Vasarely újra Pécs középpontjában – Megújult múzeum, új kulturális évad

2026 kiemelkedő év Pécs kulturális életében. Százhúsz esztendeje született a városhoz köthető Victor Vasarely, és ötven éve nyitotta meg kapuit a Janus Pannonius Múzeumhoz tartozó Vasarely Múzeum, amely kisebb felújítási szünet után idén április óta ismét várja látogatóit. Az újranyílt múzeumról, a „Vasarely 2026 – Pécs” kulturális programsorozatról Getto Katalinnal és Iványi Emesével beszélgettem.

Milyen volt az ünnepélyes keretek között zajlott megnyitó?

Iványi Emese: Korábbról kezdeném a válaszadást: a két jelentős évforduló felpezsdítette a város kulturális életét. A múzeum munkatársainak fejéből pattant ki, hogy „ne csak” a megújulás legyen az év eseménye, hanem Vasarely pécsi identitása is. Ehhez lelkesen csatlakoztak kulturális, gazdasági szereplők, cégek is. Ezáltal lett emelkedettebb, ünnepélyesebb az egész. A megnyitón szembesültünk vele, hogy sokaknak mennyire fontos.

Pécs önmagát kulturális településként definiálja, mindig a művészet kerül előtérbe, ha a városról van szó – ez az arculata. Ebben kell keresnünk pontokat, amelyekkel a város szélesebb turisztikai érdeklődést kelthet. Valójában a múzeum berkein belül vannak azok a „nemzetközi márkák” – Zsolnay, Csontváry, Vasarely – amelyeket egy japán turista is azonnal ismer, ez az a létra, amin a városnak fel kell másznia. A múzeum szívesen vállalta fel ezt a marketing szempontból is jelentős programot. Nemcsak arra vagyunk büszkék, hogy értéket tudunk bemutatni, hanem arra is, hogy a város ezzel vonzóvá válhat. Szeretünk hosszú távban gondolkodni, és az együttműködéseknek is így kellene működniük, de ezt még gyakorolni kell. Kiemelném a civil szektor nagylelkűségét, valójában régóta ez tartja fenn a kulturális életet Pécsett. Támogatásban ugyanis szűkölködik a város, nehéz évek vannak mögöttünk, és az idei is az lesz.

Pierre Vasarely, Getto Katalin, Iványi Emese az újranyílt múzeum előtt (forrás: Iványi Emese)

Mennyi idejük volt felkészülni az újranyitásra?

I. E.: Nem az idő volt a legszűkebb tényező. Getto Katalin kurátor fejében már régóta érlelődött a gondolat, a támogatások, a forrás hiánya azonban sokáig nem tette lehetővé a megvalósítást. Szerintem a múzeum jól használta ki az üres teret, hiszen nem maradt a város Vasarely-kiállítás nélkül: a zárás ideje alatt a Képtár adott teret a tárlatnak. A megnyitást Vasarely Victor születésnapjára terveztük. Örülünk, hogy elkészült áprilisra. 

Egy ilyen léptékű megújulás csak akkor valósulhat meg, ha találkozik a szakmai elhivatottság, a támogatók nagylelkűsége és a kollégák kitartó munkája. A Vasarely Múzeum újranyitása mögött is ez áll: olyan munkatársak, akik hittek a projekt jelentőségében, és olyan partnerek, akik fontosnak tartották.

Getto Katalin: Azzal, hogy Vasarely művei hosszú ideig csak Pécsett voltak láthatók, kiváltságos helyzetbe került a város. Nemzetközileg is könnyű partnereket találni, a gyűjtemények közül is ezzel a legkönnyebb bánni, hiszen nincsenek szerteágazó vonatkozásai, egyértelmű a helyzete. A Vasarely-gyűjtemény annyira Pécsnek szól, hogy annak révén bátran teremthetünk kapcsolatokat.

Pierre Vasarely és Iványi Emese

Az 1976-ban nyílt Vasarely Múzeum anyaga végigkísér a mester életművén. Miben változott a múzeum koncepciója? Mennyiben tér el a régitől, mennyiben igazították a mai kor igényeihez?

G. K.: A gyűjteményünk nemcsak az ajándékba kapott Vasarely művekből áll. A felesége, Claire Vasarely, illetve a fiúk, Yvaral (Jean-Pierre Vasarely), mindketten képzőművészek – az ő anyagaik is benne foglaltatnak, Vasarely kívánsága szerint. Van egy negyedik szegmensünk is, a nemzetközi gyűjtemény, amit az állandó kiállítás részeként képzelt el a mester, és az elmúlt ötven év folyamán hol szerepelt abban, hol nem. Jelenleg Claire és Yvaral műveit kivéve jóval nagyobb teret szabadítottunk fel Victor Vasarely számára. Régi-új vonás, hogy a nemzetközi anyagot is „szőttünk” Victor Vasarely alkotásai közé az összefüggéseket magyarázó szöveges (angol nyelven is elérhető) tablókkal.

