Locarno „leopárdjai”

Svájc olasz nyelvű kantonja, Ticino egyik ékszere a Lugano kerületben, a Lago Maggiore partján épült Locarno. Az ország legnaposabb és legmelegebb városkájának természeti vonzerejét növeli az Alpok „díszlete” a háttérben. Locarno árkádos épületekkel körbevett főtere, a Piazza Grande nyárvégeken Európa legnagyobb szabadtéri mozijává alakul át a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál vetítéseinek köszönhetően. A nyolcezer fő befogadására képes térmozi visszaidézi a velencei filmfesztivál indulását, ahol kezdetben a Szent Márk tér szolgált a Mostra di Venezia helyszínéül. Az „A” kategóriás filmfesztiválok történetében – 1932-es indulással – az olasz Velence volt az úttörő. Svájc lett a második; a locarnóit 1946-ban alapították. A második világháború borzalmaiból feleszmélt Európában a semlegesség és a béke szigetén Riccardo Bolla filmkritikus, André Mondini színházi vállalkozó és Giuseppe Padlin, a Sefi filmforgalmazó cég munkatársa létrehozta azt az eseményt, amely a minőségi mozi kezdetét jelentette Svájc olasz kantonjában. Amit megálmodtak, az a művészi szabadság és kifejezés újjászületését célozta meg, kezdettől fogva a legmerészebb, avantgárd és innovatív filmművészeti formáknak otthont adva.

Giacomo Gentiluomo O sole mio című filmjével nyitották meg hivatalosan az első  fesztivált a locarnói Grand Hotel parkjában. Luganóban népszavazást kezdeményeztek arról, hogy a Parco Cianiban amfiteátrumot építsenek-e a vetítéseknek. A lakosság szinte egyöntetű tiltakozására elvetették a tervet. Raimondo Rezzonico személyében választották meg a fesztivál elnökét, az ő kezdeményezésére eleinte kétéves időszakban rendezték meg az eseményt, 1971-től immár az ikonikussá vált Piazza Grandén. Olyan filmtörténeti klasszikusok kaptak helyet a kezdeti években, mint Roberto Rossellini háborús trilógiájának két remekműve, a Róma, nyílt város, a Németország nulladik évben – utóbbi elnyerte a fődíjat. Főként az 1950-es évekig a legtöbb film az USA-ból érkezett. Billy Wildertől René Clairen át Henry Kingig, Stanley Kubricktól Miloš Formanon át Paul Verhoevenig, Gus Van Santtól Mike Leigh-en át Tarr Béláig szinte felsorolhatatlan, hogy Locarno filmes évtizedei milyen minőséget kínáltak a nemzetközi filmművészetből.

Nézők a 2025-ös fesztiválon (fotó: Luca Chiandoni)

Az évi programkínálatban a berlini, cannes-i, Karlovy Vary-i után, de még velencei előtt megrendezett fesztivál, az Arany, Ezüst, Bronz Leopárdokról mint díjakról híres locarnói, az elmúlt időkben valóságos gyűjtőhelye lett az európai filmeknek. A város maga is fekete-sárga színeket ölt magára a leopárdok mintájára. Az „A” kategóriás, legnagyobb presztízzsel bíró fesztiválok mintájára számos versenyen kívüli és versenyszekcióból tevődik össze, amelyekben helyet kapnak egész estés játékfilmek, dokumentumfilmek, rövid-, kísérleti filmek és retrospektívek is. A legjobb filmnek járó Arany Leopárd mellett sok más díjat is kiosztanak, többek közt a legkiválóbb első filmnek, nemzetközi és svájci rövidfilmnek, a legjobb színésznek, színésznőnek, forgatókönyvírónak, rendezőnek, operatőrnek járó díjakat is. 

Az Arany Leopárd (fotó: Dieguez-Gonzalez Luca)

Az tizenegy napos, gazdag filmművészeti eseménysorozat mellett a fesztivál konferenciákat, koncerteket, művészeti kiállításokat is kínál, párbeszédet generál a sokszínű, részben helyi, de főként nemzetközi közönség tagjai között. A filmművészet jövőjére és az ösztönző párbeszédekre való összpontosításnak köszönhetően a fesztivál egyre inkább az alkotás helyévé vált. A filmipar szakemberei, az audiovizuális művészek számára azért is ideális hely Locarno, mert kevésbé uralja a piaci szemlélet, nagyobb teret kap az új ötletek, projektek születése, a független filmesek és a filmes szakemberek közösségének ápolása.

„A Locarnói Filmfesztivál célul tűzte ki, hogy ösztönözze a művészek képzését és támogatását, új képalkotási és -felhasználási módokat fedezzen fel, Ticino kulturális szövetébe és az oktatásba ágyazva. Hasonlóképpen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bővítse a nézők ismereteit, látókörét, arra ösztönözve őket, hogy megkérdőjelezzék a konvenciókat és a szokásokat a világ minden tájáról származó filmek felfedezésén keresztül, amelyek elősegítik a kultúrák és az emberek közötti megértést” – fogalmazott Giona A. Nazzaro, a filmkritikusból, filmtudományi szakemberből lett művészeti vezető, aki a hattagú igazgatói tanácsban a filmválogatás szempontjairól dönt.

Giona A. Nazzaro (fotó: Sabine Cattaneo)

A fesztivál egyik újítása, hogy a bemutatott filmeket támogató szervezeteket, cégeket egy közös platform tömöríti. A Locarno Pro aktív szerepet játszik a szerzői filmek támogatásában, legyen szó akár egy új projekt indításáról, akár a meglévő  szolgáltatások és kezdeményezések bővítéséről, a cél mindig a forgalmazók, a producerek és a filmesek támogatása feladataikban -- a független művészfilmek koncepciójának felkarolásától az elkészült alkotások világszerte történő bemutatásáig.

