Guggenheim Bilbao – egy építészeti csoda a múzeumok világában

Melyik az a világhírű múzeum, melyet jelentős gyűjteménye és komoly kritikai visszhangot kiváltó időszaki kiállításai ellenére a látogatók többsége mégis elsősorban a neki otthont adó épület miatt keres fel? A múzeumok világában jártas válaszadók már rá is vágják: a Baszkföld legnagyobb városában, Bilbaóban 1997 októberében megnyílt Bilbao Guggenheim.

E múzeum életét nemcsak a műbarátok kísérik nagy figyelemmel, hanem a városfejlesztők, a közgazdászok, az idegenforgalmi szakemberek és számos további szakma képviselői, hiszen az intézmény olyan dolgot vitt végbe, ami, ilyen mértékben legalábbis, egyetlen kulturális létesítménynek sem sikerült az utóbbi fél évszázadban: gyökeresen megváltoztatta egy város arculatát, imázsát, sőt, az ott lakók életét is; feltette Bilbaót az európai kulturális turizmus kiemelt célállomásai közé. Persze ezt megelőzően és azóta is születtek olyan épületek, melyek rányomják bélyegüket egy-egy városra – például a Sydney-i Operaház, a Pompidou Központ Párizsban, vagy néhány éve az Elbphilharmonie Hamburgban –, de ezek nem hoztak olyan fordulatot az érintett települések életébe, mint a Gugggenheim Bilbaóéba. És nemcsak azért, mert az említett városok jóval nagyobbak, hanem azért is, mert nem volt annyira szükségük egy „faceliftingre”, mint a 350 ezer lakosú, a 90-es évekre komoly gazdasági válsághelyzetbe sodródott Bilbaónak. A témának a múzeum megnyitása óta eltelt immár több mint negyedszázad alatt komoly szakirodalma lett; szakemberek tucatjai elemzik a „Guggenheim-jelenségként” is emlegetett „Bilbao-jelenséget”, azaz azt, hogy miként hozhat drasztikus pozitív fordulatot egy város sorsában egyetlen épület és a benne otthonra lelt intézmény.

A Guggenheim Bilbao épülete (forrás: Guggenheim Bilbao)

A múlt század 80-as éveire Bilbaót is utolérte az iparvárosok sorsa. A gazdaság előbb stagnált, majd a főbb mutatók meredeken zuhanni kezdtek, kivéve a munkanélküliséget, aminek aránya a legrosszabb években a 20 százalékot is jóval meghaladta. A menekülési útvonalat a szolgáltató ipar fejlesztése jelentette és a városi, illetve a tartományi vezetés komoly figyelmet kezdett szentelni a kulturális szektornak is. A lehetőségek keresése közben kerültek kapcsolatba az amerikai Solomon R. Guggenheim Alapítvánnyal, amely akkor már két múzeumot működtetett, a világ legfontosabb kiállítási intézményei közé tartozó, 1959-ben megnyílt New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumot, illetve a Velence legkedveltebb kiállítóhelyei közé tartozó, állandó jelleggel 1980 óta látogatható Peggy Guggenheim Gyűjteményt. Hálózatukat azonban bővíteni kívánták, s így jött össze a múzeumi világ egyik legnagyobb szabású PPP-je, amiben a baszk kormány nemcsak az akkor 100 millió dollárra becsült beruházás számláját állta, hanem jelentős részt vállalt az üzemeltetési költségekből is, továbbá 50 millió dolláros akvizíciós alapot hozott létre, és 20 millió dollárt fizetett a Guggenheim Alapítványnak, mely nemcsak a nevét adta a múzeumnak, de vállalta működtetését, saját állandó gyűjteménye egyes részeinek rendelkezésre bocsátását és időszaki kiállítások szervezését is. (Azóta már zajlik a Guggenheim-hálózat további bővítése; múzeumcsaládjuk negyedik tagja többszöri halasztás után várhatóan jövőre nyílik meg Abu Dhabiban.)

