Szerintem általános értelemben nincsenek élesebb különbségek, mint bárhol máshol. A független szférában a fiatal rendezők szeretnek velük egykorú alkotótársakat választani, ez valahol természetes is. Vannak szakmai, esztétikai viták, de remélem, kellően nyitottak vagyunk egymás felé, hogy ezek ne generációs viták legyenek.

Mitől lesz „kortárs” egy bábelőadás ma, 2026-ban?

Erre azért nehéz válaszolni, mert azok a jellegzetességek, amelyeket ma szokás „kortárs bábként” értelmezni, valójában a műfaj évezredes sajátosságai – esetleg újragondolva, vagy más kontextusba helyezve. Inkább azt mondanám, hogy a kortárs színházi tendenciák, a posztdramatikus, a látványra, a játszó testre és az absztrakcióra épülő esztétikák találtak rá a bábra. Ezzel együtt itthon még mindig küzdünk például azzal, hogy a nonverbális, a báb mozgására és a látványra, nem feltétlenül a történetek illusztrálására épülő bábelőadások még nehezen találják meg a közönségüket. Ezért is fontos számunkra ez a fesztivál.

Jelenet a Varsányi Péter darabjából, a Patkányfogó projektből (fotó: Kuklis István)

Mit gondol, lehet szakmai ugródeszka ez a bemutatkozás?

Igyekszünk olyan platformot nyújtani az alkotóknak, ahol lehetőség nyílik a megmutatkozásra és a reflexióra. Hisszük, hogy a fesztiválra meghívott előadások a szakma és a nagyközönség számára is megmutatják, milyen irányai lehetnek a kortárs bábos gondolkozásnak.

A Stúdió ’26 programjain szó lesz a jövőről is. Milyennek látja a bábművészet új útjait?

Úgy látom, a bábszínház végleg kilépett a „csak gyerekeknek” skatulyából. A jövő útja a felnőtt közönség megszólítása olyan vizuális kísérletekkel, amelyekre más színházi forma nem képes. A hibriditás, a technológia és az emberi test találkozása végtelen lehetőségeket rejt még.

Részlet André Neves Tono című darabjából (fotó: Trifusz Ádám)

Mit vár a leginkább a fesztiváltól? Melyik programra a legkíváncsibb?

Talán a találkozásokra. Arra, ahogyan a nézők egy-egy radikálisabb előadásra reagálnak, és azokra a vitákra, amelyek az After beszélgetéseken indulnak majd el.

Lesz jövőre is megrendezik a fesztivált?

Ahogyan eddig is, ezentúl is tervezzük kisebb-nagyobb találkozók, fesztiválok szervezését. Nagy álmunk, hogy a 2023-as Abstract fesztivál sikerét megismételve újra nemzetközi bábfesztiválnak adjon otthont a Budapest Bábszínház.

A Stúdió '26-ról bővebb információkat ITT találnak, a műsorfüzetet pedig ITT lapozgathatják.

Nyitókép: Végvári Viktória (fotó: Piti Marcell)

Lásd még:

Bábok, bástyák, belső utak – Beszélgetés Teszárek Csaba színművésszel

Ellinger Edina: „A minőség a legjobb brandépítés” – Interjú a Budapest Bábszínház igazgatójával

Báb, pop, szabadság – Beszélgetés Cseri Hanna énekes-dalszerzővel, a Budapest Bábszínház zenei vezetőjével

„A báb csodálatos absztrakció” – Interjú Szikszai Rémusz színész-rendezővel

Itt nem csak a báb, de a színház műfaját is megszereti a néző – Interjú Pintér Judittal, a Budapest Bábszínház gazdasági igazgatójával