A másfél héten át tartó, nagy presztízsű nemzetközi esemény kétségkívül luxus kategóriába tartozik a szállodaárakat, az étkezést, a hétköznapi költségeket illetően is. A Locarnói Filmfesztivál fenntartását nagyrészt közpénzekből, valamint privát szponzorációból és jegyeladásokból fedezik. A fesztivál összköltségvetése mintegy tizenhét–tizennyolc millió svájci frank. A finanszírozási források közé tartoznak az állami hozzájárulások a kanton és Ticino város részéről (negyvenöt százalék), a magán-hozzájárulások, szponzorációk (harmincöt százalék) és a jegybevételek (húsz százalék). A fesztivál támogatási rendszerébe tartozik a hivatalos partnerség, a szövetségi tagság, illetve a rangos Leopárd Klubhoz történő csatlakozás. A partnerség előnyei közé tartozik a társadalomra gyakorolt hatás lehetősége, erős pozícióval a svájci és a nemzetközi kulturális életben. Mindez kapocs az audiovizuális ipar jövőjét alakító globális  közösséghez is. A partnerek láthatóvá válnak a fesztivál összes nyomtatott és digitális médiumában. A kiváltságos partneri státus hozzáférést biztosít minden „networking” (kapcsolatépítő) eseményhez, a jegyekhez és a fesztiválbérletekhez.

Networking a 2023-as filmfesztiválon (fotó: Locarno Film Festival / Ti-Press)

A „Top Event”  kategóriába sorolt elit esemény világszínvonalú kapcsolatépítési és vendéglátási élményeket nyújt a Locarnói Fesztiválszövetség tagjainak, nemzetközi színpadot a képviselt márkáknak és nem utolsósorban részvételt a fesztivál közgyűlésén, hozzájárulást a jövőbeli döntésekhez. Az éves tagsági díj magánszemélyeknek száz, egyesületeknek, vállalatoknak kétszázötven svájci frank. A Leopárd Klub adományozói támogatása több száz svájci franknál kezdődik. 

Rangos tradíciókra épül a fesztivál védnökségét is ellátó, hivatalos támogató egyesület a Leopárd Klub, amelyet egy filantróp nagyvállalkozó, Rolando Benedick elnök hozott létre 2008-ban. Az adományozók a fesztivál életének szerves részévé válnak.

A Locarnói Filmfesztivál nyolc évtizedes töretlen jelenlétével, hagyományával és nem utolsósorban  az új filmes nyelvek felfedezésében betöltött kulcsszerepével, egyedülálló helyet vívott ki magának a jelentős filmes események között.

Fotó: Luca Chiandoni

Magyar filmek Locarnóban

Hosszú évtizedek óta impozánsnak mondható a magyar filmművészet képviselete Locarnóban. Elek Judit Meddig él az ember? című dokumentumfilmje 1968-ban elnyerte a zsűri különdíját. Simó Sándor első nagyjátékfilmje, a Szemüvegesek 1969-ben Arany Leopárdot érdemelt. Ezt követte Szabó István Tűzoltó utca 25.-je 1974-ben, szintén a legrangosabb locarnói díjjal. Erdőss Pál Adj király katonát! című alkotása is Arany Leopárddal távozott, 1983-ban. Fehér György Szürkület című filmje Gurbán Miklós operatőri munkájáért kapott Bronz Leopárdot. Sopsits Árpád a Video Bluesért az ifjúsági zsűri díját érdemelte ki 1992-ben. Azzal együtt, hogy Tarr Béla Sátántangója lenyűgözte mind a kritikusokat, mind a közönséget 1994-ben. A hét és fél órás alkotás nem kapott díjat Locarnóban, de a rendező 1999-ben megkapta a Filmklubok Nemzetközi Szövetségének (FICC) különdíját.

Enyedi Ildikó misztikus krimije, a Simon mágus a nemzetközi filmszövetség különdíját hozta el 1999-ben. Mundruczó Kornél Szép napok című filmje 2002-ben elnyerte az Ezüst Leopárdot, elindítva ezzel az alkotó európai karrierjét. A Jött egy busz szkeccsfilmtől Török Ferenc Szezonján át Kenyeres Bálintig, Mészáros Péterig többen is megjárták Locarnót. Fliegauf Benedek 2007-ben a Tejútért hozta el az Arany Leopárdot, három évvel később a Womb-Méh című filmje az ifjúsági zsűri különdíját kapta. Esztergályos Krisztina 2009-ben Ezüst Leopárdot érdemelt ki Variációk című diplomarövidfilmjéért. Felméri Cecília Végtelen percek című rövidfilmje 2011-ben szerepelt Locarnóban. 2018-ban egyszerre három magyar kisfilmet mutattak be a fesztiválon (Tegnap, Könnyű leckék, Ruben Brandt, a gyűjtő).

Szabó Réka A létezés eufóriája című, besorolhatatlan, Fahidi Éva holokauszt-túlélőről készült filmje méltán nyerte el a Kritikusok hete szekció nagydíját 2019-ben. Szimler Bálint Fekete pont című filmje egyszerre három díjban is részesült 2024-ben (különdíj, Boccalino d’Oro –  független kritikusok legjobb rendezés díja, Szimler Bálint, valamint Mészöly Anna, a legjobb női alakítás díja). Tavaly a legjobb első film díját vehette át Sophy Romvari a kanadai–magyar koprodukcióban készült Blue Heron című munkájáért.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Nézők a 2024-es filmfesztiválon (fotó: Locarno Film Festival)

Lásd még:

Velence emblematikus fesztiválja, a Mostra – Filmtörténelem a lagúnák városában

A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban