Ascher Tamás: „A nyilvánosság egyszer elsöpör minden gátat”

A budapesti Katona József Színház főrendezőjét Dési János kérdezte többek között arról, miért fontos a színház a politika számára. A beszélgetés során szóba került a Katonában most folyó fegyelmi vizsgálat, és az is, hogy korunk Major Tamása miért Vidnyánszky Attila lehet. 

„A kultúrharc keretében mindenre, ami felüti a fejét és túl divatos, túl híres, ami valami lényegeset fogalmaz meg, arra le kell csapni. A színház pedig különösen veszedelmes, merthogy nyilvános (...) – válaszolta Ascher Tamás arra a kérdésre, hogy mitől maradt a színház ilyen fontos a hatalom számára, miért vívnak politikai küzdelmet, hogy megszerezzék. – Maga a nyilvánosság olyan égető dolog, amivel foglalkozni kell, azt hiszem, ez a lényege. (...) A Kádár-korszak nagy részében nem feltétlenül a rendszerellenes előadások voltak irritálóak, hanem azok, amelyek megbolygatják, felbolygatják a néző nyugodt lelkét. Azok az előadások – és sok ilyen volt –, amelyek valahogy élesebben, nyersebben, őszintébben szólnak a valóságról, nyugtalanságot keltettek. A Kádár-rendszer kultúrpolitikája az volt, hogy legyen nyugalom, ebbe sok minden belefért, de azért a jó pesti színház – ami a hetvenes évek pesti színházát jelentette – lényege az volt, hogy nem felzavaró, nem felbolygató, nem irritáló. Ezért voltak a vidéki színházak – mint a kecskeméti, a szolnoki és a kaposvári – olyan nyugtalanítóak. Ez azóta is így működik: nem kell, hogy rendszerellenes legyen a színház. A rendszer épségét már az a tény is veszélyezteti, hogy a nézők nyugtalanul nézik, mi a valóság.”

Ascher Tamás hozzátette, hogy egy színházi előadásnál nemcsak a téma lehet nyugtalanító, hanem a színház műfajában is történtek változások, például a fiatal nemzedék képviselői „helyesen és üdvözlendő módon fordulnak a dokumentumdráma felé”. Példaként említette a részvételi színházat, valamint Lengyel Anna Szóról szóra című darabját, amely az első verbatim [szó szerinti] színházi előadás volt Magyarországon, ahol a rasszista romagyilkosságokat dolgozták fel több mint hatvan órányi interjú alapján. 

Dési János feltette a kérdést: mennyire felelős a színész azokért a szerepekért, amiket eljátszik, azaz, „ha kurzusdarabokba kerül és politikai propagandának használják?”

„Vannak fokozatok. Szerintem az már erősen kínos, hogy valakinek a hangját – a választások idején történt ez – minden reggel hallom a YouTube különböző lázító, csillogóan hazug spotjaiban. Azt eldöntheti egy színész, hogy nem vállalja el. Én a színész helyében így tettem volna. (...)

De még az ötvenes évek közepéig, a leghülyébb rákosista korszakban is születtek nagyszerű előadások, nem beszélve az olyan pofátlan merészségekről, mint amilyeneket Major Tamás csinált. Bemutatott egy olyan III. Richárdot, amiben hatalmas zúgó taps szakította félbe az előadást annál a híres résznél, amikor az egyik írnok azt mondja, »micsoda világ ez, hogy még most fogják hozni az ítéletet, még le se írtam a vádiratot, és tessék, már viszik és lefejezik«. És akkor létrejött egy hatalmas, tüntetésszerű taps. Még erre is jó a színház. A nyilvánosság egyszer elsöpör minden gátat és akadályt” – válaszolta Ascher Tamás, hozzátéve, hogy Major a rendszer kivételezettje volt, „aki még ilyeneket is mert csinálni, de nagyon sokat ártott is ugyanebben az időben".