A Guggenheim Bilbao átriuma (forrás: Guggenheim Bilbao)

Az 1991-es megállapodást gyorsan követték a tettek; hat évvel később, 1997-ben I. János Károly akkori spanyol király már meg is nyithatta a múzeumot. Ennek léte önmagában is komoly impulzusokat adhatott volna a városnak, az igazi szenzációt azonban az épület jelentette. A tervezésre a világ egyik vezető sztárépítészét, az amerikai Frank O. Gehryt kérték fel, aki még saját szenzációs életművéhez mérten is kiemelkedőt alkotott; bilbaói múzeumát ma már egyértelműen a XX. század végének legfontosabb épületei között tartják számon. Az acélszerkezetű, titánium borítású épület méretei is tiszteletet parancsolnak: szintterülete 24 ezer négyzetméter, magassága az 50 métert is meghaladja – s mindezt úgy, hogy bár alapvetően meghatározza a városképet, mégsem nyomja el városközponti környezetét. A fő szenzációt mégsem a méret, hanem a forma jelenti: az ívelt és hajlított formák különleges kombinációja olyan, hatalmas szabadtéri szoborcsoportként is ható épületet hozott létre, mely azóta is mágnesként vonzza az érdeklődőket. A kurátorok, amíg csak kívülről látták a múzeumot, valószínűleg kétségbeesetten kiáltottak fel, mondván „itt nincs egyetlen függőleges fal sem, ahová fel lehetne akasztani egy képet”. Gehry azonban tudta, hogy múzeumot tervez, ezért a belső kiállítóterek mintegy fele teljesen „klasszikus” formájú, másik része viszont valóban szabálytalan és szinte kiált a ma amúgy is egyre divatosabb helyspecifikus installációk után. Vannak olyan hatalmas belső terek is, amelyek – a múzeumok túlnyomó többségével ellentétben – a legnagyobb méretű kortárs munkákat is be tudják fogadni.

A Guggenheim Bilbao épülete (forrás: Guggenheim Bilbao)

Az extravagáns épület – és persze a benne rendezett nagyszabású kiállítások – gyorsan megtették hatásukat: a múzeumban fennállásának jó negyedszázada alatt már több mint 20 millióan jártak, a jelenlegi rekord 1,32 millió fővel éppen tavaly született. A múlt évben a látogatók 13 százaléka volt helyi, azaz baszkföldi; 27 százalék Spanyolország más régióiból – kiemelten Madridból és Katalóniából –, míg 60 százaléka a külföldről érkezett. Utóbbiak közül a legtöbben Franciaországból, Németországból, Nagy-Britanniából és az USÁ-ból jöttek. A Guggenheim Bilbao mindörökre megváltoztatta a város arculatát és jól kimutatható fellendülést hozott magával. Az egyes elemzések adatai ugyan nem fedik pontosan egymást, de a múzeum hozzájárulását a GDP-hez éves szinten mintegy 650 millió euróra, a tartományi költségvetésnek a múzeum létével kapcsolatba hozható bevételeit ugyancsak éves szinten több mint 100 millió euróra teszik. Mintegy 14 ezer ember dolgozik olyan munkahelyeken, példáull a szálloda- és vendéglátóiparban, a közlekedésben, melyeknek léte a múzeumnak köszönhető. És ami közvetlenül nem számszerűsíthető, de áttételesen a gazdaságra is hat: a felmérések szerint a bilbaóiak ma a korábbinál sokkal inkább azonosulnak a városukkal, büszkék rá.