Ha a mai kor elvárásai között a legprofibb digitális eszközöket, interaktív tereket érti, azok nem valósultak meg – forráshiányában. Hagyományos kiállításról van szó: a műveket tablókkal, információkkal egészítettük ki, egy monitoron archív anyagot futtatunk. Nem tűzhettük ki célul, hogy egy másik világba lépjünk át, mint ahogyan az általában jellemző a kiállításainkra. Szemléletben közelítettünk a XXI. században elvárthoz, szakítottunk a purista megközelítéssel, hogy nincs szükség kiegészítő információkra, csak a művek lépjenek egymással párbeszédbe.

I. E.: Kiegészítésként mondanám, hogy a múzeum metodikája a valódi műalkotással való találkozásra épül. Ha túl sok az interaktivitás, elvész a valódival való találkozás élménye. Múzeumpedagógusi szempontból nem előnyös, ha digitalizáljuk a látottakat és az információkat, mert akkor már kilépünk a múzeumi térből. Az interaktivitás ugyanakkor jelen van: a látogatók egy szobában kipróbálhatják a vizuális tapasztalatokat és alkothatnak.

Victor Vasarely a múzeum 1976-os megnyitóján (forrás: JPM)

Meséljenek a S.P.A.C.E elnevezésű térről!

G. K.: A név négy magyar szó kezdőbetűiből áll össze: Szemlélj, Próbálj, Alkoss, Csináld, Élvezd. Arról szól, hogy mozgatható eszközök segítségével tapasztaljuk meg Vasarely művészetének központi kérdéseit: hogyan változik egy forma, ha elforgatjuk, vagy megtapasztalhatjuk a moáré hatást, a vibrálást. Nemcsak gyerekeknek érdekesek a múzeumpedagógusok fejlesztette eszközök.

I. E.: A ragasztós, alkotós sarok esetén főleg a gyerekekre gondoltak, de sokszor a felnőttek miatt várniuk kell, amíg sorra kerülnek. Különösen fontos számunkra, hogy a múzeumpedagógiai szemlélet most önálló, jól látható teret kapott az intézményben. A jelen múzeuma már nem csupán bemutatja a műtárgyakat, hanem segít kapcsolatot teremteni azok és a látogatók között. Ennek a látogatóbarát, élményalapú megközelítésnek ma már egyértelmű létjogosultsága van, és örülünk, hogy ezt a Vasarely Múzeumban is erősíteni tudtuk Vadvári Katalin és Jankó Mátyás kollégáink munkájával.

G. K.: Vasarely művészete a gyerekekhez kifejezetten közel áll. Nem igényel háttértudást, csak alkotásra való fogékonyságot.

Múzeumpedagógiai foglalkozás a S.P.A.C.E teremben

Milyen a kapcsolatuk a Vasarely alapítvánnyal?

G. K.: Régre nyúlik vissza. 2010-ben, az Európa Kulturális Fővárosa esemény idején még az előző, osztályvezető, Sárkány József vitte a Vasarely-témát. Már ő jó kapcsolatot ápolt az alapítvány elnökével, Pierre Vasarelyvel. Sárkány József halála után volt egy űr, majd 2018-ban Pierre Vasarely keresett meg minket újra. Nemcsak a múzeumra gondolt, hanem más intézményekre, az egyetemre is. Össze is hívott egy meetinget, és azóta a nagyapja szellemiségéhez híven folyamatosan kapcsolatot tartunk, meghívjuk eseményekre.

Iványi Emese: 2026. május 15-én ő tartott tárlatvezetést, és a megnyitón is főszereplő volt. Szimbolikusan védnökként van jelen, többször is ellátogat hozzánk.

Iványi Emese, Getto Katalin és Pierre Vasarely a múzeum ünnepélyes újranyitásán 2026 áprilisában

Hogyan illeszkedik a múzeum a „Vasarely 2026 – Pécs” nagyívű programsorozatához?

G. K.: Az intézmény volt a program kezdeményezője. Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy 1976-ban – tizenegy évvel a budapesti előtt – megnyílt a múzeum. Azóta a város identitásának része. Számunkra az ötvenedik évforduló volt elsődleges. Emese és kollégái tágították ki az eseményt a város irányába.

Katalin, mesélne az önre hárult feladatokról?

