Neonfényű kiállítóterek
– A művészet és a plázák kapcsolata – I. rész
Mi történik, ha a kortárs művészet kilép a fehér galériafalak közül, és helyet követel magának a plázák neonfényes világában? A bevásárlóközpont mint kiállítótér egyszerre tűnik szentségtörésnek és új lehetőségnek. Három részből álló sorozatunkban azt járjuk körbe, mikor válik a „látvány” valódi értékké, és kik csempészhetnek művészi tartalmat a fogyasztás terei közé. Fiatal kurátorok, plázamenedzserek és kritikus művészettörténész gondolatai találkoznak – sokszor vitában, mégis a közös cél felé haladva: értelmezzük újra, miként válhat elérhetővé a művészet mind többek számára. Még ott is, ahol korábban nem számítottunk a megjelenésére.
A legtöbben konkrét céltól vezérelve sétálunk végig a plázákon – vásárlás, ügyintézés, kávé, talán mozi vonz ezekbe hatalmas épületekbe. A legtöbben nem a kortárs festmények, szobrok, konceptuális installációk hívogatása miatt lépnek az állandó fényárban úszó, zsibongó terekbe. Éppen ezért különös élmény, amikor mégis „szembejön” a művészet: térfüggöny áramlik a légtérben, mintha a sarki fényt hozná a földszintre; festmények bújnak meg az üzletekben; nagy méretű installációk várnak az átriumokban; apró, játékos bronzfigurák bukkannak elő a padok mellől. Ilyesmit látva az ember elbizonytalanodik: művészet került a szeme elé? És ha igen, mit keres ott?
Kulturális jelenlét a hétköznapi térben
A budapesti Allee bevásárlóközpont e kérdésekre nemcsak választ ad, hanem kezdeményez is. A vezetőség tudatosan döntött úgy, hogy az üzletek és éttermek mellett sporttal és kulturális tartalommal is megtöltik a teret. – A művészet mindenkié, és bárhol jelen lehet – még ott is, ahol nem is számítunk rá. Látogatóink mindennapi életének részei vagyunk, ezért nem mindegy, mit közvetítünk feléjük – vélekednek az Allee szakértői.
A hozzáállás nem kampányszagú. A pláza művészeti projektjeivel évek óta találkozhatnak a vásárlók: a Szinyei Merse Pál festményei alapján készült mozaikinterpretációkkal, a Down-szindrómás művész, Sőrés Lia Álomkastély a város felett című festményével – mindezek nemcsak látványosságok. Az említett alkotásokat amellett, hogy kiállították, aukcióra is bocsátották. – Volt látogatónk, aki úgy nyilatkozott: ez az egyetlen hely, ahol kiállítást lát – osztja meg velünk az részint szívmelengető vallómást, másfelől kőkemény társadalmi látleletet Juhász András, az Allee center menedzsere .
A startmezőn a galéria
Rözge Koppány és Radics Panka (a szerző felvétele)
Radics Panka és Rözge Koppány, a Youngart galéria kurátorai szerint is kulcskérdés, hogy a művészet elérhető legyen – ne csak anyagilag, hanem szellemileg is. Az online platformként indult kezdeményezés mára rendszeresen megjelenik a fizikai terekben – többek között plázákban – is.
– Az első plázás eseményünk a MOM Parkban volt – és meglepően jól működött. Olyan emberek jöttek be hozzánk, akik soha nem jártak még galériában – meséli Radics Panka. A galéria nemcsak esztétikai válogatást nyújt, de pedagógiai küldetést is teljesít. Nem a „belső körnek” készül, hanem annak a kívül rekedt többségnek, akik nem tudják, hogyan léphetnének be ebbe a világba. – Sokan félnek benyitni a galériákba, mert azt hiszik, oda csak akkor mehetnek, ha vásárolnak. Pedig ez egyáltalán nincs így. A plázák paradox módon segíthetnek oldani ezt a feszültséget – teszi hozzá Rözge Koppány.
A giccs árnyéka és a szakmai hitelesség kérdése
A plázaművészet fogalma nem új – de kétségkívül megosztó. Szikra Renáta művészettörténész, a Kassák Múzeum kommunikációs munkatársa szerint az efféle jelenlét veszélyeket is rejt, sokszor csak „díszletet” kapunk, nem valódi művészi tartalmat. – A giccs ma is virul, csak más néven hódít. Vizuális termékké válik, amit nem kell megérteni – csak elfogyasztani – mondja. – Sok esetben a plázás művészet nem több, mint vizuális szórakoztatás. Probléma, ha nincs kapcsolódása a térrel, nincs kontextus, nincs koncepció – véli. Ez különösen igaz az olyan kezdeményezésekre, ahol – szakmai zsűri ide vagy oda – pénzért lehet kiállítani. – Egy fizetős kiállítás nem ugyanaz, mint egy kurátori válogatás. Ez fontos különbség – szögezi le a szakember.
Szikra Renáta (a szerző felvétele)
A kérdés tehát nem az, hogy szabad-e a művészetnek megjelennie a plázákban, hanem az, hogy hogyan. Az Allee esetében a válasz: belső stratégia mentén, következetesen, kurátori kontrollal. A Youngartnál ugyanez az elv érvényesül.