Ascher Tamás (fotó: Czimbal Gyula / MTI)

„Általában azt szoktuk mondani, hogy a kor Vidnyánszkyja volt, vagy inkább azt, hogy Vidnyánszky ennek a kornak a Major Tamása. (...) Vannak néha teljhatalmú figurák, akik a kormány tökéletes bizalmát bírják. Én fiatalember voltam, talán még főiskolás, amikor az a híres történet esett, hogy Major Tamás összeveszett a hatalommal vagy inkább a hatalom vele. És ettől kezdve sokkal jobban rendezett. (...) Valami súly lement róla. Vidnyánszky Attilának is ezt kívánom: kicsit távolodjon el a kormánytól, és akkor az a pompás nyelvújító rendező, aki volt, talán újra előkerül. Ez egy nagyon távoli tanács egy embernek, akivel különben nem igazán vagyok beszélő viszonyban.”

Ennek kapcsán hozta fel Dési János, hogy a kormányközeli Magyar Nemzet címlapon közölte, hogy a DK-tagok kedvezménnyel mehetnek a Katona József Színházba, az ügyben pedig Vidnyánszky Attilát is megszólaltatták. [A Katona József Színházban belső, fegyelmi vizsgálatot indítottak, miután kiderült, hogy a színházba csaknem 30 százalékkal olcsóbb, kedvezményes jegyeket kaptak a DK-tagok – a szerk.]

Ascher erre reagálva elmondta, hogy a Magyar Nemzet újságírója e-mailen keresztül kérdezte Máté Gábor igazgatót az ügyről. A levélre másnap válaszoltak, de a lap nem közölte azt, ehelyett azt írták, hogy a Katona József Színház nem hajlandó válaszolni. Ekkor ismét írt egy levelet Máté Gábor, amit már leközöltek. „A válasz arról szól, hogy a Katona József Színház nem egyszerűen, ötletszerűen nekiállt kedveskedni a DK-nak, hanem rendszeresen, különböző társadalmi szervezeteknek, közösségeknek, egyházaknak, egyetemeknek – amelyekben a Pázmány Péter Egyetem és az MCC (Mathias Corvinus Collegium) is benne van – felajánlunk olcsóbb jegyeket.” 

Ahogy a színház írja: az intézmény helyzete jelentősen romlott az elmúlt években, „a kormány gazdaságpolitikájának és az önkormányzati rendszer működésének ellehetetlenítése”, valamint a magas infláció miatt. Így aztán „értékesítési osztályunk kénytelen a jegyértékesítési kedvezményeket egyre szélesebb kör számára elérhetővé tenni. Ezzel a módszerrel természetesen a továbbiakban is élni kívánunk”. A november 21-e és 25-e közötti akciójuk alatt összesen huszonnyolc darab kedvezményes jegyet adtak el DK-tagoknak.

„A Katona József Színház egyáltalán nem foglalkozik külön pártokkal, semmilyen pártpreferenciával nem él, és nincs is szüksége rá. (...) Az ember ilyenkor elgondolkozik, hogy ők pontosan tudják vajon, hogy csak műbalhéznak meg hazudnak, vagy pedig el is hiszik. (..) A következő a probléma: semmilyen szakmai ügyet nem lehet megvitatni, se a tanárokét, se az orvosokét, se a színházakét. Egyrészt azért, mert – ahogy ezt egyszer olvastam, talán épp a Magyar Nemzetben – (...) minden politikai támadásnak minősül. Ha azt mondom, hogy szutykosak a kórházak, és kevés fertőtlenítőszert használnak Magyarországon a kórházakban, ezen spórolnak, akkor ez máris politikai támadásnak minősül. (...) Ha bármi bírálat éri az állami szerveket – most már szinte minden szerv állami tulajdonképpen –, akkor az rögtön a politikai ellenség szava, és ez rémes, mert nem lehet vitatkozni”– tette hozzá Ascher Tamás.

A teljes interjú a fenti videóban vagy ide kattintva hallgatható meg.

Lásd még:

„Ünnepeljünk egy koccintással bárhol, távol az Uránia Nemzeti Filmszínháztól”
– Több színművész sem veszi át aranydiplomáját az SZFE-től, most Acher Tamás is megszólalt a témában.

„Amikor Magyarországra gondolok, csak csóválom a fejem”

„Magánszínházként kell gondolkodnunk”

Freeszfe – Felemelt kézzel

A művészet nem mosópor – Interjú Veszprémi Judittal, a Freeszfe művészeti kommunikáció képzésének vezetőjével

Nyitókép: Ascher Tamás (fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház)