by LHK 2021. ápr 11.

Sunnyside Art #Versművek

Egy szerelemprojektről – A Költészet Napja alkalmából

B. Nagy László (1927–1973), kora legjelentősebb filmkritikusa filmversnek nevezte Huszárik Zoltán (1930–1980) Elégiáját, az utóbb minden idők egyik legszebb magyar filmjévé választott Szindbádot pedig a költészet diadalának tartotta. A Huszárik-univerzumot azóta sem illethetjük ennél találóbb és méltóbb kifejezéssel: mozgóképekből szőtt poézis. Néhány éve megszületett a versfilm fogalma és műfaja is, amely – a művészetpártoló közönség örömére – egyre több alkotással gyarapodik.

Alighanem a költők, írók a legérdemesebbek arra, hogy megosszák a nagy nyilvánossággal a lét alapvető kérdéseiről, a fájdalomról, örömről, szerelemről, magányról, az egyéni és nemzeti szabadság vágyáról, a társadalmi egyenlőtlenségről, a nyomorúságról, sorstragédiákról megfogalmazott esszenciális gondolataikat. Böhm Edit A magyar versszavalás története című művéből tudjuk: hazánkban az 1820-as évektől a diákság körében terjedt el a magyar költők műveinek nyilvános előadása – a német nyelvű oktatás ellensúlyozásaként. A későbbi, „intézményesült” versmondás (nem szavalás!) pedig olyan nagy formátumú előadókhoz fűződik, mint Ascher Oszkár, Latinovits Zoltán, Berek Kati, Major Tamás, Gobbi Hilda, Jancsó Adrienne, Keres Emil, Mikes Lilla, Fodor Tamás, Koncz Zsuzsa, a Kaláka együttes, majd a legutóbbi időkben a slam poetry képviselői – például Molnár Péter Európa-bajnok, Horváth Kristóf Színész Bob országos bajnok slammer és Závada Péter költő, drámaíró, műfordító – adtak új lendületet a költészetnek.

Latinovits Zoltán egy egész kötetet szentelt a versértelmezés és -előadás mikéntjének. Verset mondok című 1975-ös könyvében írja: „… valaha a szövegelőadásnak is voltak Paganinjei és Liszt Ferencei, aztán sokáig nem voltak… Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie, úgy ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli”.

A vers – ismét B. Nagy László szavait idézve – időtlen, képeiben a másodperc töredéke alatt megszületik és beteljesedik egy emberi lélek, egy hiánytalan belső univerzum. Erre az időtlen belső világmindenségre kezdünk újra fogékonnyá válni. Minden bizonnyal azért is, mert a világjárvány alapjaiban rengette meg eddigi életünket, és talán még soha nem szomjaztunk ennyire a kultúrára. A versfilmek mint összművészeti produkciók igazi elmélyülést és felemelkedést, katarzist, gyógyírt jelenthetnek. A Költészet Napja alkalmából a Sunnyside Art #Versművek produkcióit mutatjuk be.

A Sunnyside Art szerelemprojekt, mondja Kovács Gábor Attila filmrendező. „Korda Zsuzsannával közösen találtuk ki. Ő írással foglalkozik, én filmes vagyok, és egyszer arról beszélgettünk, hogy milyen kevés olyan kezdeményezéssel találkozunk, ami az irodalmat és a mozgóképet valahogyan kölcsönhatásba hozza. Itt most nem a könyvek alapján készült filmekre gondolok, hanem valami olyan felületre, ahol ez a két művészeti ág egymás jelrendszerét, nyelvét használva interakcióba lép. Egy ideje már egyébként is latolgattuk, hogyan tudnánk valamit közösen létrehozni, aztán jött a szikra, hogy megpróbáljuk ezt a dolgot. Amikor 2020 tavaszán egyszer csak karanténba került a világ, nekiveselkedtünk”– meséli Gábor.

„Természetesen nem a spanyolviaszt találtuk fel, vannak hasonló kezdeményezések a világban, de mi kifejezetten olyan filmeket akartunk csinálni, amik nem csak illusztrálják, hanem kiegészítik a szöveges alapanyagot, azaz a verset. És ebből jött a többi hozzávaló: készítsünk rövid, legfeljebb két és fél, három perc hosszú filmeket, ezzel is igazodva a most jellemző felhasználói igényekhez. Gondoltuk, megmutatunk kevésbé ismert szerzőket is, akik persze minőségit alkotnak. Megkerestük Puszta Márk hangmérnököt, aki mellénk állt, és segített, hogy a profi színészek előadását profi körülmények között rögzíthessük. Márk az újonnan induló Infaze Studióval, amit Várhegyi Rudolffal és Bohács Tamással közösen alapítottak, a továbbiakban is komoly szerepet vállal. Most spoilerezek kicsit: szeretnénk, ha lenne folytatása a projektnek.”

A folytatáshoz – kell-e mondanunk? – nem csupán erkölcsi, hanem anyagi segítség is szükséges.

„Olyan, nyelvében kis nemzet kultúrája, mint a magyar, nem él meg állami támogatás nélkül. A kormányzat a magyarság féltéglájával veri a mellét, de tulajdonképpen belerúg a magyarságba, mert lyukat üt a hagyomány folytonosságán. Kiesik rajta egy nemzedék. Bármit meg lehet szüntetni egy tollvonással, akár a rendőrséget is, csak bele kell gondolni, milyen következményekkel járna. Ha a kultúra megszűnik, az végzetes lesz” – hívta fel a figyelmet egy interjúban Mohácsi János színházrendező.

További versvideók, cikkek, információk a projekt weboldalán, Fecebook-oldalán és a YouTube-on.

Fejléckép: Kovács Gábor Attila és a Sunnyside Art