A bevásárlóközpontokban megjelenő művészet – legyen szó állandó installációkról, időszakos kiállításokról vagy digitális művészeti projektek bemutatásáról – elsősorban Nyugat-Európában és Ázsiában kap egyre nagyobb szerepet. Olyan ikonikus helyek, mint a K11 Art Mall Hongkongban és a Galleria in Gwanggyo Dél-Koreában már tudatosan ötvözik a vásárlást és a művészeti élményt, újfajta kulturális teret hozva létre. |
Tér és közönség – új kapcsolódási formák
A plázák új közönséget érnek el – ez tény. Ez a közönség semmiképpen sem alacsonyabb rendű, nem kevésbé értő, mint az „edzett” művészetfogyasztó réteg. Csupán másként szocializálódott. A Youngart kurátorai szerint egyre több fiatal vásárló jelenik meg náluk: nem gyűjtők, hanem „érzékeny szemű” érdeklődők. Olyanok, akik IKEA-nyomat helyett inkább egy húsz-harmincezer forintos grafikát választanak.
Az Allee közönsége sem passzív. – Sokan visszajárnak, vannak, akik megosztják a képeket, mások vitát kezdeményeznek egy-egy installáció kapcsán. Ez azt jelenti, hogy működik – mondja Juhász András.
Szikra Renáta szerint ez lehet a jövő kulcsa: – Ha a művészet nem kap új közegben teret, elveszíti a kapcsollatát a társadalommal. De ehhez meg kell találni a formát, amely nem kiüresedéshez, hanem értékképzéshez vezet.
A Mammut Bevásárlóközpont különböző kreatív installációkkal és eseményekkel kísérletezett az elmúlt években. A Paradigma Ariadné Építésziroda tervezte, 2023-ban nyílt Kollab kreatív tér nappal kávézóként és co-working helyszínként, este pedig bárként működik. A Mammut I. harmadik emeletén található közösségi nappali havonta megújuló kulturális programokkal, workshopokkal, installációkkal és egyedi dizájnnal várja a látogatókat. A modern, inspiráló tér létrehozóinak célja a közösségépítés és a szabad alkotás támogatása. |
A 2023-as, a Művészet mindenkié című pop-up kiállítás az Allee átriumában (forrás: Allee Bevásárlóközpont)Bár a művészeti kezdeményezések ritkulnak, még mindig találunk példákat a bevásárlóközpontok és a művészet találkozására. A jövő kérdése: vajon a plázák valóban kultúraközvetítő helyekké is válnak, vagy a művészet csak egy időszakos marketingeszköz marad?
A művészettörténész szerint amennyiben a plázák valóban a kortárs művészet támogatására törekednek, kérdés, vajon miért nem működnek együtt olyan szervezetekkel, mint például a Fiatal Képzőművészek Stúdiója (FKSE). – Az FKSE évente rendez karácsonyi vásárt, ahol valódi kortárs művek vásárolhatók meg. Ha egy bevásárlóközpont helyet biztosítana a kezdeményezésnek, nemcsak a művészeket támogatná, hanem a vásárlóknak is egyedibb, értékesebb alkotásokat kínálna. A jelenlegi modellek azonban nem erre épülnek. A plázákban megjelenő „művészet” sokszor inkább üzleti modell része, amelyben az önjelölt alkotók pénzért vehetnek részt, és ahol a művek nem szakmai kurátor által válogatott kiállítási koncepció részei, hanem képzőművészeti tömegtermékek. – Valóban a művészetet támogatják a plázák, vagy csak egy újabb árucikként kezelik azt? – teszi fel a kérdést Szikra Renáta.
Vegyük sorra, miért éri meg a plázáknak művészeti projekteket támogatni! Mert a bevásárlóközpontok számára a művészet nem pusztán altruista gesztus, hanem üzleti lehetőség is. A látogatók bevonzásában az egyedi művészeti élmények és kiállítások különleges vonzerőt jelenthetnek, főleg az online vásárlás egyre nagyobb térnyerésének időszakában. A művészeti kiállítások, installációk kiemelhetik a pláza egyediségét, és pozitív imázst alakíthatnak ki róla. Emellett új típusú élményeket adnak, bizonyítva, hogy a plázák nemcsak vásárlásra, hanem közösségi terek kialakítására is alkalmasak lehetnek – ahol a művészet extra élményt adhat.
Kérdés: feladatuk-e a bevásárlóközpontoknak a művészet támogatása? Egyes szakemberek szerint igen, hiszen nem csupán kereskedelmi helyszínek, de közösségi terek is. Mások szerint ez inkább az állami és a magánművészeti intézmények felelőssége lenne. A pláza és a galéria világa között szakadék tátong. De a szakadék fölé híd is épülhet – amennyiben olyanok dolgoznak rajta, akik értik a kortárs művészet nyelvét, és nem akarnak lemondani annak integritásáról. Mert a művészet nem pusztán tárgyak sora. Hanem közlés, gesztus, figyelem. Ha ez a figyelem megszülethet egy pláza átriumában is – az művészet.
Nyitókép: Látogatók az Allee bevásárlóközpont néhány évvel ezelőtti környezetvédelmi kampánya részeként létrehozott kiállításon (forrás: Allee bevásárlóközpont)
Lásd még:
„A művészet mindenkié” – Beszélgetés az Allee Bevásárlóközpont igazgatójával, Bernád Judittal
Banksy-művek egy bevásárlóközpontban – „Igazán izgalmas ötlet, amely biztosan vonzza majd a látogatókat. Nagyon fontos, hogy ilyen magas szintű művészet is megjelenjen Basildonban.”
A MaxCity a művészetnek is otthont ad – 2021 szeptemberében indult el az Art Incubator programsorozat, amely a kész produkciók mellett kísérleti és kollaborációs projekteknek is teret ad.
Hybridart Pop Up Gallery – A Lélegző természet című kiállítás az Etele Plazaban
A jövő szórakozása már elérhető – Eddig nem látott audovizuális élményt kínál a Westendben nyílt PIXIM
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!
