Budapest, a kávéváros

Nem véletlenül, hiszen akkoriban Budapest már igazi kávéházi „nagyhatalomnak” számított Európában. Törökországban a XVI. században, kontinensünkön a XVII. században váltak egyre népszerűbbé a kávémérések. Pesten és Budán már a XVI. században voltak török kávésok, később egyre több vándor árusnál lehetett kávéitalt vásárolni. Az első ismert állandó kávémérést a fennmaradt dokumentumok szerint 1714-ben nyitotta Pesten a rác Cavesieder Blasius, Kávéfőző Balázs. 1727-ben Starkh János ugyancsak ilyen üzletet indított a Régiposta utcában. Később is Pest

maradt a kávéházak fő helyszíne – itt általában körülbelül négyszer annyi volt ezekből, mint Budán.

Liszt Ferenc tér az Andrássy út felől nézve, jobbra a Japán Kávéház (ma Írók Boltja), 1931 (forrás: Fortepan / Rothman család)

Annak idején a belvárosban, a legendás Pilvax kávéházban működött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevű asztaltársaság, innen indultak az 1848-as forradalmi események, itt fogalmazták meg követeléseiket az ifjú forradalmárok, akik közül világszerte Petőfi Sándor költő a legismertebb.

A Váci utca és Régiposta utca sarkán 1783-tól működő Magyar Korona kávéház az irodalmi élet fontos helyszínévé vált. Később számos más hasonló intézmény is művészek, neves személyiségek kedvenc törzshelye lett –  a pompás csillárok alatt, a festményekkel-tükrökkel díszített falak között, az elegáns márványasztaloknál szerkesztőségek alakultak és dolgoztak, irodalmi alkotások születtek, nagy viták folytak művészeti és közéleti kérdésekről. Ilyen kávéház volt a mai V. kerületi Károlyi utcában található, 1887-re elkészült Centrál, az 1894-ben alapított nagykörúti New York és az Andrássy úti Japán (az utóbbi helyén ma az Írók boltja található) és a mai Bartók Béla úton lévő, 1906-ban nyitó Hadik.

New York Kávéház. A felvétel 1894 körül készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Ady Endre költő 1905 és 1911 között gyakran írt és borozott az Operaházhoz közeli Három Hollóban, de második otthonának tekintette az Erzsébet körúti Meteort is, ami egyébként nem az írók, hanem az artisták, bűvészek kedvelt találkozóhelye volt. Az Andrássy úton 1888-tól működő Abbáziát gyakran látogatták művészek és politikusok, az 1894-től üzemelő EMKE kávéházban, a mai Blaha Lujza téren szívesen üldögéltek a szomszédos Népszínház, a későbbi Nemzeti Színház tagjai. Az ugyancsak 1894-ben nyitó Rákóczi úti Balatonban gyakran fordultak meg politikusok és politikai újságírók. A Művészt 1898-tól vehették birtokba művészek.

Természetesen szó sincs arról, hogy minden kávéháznak hírességekből álló vendégköre lett volna, épp ellenkezőleg – csak épp ezek váltak különösen emlékezetessé.

Vörösmarty (Gizella) tér, Gerbeaud cukrászda. A felvétel 1890 után készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A Pilvax, a Centrál, a New York, a Hadik, a Három Holló, a Művész megújult formában napjainkban is várja vendégeit. Szintén érdemes meglátogati a Gerbeaud-ot, amely 1870-ben költözött jelenlegi helyére, a mai Vörösmarty térre. Neve az 1884-ben Pestre települt Emil Gerbeaud svájci cukrászra utal, aki olyan finomságokat kínált vendégeinek és vásárlóinak, mint a francia mignon, a csokoládéból készült macskanyelv és a konyakos meggy. A mostani magyar kávéházak, cukrászdák választékából nem hiányozhat a  Dobos-torta sem. Ma már hungarikum; recepjét 1906-ban adta közre megalkotója, Dobos C. József, aki annak idején Európa számos országába szállított ínycsiklandó süteményéből.

-------------

Lásd még: Budapest, a szórakoztató város

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: New York Kávéház. A felvétel 1894 körül készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)