UBS Art Collection – a „legek” és a jó példák gyűjteménye

A svájci székhelyű, globális UBS Banké a világ egyik legnagyobb vállalati kortárs művészeti gyűjteménye, több mint negyvenezer műalkotással, köztük olyan jelentős művészek munkáival, mint Jean‑Michel Basquiat, Roy Lichtenstein és Lucian Freud. A gyűjtemény alapvetően az 1960 utáni kortárs művészetre koncentrál, története alkalmas annak megvilágítására is, miként tudja segíteni egymást egy nemzetközi gigabank és a kortárs művészeti színtér.

Az UBS vállalati gyűjteménye évtizedek alatt épült fel, és mára a bank kulturális stratégiájának legfontosabb eszköze. Egyrészt reprezentációs célokat szolgál, használják ügyfélkapcsolati eseményekhez, másrész támogatást nyújt kortárs művészeknek, miközben szorosan kapcsolódik az UBS által finaszírozott műtárgypiaci elemzések létrejöttéhez. Emellett „best practice” (a legjobb gyakorlati) példa arra, mi történik egy pénzügyi felvásárlás mentén létrejövő gazdasági fúzió kapcsán az addig felépített műtárgykollekciókkal.

A gyűjtemény története

Az UBS műgyűjtő tevékenysége az 1960-as évekig nyúlik vissza, amikor a bank elődszervezetei – eleinte irodadekorálási céllal – elkezdtek kortárs műveket vásárolni. A gyűjtemény mai formáját több különálló kollekció egyesülése hozta létre, a jelenlegi UBS Art Collection három nagy vállalati gyűjteményből állt össze: az UBS elődeinek – a Union Bank of Switzerland és a Swiss Bank Corporation – kollekcióiból, valamint az amerikai PaineWebber befektetési bank műtárgyállományából. Ezeket 2004-ben integrálták egyetlen globális gyűjteménnyé.

A XX. század második felében az Egyesült Államokban egyre több nagyvállalat kezdett műtárgyakat gyűjteni reprezentációs, illetve presztízsnövelési célból. Az egyik  legjelentősebb közöttük a PaineWebber befektetési bank kollekciója volt, amely szorosan összefonódott a vállalat vezetője, idősebb Donald B. Marron gyűjtőszenvedélyével és a modern amerikai művészet iránti elkötelezettségével.

Marron érdeklődése a művészet iránt már fiatal korában kialakult, de komoly gyűjtővé az 1970-es években vált, amikor New York a világ új kortárs művészeti színtere lett. Ebben a pezsgő közegben a műgyűjtés egyszerre jelentett intellektuális kihívást és személyes szenvedélyt. Marron gyakran hangsúlyozta, hogy a művészet segít más perspektívából szemlélni a világot, ami a pénzügyi döntéshozatalban is hasznos lehet. A műtárgyak kiválasztásakor nem elsősorban befektetési szempontok vezették, sokkal inkább az, hogy a művek művészettörténeti jelentőséggel bírjanak. Ő volt az, aki elkötelezett műgyűjtőként felismerte a művészet jelentőségét a vállalati kultúra formálásában, nem véletlenül játssza még mindig a PaineWebber-kollekció a legfontosabb szerepet az UBS gyűjtemény karakterének formálásában.

Az 1980-as és 1990-es években Marron több mint nyolcszázötven kortárs műre tett szert. Nem dekorációban gondolkodott, a háború utáni modern és kortárs amerikai művészet kiemelkedő alkotásait akarta összegyűjteni, tudatosan törekedve arra, hogy az eredmény művészettörténeti szempontból is releváns legyen. Azt is tudta, hogy ehhez szakemberek segítségét kell igénybe vennie, ezért a kezdetektől kurátorokkal és művészeti tanácsadókkal dolgozott együtt.

Bár a gyűjtési stratégiát tudatos kurátori koncepció irányította, Marron is aktív szerepet vállalt a művek kiválasztásában, gyakran vett részt személyesen az aukciókon, illetve a galériákon keresztül történő vásárlásokban. Elsősorban az absztrakt expresszionizmusra, a pop artra és a minimalizmusra fókuszáltak, olyan meghatározó amerikai művészektől vásároltak főműveket, mint Jasper Johns, Ellsworth Kelly, Willem de Kooning, Roy Lichtenstein. A kilencvenes évekre egyre több fotográfia és grafika is bekerült a kollekcióba.

