Előadók a síron túlról

Ezúttal egy magyar eset apropóján járunk körül egy meglehetősen különös, de aktuális kérdést, nevezetesen azt, hogy miféle jogok illetik meg az előadóművészeket a haláluk után, és mire használható fel életre keltett hangjuk, képmásuk. A magyar jog eddig  ezzel kevéssé foglalkozott, de a világ többi jogrendszere is csak mostanság kezd komolyan érdeklődni a téma iránt.

A magyar esetben arról van szó, hogy – amint a Story magazin írja – Liptai Claudia némi tépelődés után bár, de megtagadta az engedélyt arra, hogy Gesztesi Károly hangját felhasználják az új, ötödik Shrek szinkronjához. Ezt kiskorú lányuk, Gesztesi Panka, Gesztesi Károly örököse nevében tette. Mint fogalmazott: „Írtak egy levelet Pankának, hogy lesz az ötödik Shrek, és mit szólnánk hozzá, ha a mesterséges intelligencia segítségével megszólaltatnák… merthogy nem tudják elképzelni, hogy más legyen a hangja, mint a Karcsi. [...] Nem lehet. Egy az, hogy az nem ő, az a mesterséges intelligencia, az egy robot. Az hazugság. És azzal megágyazzuk egyébként az emberiség sírját, meg a művészet sírját – hangsúlyozta. – Meg neki nincs szüksége arra, ő a Shrek marad úgyis. Meg minden marad, ami volt. Úgyhogy nem” – mondta nyomatékosan.”

Nos, nézzük csak meg kicsit alaposabban a kérdést! Ebben az esetben a mesterséges intelligencia (MI) és az úgynevezett deepsound technika közös alkalmazásáról lenne szó, amit már viszonylag régen, néhány éve megoldottak, emlékszünk rá, így csapták be Karácsony Gergely főpolgármestert is bizonyos moszkvai „tréfacsinálók”, elhitetvén vele, hogy Vitalij Klicskóval beszél online. Ez alig több, mint egy éve történt, amikor még kicsit kevésbé volt fejlett a technika, de Karácsony képességeiből semmit sem von le, hogy első pillanatban elhitte: valóban a kijevi főpolgármesterrel beszél. A Vovan és Lexus nevű orosz provokátorok előtte átverték már a fél világot a madridi, berlini, bécsi polgármestertől kezdve Emmanuel Macronon, Boris Johnsonon, Recep Tayyip Erdoğanon, Bernie Sandersen, Alekszandr Lukasenkón és Justin Trudeau-n át egészen Elton Johnig az általuk alkalmazott deepfake technológiával. Szóval, a dolog nagyon is lehetséges volt a mesterséges intelligencia tavaly ősszel kezdődő elterjedése előtt is, az csak segíti, támogatja, megkönnyíti az ilyen machinációkat. Bárkinek a hangját el lehet lopni, szinkronhangnak használni, engedély nélkül is, a halála után is. A csalók használták már fel magas rangú banki vezető hangját Németországban, hogy aztán azon adjanak utasításokat telefonon a hivatalnokoknak.

Gesztesi Károly Shrek-jelmezben egy szórakoztató músorban (forrás: Sztárban sztár)

A deepsound egyébként is régebbi a deepfake-nél, és mára teljesen megoldott műszaki kérdésnek tekinthető. Azt tehát már látjuk, hogy lehet ilyet művelni, most már nézzük azt is, hogy szabad-e.

Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, meg kell állapítani, hogy az MI jogi kontrolljának most három főbb irányzata van: az európai, szabályozó típusú, az amerikai, amely nem tűrne  szabályozást és az orosz–kínai, ami az állami, központi hatalom szolgálatába kívánja állítani az MI-rendszereket. Ebből következően az Egyesült Államokban nagyobb is a probléma, mint az Európai  Unióban, ahol egyrészt szigorították a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt, amely többek között garantálja, hogy „a felhasználók könnyen be tudják majd jelenteni a jogellenes tartalmakat, és a platformoknak kellő gondossággal kell kezelniük ezeket a bejelentéseket”, másrészt létrehozzák a  világ első átfogó MI-törvényét.

Ha valakinek engedély nélkül használták fel a képmását, hangját, elvileg könnyen, gyorsan levétetheti a kifogásolt felvételt. De mi van akkor, ha az illető adott erre engedélyt, vagy nem él már?

Itt kezdődik a jogi bonyodalom.

A magyar jogrendben a természetes személy jogképessége halálával megszűnik, kivéve a szerzői jogot, amely tovább él. Nálunk (szemben egyes országokkal, amelyek a halott ember személyiségi jogát is elismerik) konzekvens jogi álláspont, hogy nem létező személynek személyiségi jogai sem lehetnek, azonban az elhunyt emléke is megsérthető, a kegyeleti jogként felfogott védelem tehát indokolt. A Polgári törvénykönyvben (Ptk.) a kegyeleti jog a nevesített személyiségi jogok között szerepel, ezzel is érzékeltetve a szerves kapcsolódást.

Az elhunyt emléke megsértésének minősül minden olyan magatartás, amely, ha még élne az illető, személyiségi jogait sértené. Ezek közé tartozik például jó hírnevének, becsületének megsértése, a képmásával, személyiségjegyeivel, magántitkaival, adataival való visszaélés. A Ptk. valójában úgy értelmezi a kegyeleti jogot, mintha az a túlélők személyiségi joga volna, amely halottjuk emlékének megőrzéséhez fűződik. Jogsértés esetén bírósághoz fordulhatnak.