Yoshitomo Nara: Make the Road, Follow the Road, 1990, akril, vászon, 100 × 100 cm (forrás: © Yoshitomo Nara, 1990, a Yoshitomo Nara Foundation jóvoltából)

Az igen jó látogatottság az egyik, de nem kizárólagos oka annak, hogy a Guggenheim Bilbao működési költségeit európai viszonylatban kiemelkedően magas arányban, mintegy 78 százalékban saját bevételeiből fedezi. Ebben komoly szerepet vállal a múzeum 121 intézményi támogatója és a több mint 23 és fél ezer úgynevezett „múzeumi tag”, azaz a több mint 244 ezer tagot számláló baráti vagy követői körnek a működési költségekhez hozzájáruló része is. (A közösségi médiában a múzeumot követők száma ennél is jóval magasabb; az Instagramon, a Facebookon és az X-en együttesen több mint másfél millió.) Mindez nem kis részben a múzeum jó imázsának köszönhető, melynek javításán folyamatosan dolgoznak; néhány hete például jogos büszkeséggel adták hírül, hogy a spanyol múzeumok közül elsőként lettek aktív tagjai a kiállítási intézmények környezetbarát működéséért dolgozó nemzetközi Gallery Climate Coalition-nek, amit többek között a gázfogyasztás 30%-os és az áramfogyasztás 10 százalékos csökkentésével, napelemek telepítésével értek el.

Roy Lichtenstein: Grrrrrrrrrrr!!, 1965, olaj, magna, vászon, 172.7 × 142.6cm, Solomon R. Guggenheim Museum, New York, a művész ajándéka, (fotó: Midge Wattles, Solomon R. Guggenheim Museum, New York. © Roy Lichtenstein © Solomon R. Guggenheim Museum, New York)

A múzeum gyűjteménye és időszaki kiállításai híven tükrözik a Guggenheim Alapítvány fő célkitűzéseit, azaz a modern és kortárs képzőművészet széleskörű megismertetését és elfogadtatását. A kiállítások mellett e célokat szolgálják az edukációs programok, a kutatási projektek és a publikációk is. Az állandó és vásárlásokkal, adományokkal rendszeresen bővülő gyűjtemény olyan neves művészek munkái őrzi, mint, mások mellett, Willem de Kooning, Mark Rothko, Clyfford Still, Yayoi Kusama vagy El Anatsui. Számos alkotó, így Francesco Clemente, Anselm Kiefer, Jenny Holzer és Richard Serra Bilbaóban látható munkái kifejezetten a múzeum felkérésére születtek.

Yayoi Kusama: Infinity Mirrored Room – A Wish for Human Happiness Calling from Beyond the Universe, 2020, tükrös üveg, fa, LED világítórendszer, fém, akril panel, Ed. Nr.: 1/5 293.7 × 417 × 417 cm, az Ota Fine Arts jóvoltából (forrás: © Yayoi Kusama, Bilbao, 2022)

Az elmúlt években többek között Gerhard Richter, Lucio Fontana, Jenny Holzer, Olafur Eliasson, William Kentridge, Lee Krasner, Wassily Kandinsky, Joan Miró, Jean Dubuffet, Oskar Kokoschka és Yayoi Kusama művészetének szenteltek egyéni kiállítást, míg a csoportos tárlatokon egyebek mellett az absztrakció nőművészeit és kortárs baszkföldi képzőművészek alkotásait mutatták be. Jelenleg – néhány egyéni bemutató mellett – a múzeum saját anyagából és a Guggenheim Gyűjtemény pop art műveiből látható időszaki kiállítás és még idén megrendezik Martha Jungwirth, Yoshitomo Nara és Hilma af Klint szóló show-ját is.

Nyitókép: A Guggenheim Bilbao épülete (forrás: Guggenheim Bilbao)

Lásd még:

A múzeum, amelynek élére Picassót nevezték ki egykor – A Prado egyedülálló gyűjteményét uralkodók formálták

Ékkő a művészet madridi „arany háromszögében” – Műgyűjtő családnak köszönhetjük a spanyol főváros egyik legkiemelkedőbb kollekcióval bíró múzeumát

Madrid, a világ egyik legvonzóbb úti célja – A spanyol főváros számos kulturális látnivalóval vár

Barcelona: a történelem, a művészet és a hagyomány vibráló szövete – Barangolások a spanyol kultúra fellegvárában

Kulturális turizmus és zarándoklat Spanyolországban – Nem csak a homokos tengerpartokért érdemes felkeresni a mediterrán országot