A művészettörténeti narratíva felépítéséhez arra is szükség volt, hogy a vállalat a művészek pályájának különböző szakaszaiból származó alkotásokat vásároljon. Jól mutatja a gyűjtemény jelentőségét, hogy több mű később múzeumi rangú darabbá vált, gyakran szerepeltek nagy nemzetközi intézmények kiállításain. A művek többségét nem raktárakban vagy reprezentatív bemutatóterekben, hanem a vállalat irodáiban helyezték el, a PaineWebber New York-i központja gyakorlatilag informális kortárs művészeti galériaként működött. A munkatársak mindennapi munkakörnyezetének inspiráló részévé váltak a műalkotások, s ezt a hagyományt gyakorlatilag napjainkig töretlenül vitte tovább az UBS is.

A PaineWebber-gyűjtemény az amerikai vállalati gyűjtés (corporate collecting) egyik mintapéldájává vált, innen datálódik a felismerés, hogy egy pénzügyi intézmény nemcsak gazdasági szereplő lehet, hanem aktív kulturális mecénás is. A kollekció hozzájárult a vállalat presztízsének növeléséhez, az ügyfeleket is inspirálta.

Marron nemcsak gyűjtőként volt aktív, hanem múzeumi mecénásként is. Hosszú ideig igazgatótanácsi tagja volt a New York-i Museum of Modern Art-nak, amely a világ egyik legfontosabb modern művészeti intézménye. Emellett jelentős szerepet játszott a New York Public Library (New York-i Közkönyvtár) támogatásában és kulturális programjainak finanszírozásában. Gyűjteményének darabjait nem csupán  kölcsönadta, de gyakran a múzeumoknak adományozta.

A fordulópont

Amikor 2000-ben a PaineWebbert felvásárolta a svájci óriásbank, az UBS, a tranzakció a vállalati műgyűjtemények történetében is fordulópontot jelentett. A PaineWebber kollekcióját beépítették az UBS-ébe, az így létrejött UBS Art Collection méretét és súlyát tekintve az egyik legjelentősebb gyűjteménnyé, egyúttal a kulturális élet meghatározó intézményévé vált. A PaineWebber-kollekció amerikai modern és kortárs fókusza pedig új dimenziót adott a svájci bank globális gyűjteményének. Donald Marron örökségének talán egyik legfontosabb üzenete, hogy a pénzügyi és a művészeti világ egyáltalán nem egymástól távoli területek. Egy vállalat – megfelelő vízióval – aktív szereplője lehet a kortárs művészet támogatásának és a kulturális értékek megőrzésének.

Az eltelt évtizedek a gyűjtemény festményekkel, fotókkal, rajzokkal, szobrokkal, médiamunkákkal bővült, a mindenkori kurátorok olyan  „blue-chip” (stabil pici értékű) művészektől vásároltak, mint például Jean‑Michel Basquiat, Lucian Freud, Brice Marden, Christopher Wool. A kollekció egyik legismertebb és egyik legértékesebb darabja egy korai Basquiat-festmény, a Tobacco versus Red Chief, amelyet az UBS 1983-ban mintegy húszezer dollárért vett meg. A mű értékét ma körülbelül ötvenötmillió dollárra becsülik.

Képaalá: Jean‑Michel Basquiat: Tobacco versus Red Chief (Dohány vs. Vörös Főnök), 1981–82 (forrás: UBS Art Collection)

2023-ban egy újabb bankfúziónak köszönhetően – az UBS megvásárolta a Credit Suisse-t is – további mintegy tizenháromezer-ötszáz darabbal nőtt az alkotások száma,  így mára meghaladja a negyvenezret. Már nemcsak a kanonizált művészekre koncentrálnak, a kurátorok rendszeresen vásárolnak fiatal vagy feltörekvő alkotók műveiből, sőt, a bank időnként kifejezett megbízásokat is ad művészeknek helyspecifikus műalkotások létrehozására.

