Hallelujah – az eredeti
Leonard Cohen dala 1984-ben jelent meg a Various Positions című albumán, de széles körben később vált ismertté.
A Hallelujáhra akkor kezdtek felfigyelni, amikor John Cale, majd Jeff Buckley felvételt készített belőle. A Billboard toplistájára is csak Cohen 2016-ban bekövetkezett halála után került fel. Számtalan, a szerző által előadott verziója közül sem az albumon is szereplő stúdiófelvételt, hanem a 2009-es londoni koncertfelvételt tartják a legjobbnak.
„A dal nagyon jó, de az előadó rossz. Nem énekel, hanem beszél” – a mai napig efféle kommentárok születnek a közösségi médiában. A YouTube és a Facebook népe talán nem tudja, hogy Leonard Cohen előbb volt költő és prózaíró, mint zenész. Formabontó muzsikus volt, távol állt tőle mindenféle rock and roll-, pop-rock-sablon, könnyűzenei klisé. Különös jelenség volt, teljesen egyedi mindabban, amit és ahogyan csinált, személyében egy költő dalnok állt a színpadon. Nálunk Cseh Tamás volt hasonló – akit szintén gyakran illettek azzal a kritikával, hogy „kétakkordos” szerző és énekelni sem tud igazán. (Amíg rá nem jöttek, hogy nem zenei mutatványt hajt végre, hanem az életünket jelenti meg a pódiumon.)
Leonard Cohen kivándorolt lengyel és litván zsidó szülők sarjaként Montrealban született 1934-ben. Gyerekkorában Irving Layton költő tanítványa volt, gitározni is tanult, country-zenekart alakított, de egyetemistaként nem a zenei, hanem az irodalmi pálya felé fordult. Első verseskötetét 1956-ban jelentette meg Let Us Compare Mythologies címmel, ezt az 1960-as években további vers- és novellagyűjtemények (The Spice-Box Of Earth, Flowers For Hitler), valamint két regény (The Favourite Game, Beautiful Losers) követték, amelyek kanadai irodalmi körökben nagy sikert arattak.
Alkotói tanulmányútként hosszabb időt töltött a görögországi Hydra-szigeten, majd 1967-ben New Yorkba költözött, ahol feltűnt Andy Warhol dekadens Factory-köreiben is, és dalszerzői énjét is kezdte kibontakoztatni. Több folkfesztiválon is bemutatkozott, és bár első átütő dalát, a Suzanne-t nem ő, hanem Judy Collins énekesnő vitte sikerre, hamarosan lemezszerződést ajánlott neki a Columbia Records legendás producere, John H. Hammond.
Cohen első albumaira az egy szál akusztikus gitárra épülő folkhangzás jellemző. Ezek a songok egyszerre szikárak és romantikusak, bensőségesek, mégis távolságtartók, hűvösek, ugyanakkor izzóak. Az író-költő-dalnok világa nem pop, nem rock, nem folk, nem sanzon, hanem külön univerzum.
A hetvenes évek második felében produceri tanácsra áttért a barokkosan hangszerelt stúdióhangzásra, majd a „szintetizátoros” dzsessz-rock stílusra. A kreatív, de a közönség és saját igénye szempontjából egyaránt sikertelen útkeresés után öt évig nem adott ki új lemezt. A következő időszak első albuma az 1984-es Various Positions volt, rajta az azóta klasszikussá vált Dance Me To The End Of Love, a Hallelujah és az If It Be Your Will című dallal.
A Hallelujahról, csakúgy, mint a másik két számról, senki nem gondolta volna, hogy világsiker lesz, meg sem akarták jelentetni a lemezt. (Először Európában jött ki, csak azután adták ki Amerikában.) Bob Dylan (azóta Nobel-djas) volt az első, aki felismerte a dal nagyszerűségét, és elő is adta néhány koncertjén. 1991-ben John Cale, 1994-ben Jeff Buckley is feldolgozta, és hamarosan kultikussá vált, szinte az összes jelentős énekes, formáció repertoárjában szerepelt, illetve szerepel manapság is.
A legenda szerint Cohen két évig dolgozott a dalon. eredetileg több mint nyolcvan versszaka volt, de csak tizenötöt adtak ki. Ez „Azt jelenti, hogy sokféle Halleluja létezik, és a tökéletes, valamint a csonka Halleluja egyenlő értékkel bír” – írta a Fidelio. Ahogy az egyik versszakban szerepel: „There’s a blaze of light in every word; / it doesn’t matter which you heard, / the holy, or the broken Hallelujah!” (A magyar szövegben: „Mert minden szóban fény ragyog,/És mindegy melyiket hallgatod,/Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.”)
A halleluja héberül azt jelenti: dicsérjük az Urat! Cohen megidézi a bibliai Dávid történetét, a Bethsabéval való viszonyát, a hatalommal való visszaélés és a bujaság vétkének motívumát. Szinte az egész dalt áthatja a visszafogott, rejtett szexualitás, az egyik versszakban az aktus diszkrét leírása is hallható: „But remember when I moved in you / And the holy dove was moving too / And every breath we drew was Hallelujah.” (A magyar verzióban: „Pedig úgy költöztem én beléd/Hogy galambot hoztam, hogy:/Nézd, de szép./És együtt lélegeztük: Halleluja”.)
Mind az eredeti angol szövegben, mind a magyarban változatban – amelyet Kulka János tett népszerűvé – szerepel egy, a zenében megszólaltatott akkordokat híven követő szakasz:
Now I’ve heard there was a secret chord/That David played, and it pleased the Lord/But you don’t really care for music, do you?/It goes like this/The fourth, the fifth/The minor fall, the major lift/The baffled king composing Hallelujah. (Hallom létezett egykor egy titkos akkord,/Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt/S bár téged nem érdekel, elmondom újra./Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett,/S a király zavarban súgta: Halleluja.)
Mi ez a titkos akkord, amely az „Úr kedvére volt”? – teszi fel a kérdést a Fidelio szerzője. A bibliai történet szerint Dávid fiatalkorában pásztor volt apja, Izáj juhai mellett, és amikor Izrael királyát, Sault az „Istennek egy gonosz lelke” zaklatta, őt kerítették elő az udvari szolgák. Ilyenkor Dávid hárfán játszott, „Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.”
A titkos akkord mibenléte inkább filozófiai, mintsem zenei kérdés.
A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.
Lásd még: Halleluja
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