Gesztesi Károly és Shrek (forrás: IGN Hungary)

A kegyeleti jogot az örökösök, hozzátartozók érvényesíthetik. Az etikai szempontok között szerepel a hozzájárulás, a tisztelet és méltóság, a cél és kontextus, az időzítés, és az átláthatóság. Fontos, hogy az elhunyt személy képmásának felhasználása tiszteletteljes legyen, és a hozzátartozók, a rajongók érzelmeit is figyelembe vegyék. Ha valaki egy halott magyar színész hangját, képét engedély nélkül használná fel egy mostani produkcióban, az ellen az örökösök eljárást indíthatnának, bár elég kacifántos per volna. De nálunk legalább van ilyen szabályozás (ha nem is a deepfake-re és az MI-re gondolva alkották meg), Amerikában vagy nincs, vagy homályos.

Pedig égető szükség lenne a mesterséges intelligencia kreálta klónok felhasználásának jogi hátterére. Létezik ugyan a Lanham-törvény, amely megóvja az elhunyt művészeket attól, hogy másolatukat hamis vagy megtévesztő színben tüntessék fel, de az is inkább az örökösöket, mintsem az örökül hagyókat védi. A jogtulajdonosok döntésén múlik, hogy az MI-klón mennyire „szabadul el”. Ha ők engedélyt adnak rá, bármikor feltűnhet akármelyik nagy klasszikus, mondjuk Chaplin, John Wayne „ikertestvére” is egy mai, új filmben vagy reklámban – ahogy az „Új-Audrey Hepburn” példája is mutatja.

Sőt, még élő színészek digitális másolata is felbukkanhat!

Azt tudjuk, hogy Robin Williams a halála előtt korlátozta képmásának felhasználását, de csak huszonöt évre, ellenben Bruce Willis eladta a jogait, tehát ő még bármilyen filmben szembe jöhet, korlátlan időkig. Ő volt az első hollywoodi sztár, aki szerződést kötött a Deepcake-kel, és lehetővé tette, hogy saját mesterségesintelligencia-változatát jövőbeni projektekben is felhasználják. Azóta sokan követték a példáját, döntésükben alighanem közrejátszott, hogy ily módon hosszú távra gondoskodtak a családjuk megélhetéséről is.

A Virgin Voyages nemrégiben indított kampányában Jennifer Lopez avatárja személyre szabott, névre szóló videómeghívókat küldött egy hajóútra – ez már messze esik a filmművészettől, de közel van a direkt marketinghez. Annyira, hogy az is.

Forrás: pixabay.com

A szinkronszínészek nagy bajban vannak, hiszen az ő hangjukat a legkönnyebb „elvenni”, a kaszkadőrök is panaszkodnak, a statiszták is: akadt olyan ez utóbbiak között, aki egyszerűen eladta a jogait ötszáz dollárért, és kiszállt a filmiparból. Legalább tudjuk, hogy egy emberi avatár értéke mennyi.

A forgatókönyvírók ismerték fel először, hogy itt már csak a munkabeszüntetés segít, de mostanra a hollywoodi filmgyártás apraja-nagyja csatlakozott hozzájuk: jelenleg is sztrájkol a világ filmiparának központja, senki sem akarja megengedni, hogy a mesterséges intelligencia vegye át a helyét. Előállt az a helyzet, hogy minél ismertebb egy előadóművész, annál többet veszíthet az MI szabályozatlan alkalmazása miatt, és minél több film, kép, felvétel kering róla, annál könnyebb „ellopni”. Már léteznek erre szakosodott vállalkozások is, például a CMG Worldwide és a WRX, amelyek szorgosan gyűjtik a hírességek adatait, annyira, hogy július 14-én bejelentették: James Dean klónja (vagy avatárja, ahogy tetszik) hamarosan főszerepet játszik a Vissza az édenbe című filmben. Dean, az amerikaik örök bálványa 1955-ben, mindössze huszonnégy évesen hunyt el, autóbalesetben. Abban az évben, amikor Édentől keletre című, világsikert aratott filmjét bemutatták. 

De szerepelt már egyszerűbb, CGI-technika alkalmazásával elhunyta után Carrie Fisher a Star Wars: Skywalker korában, Paul Walker is a Halálos iramban 7-ben. Fisher arcát például Az ébredő Erő fel nem használt képeiből vették, ruháját CGI-technikával rekonstruálták. Akkor miért nem tört ki a botrány?

Mert akkor még nagyon drága volt ez a technika, ritkán is alkalmazták. Az MI tette olcsóvá: ami nyolc, illetve négy éve még ritkaságszámba ment, az most könnyen bevethető.

Összefoglalva: Liptai Claudia aggodalma egyáltalán nem alaptalan: a „rekonstruált” szinkronhang, a filmekben szereplő klónok, avatárok mind egy-egy lépést jelentenek a valódi, kreatív művészet ellehetetlenüléséhez, hiszen a gázsi, honorárium nélkül is fellépő, tökéletesen engedelmes, soha nem pihenő műszínészekkel a valódi, emberi előadók nem tudnak versenyezni.

Van terület, ahol nagyon hasznos tud lenni a mesterséges intelligencia, sőt, elég sok ilyen van, a kreatív művészeteknek viszont komoly kárt okozhat.

Lásd még:

MI, üzlet, művészet

Az emberiség honoráriuma

Az MI kárvallottjai

MI – valódi, hamis vagy utánzott?

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A nyitókép forrása: europarl.europa.eu