Az UBS gyűjteményének nagy része világszerte, a bank több mint nyolcszáz irodájában található, folytatva annak hagyományát, hogy a művészet az alkalmazottak és az ügyfelek mindennapi környezetének részévé váljon. Leggyakrabban a MoMe és a Tate Modern nagyszabású átfogó tárlataihoz kölcsönöznek műveket, de adományoznak is: 2024-ben például százhatvan történeti fotográfiát a washingtoni Nemzeti Galéria (National Gallery of Art) számára.

A gyűjtemény feladatainak irányítását ma Mary Rozell művészettörténész, az UBS Art Collection globális vezetője végzi. Rozell New Yorkban tevékenykedik, de nemzetközi kurátori csapat támogatja, Zürichben, Londonban, Hongkongban is dolgozik művészettörténész tanácsadója a banknak. A csapat legfőbb küldetése, hogy korunk legjelentősebb művészeitől vásároljanak olyan műveket, amelyek inspirálnak, párbeszédet indítanak, és új perspektívákat kínálnak.

(A bank műtárgy-finanszírozási szolgáltatásokat is nyújt ügyfeleinek, akár saját műgyűjteményüket is felhasználhatják hitelfedezetként, továbbá szakmai tanácsadást kaphatnak kollekciójuk kezeléséhez.)

Az UBS és az Art Basel

Az UBS különösen szoros kapcsolatot ápol az Art Basel művészeti vásárral, hosszú ideje fő támogatója is. Az évente kiadott Art Basel & UBS Global Art Market Report jelentés – amelyet a műtárgypiaci elemző-kutató Clare McAndrew közgazdász készít – az aukciós piacok, a galériák és a gyűjtők aktivitását elemzi. A kiadvány mindig a vásár idején jelenik meg, és a globális műkereskedelem egyik legfontosabb igazodási pontja, sokan tájékozódnak a közzétett adatokból, statisztikákból.

De mire használja napjainkban maga az UBS a gyűjteményt? Több funkciót tölt be. Egyrészt reprezentációs szerepe van, hiszen a művek a bank irodáiban és ügyféltereiben jelennek meg, ami kulturális presztízst és inspiráló munkakörnyezetet teremt. Másrészt az UBS gyakran szervez privát tárlatvezetéseket, művészeti eseményeket és gyűjtői programokat a kiemelt ügyfelek számára.

A gyűjtemény mellett kulturális mecénási programot is visznek, az UBS számos művészeti kezdeményezést támogat, például a Solomon R. Guggenheim alapítvánnyal közösen létrehozott Guggenheim UBS MAP Global Art Initiative (Guggenheim UBS MAP Globális Művészeti Kezdeményezés) projektet, amely új régiók művészeit és kurátorait mutatja be a nemzetközi közönségnek.

Az UBS Art Collection a vállalati műgyűjtés egyik legsikeresebb példája. Egyszerre szolgálja a vállalat arculatának formálását, támogatja a művészeti szcéna ökoszisztémáját, és biztosítja az UBS műtárgypiaci súlyának fenntartását. Az UBS így nem csupán pénzügyi intézményként, hanem a globális kortárs művészeti világ egyik jelentős szereplőjeként is működik: gyűjt, kutat, finanszíroz és platformot teremt a művészet számára a nemzetközi pénzügyi és kulturális hálózatok metszéspontjában.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Lucian Freud: Double Portrait (Kettős portré), 1988–90 (forrás: UBS Art Collection)

Lásd még:

A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban

Credit, Debit – és művészet minden mennyiségben – A frankfurti központú Deutsche Bank (DB) művészeti gyűjteménye a világ egyik legjelentősebb céges kollekciója.

A fehér falak elfedésénél jóval többre hivatott: belépő a művészet világába – A Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron nemzetközi és hazai példákon keresztül jártuk körbe a vállalati gyűjtemények helyzetét

A kultúrába fektető pénzintézet – Az Unipol-sztori

„Vásárlásaink a művészekkel kiépített hosszú távú kapcsolatokon alapulnak" – Beszélgetés Sebastian Haselsteinerrel és Vanessa Bersissel, a STRABAG ART vezetőivel

Nemes és racionális értékvállalás – Elindul a Magyarországi Vállalati Gyűjtemények Szövetsége