G. K.: Az állandó kiállítás kurátora vagyok, az új koncepcióját vittem végig. Programokban is részt veszek: megnyitókon, kerekasztal-beszélgetéseken. A 2026. június 6-án nyíló új tárlatunkon, a Claire-anyagon is kurátor vagyok. Ősszel kölcsönzésekből, a budapesti Vasarely Múzeum anyagából tervezzük bemutatni Vasarely figurális oldalát, és azt, hogy hogyan vezetett az útja az absztrakcióig.

I. E.: A múzeumnak nagy felelőssége van a tudásátadásban. Egy híroldal esetében, nem biztos, hogy biztosak lehetünk annak hitelességében, míg a múzeumtól elvárt, hogy biztos információt nyújtson. Ehhez a hitelességhez komoly szakmai tudás, háttér kell, ezt biztosítja Kati a felkészültségével.

Getto Katalin

Emese, a felújítás milyen támogatással, költséggel valósult meg? Péterffy Attila polgármester úr is ott volt a megnyitón – mivel tudja a városvezetés támogatni önöket?

I. E.: A felújítás inkább a szellemi oldalról történt meg. Kurátori szempontból, koncepciójában ez egy sikeres projekt. Az épület külső renoválása, a klimatizáció azonban elmaradt. Pécs két éve olyan költségvetési mélyponton van, hogy nem tudott forrást allokálni erre. Munkaerővel tudtunk számolni: a gazdaságfejlesztési hivatal, a marketingesek, a turisztikai részleg oldaláról. A reptér újraindítása elszívta a vállalkozói támogatói forrásokat, apró dolgokkal „szálltak be” néhányan. A minisztérium nem támogatott minket. A pénzhiány egyszerre előny és hátrány is: panaszkodás helyett együttműködésekkel tudtunk haladni. Néhány példa ezekre: a jubileumi évad arculatát Kovács Luca, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának másodéves tervezőgrafikus hallgatójának köszönhetjük. A Pécsi Ágazati Képzőközpont diákjai végezték a festési munkákat. Hogy céges szereplőket is említsek: a HR-Rent Kft lokálpatrióta elkötelezettségből támogatta az ügyet, a Körber önkéntes napot szponzorált, a Duplex Rota Nyomda, a JAF Holz Ungarn Kft, az Elter Világítás is nagylelkű volt velünk. A város (a Gazdaságfejlesztési Főosztály) kollégái pedig folyamatosan, számos területen segítik a szervezést. 

Talán ez a legfontosabb tanulsága a Vasarely évadnak: egy város kulturális erejét nem kizárólag a rendelkezésre álló források adják, hanem azok az emberek és közösségek is, akik hajlandók tenni érte. Pécsen ez az energia ma is létezik. Ugyanakkor messze nem szeretném azt a következtetést levonni, hogy a kultúra pusztán lelkesedésből fenntartható. Az elhivatottság, a lokálpatriotizmus és a civil összefogás csodálatos dolgokra képes, de nem helyettesítheti tartósan az intézményi és anyagi támogatást. A kettő együtt tud valódi értéket teremteni. Ami erre a területre jócskán ráfér!

G. K.: Kihasználjuk, hogy egyetemistákkal tudunk együttműködni, akik lelkesen vetik bele magukat a munkába, örülnek a megjelenésnek. De az is segítség, hogy a képkeretezőtől kezdve, mindenki türelmesen vár a kifizetésre.

A Vylyan Vasarely-bora

I. E.: Vannak kedves „elágazások” is. Egy ünnep nem képzelhető el bor nélkül. Teherlevétel a vállunkról, hogy a Vylyan pincészet állt mellénk. Így született meg a Vasarely arculatú fehér és vörös bor. A Mandulás Desszertműhely pedig Vasarely zebra mintás isteni sütijét készítette el – a bor és a desszert azóta is nagy siker.

G. K.: Az a szerencsénk, hogy Pécs tele van kiváló kulturális képzőintézményekkel, tehetséges fiatalokkal. Volt, hogy a művészeti gimnázium táncosai csináltak tánckoreográfiát, máskor az egyetemről jelentkezett be egy elektronikus zenét játszó professzor, hogy koncertet adna. Ezek a produkciók a rendelkezésünkre álltak, így telik pénz nélkül mindenre. Vasarely neve van olyan fontos, hogy sokan szeretnének becsatlakozni még akkor is, ha nem profitálnak belőle.

Milyen egyéb pedagógiai programok vannak?

G. K.: Magas színvonalú múzeumpedagógiai munka folyik.

I. E.: A különböző osztályoknak hála – képzőművészeti, természettudományi, néprajzi, régészeti – nagy merítésből dolgozhatunk. Ilyen széles gyűjtőkörű a Janus Pannonius Múzeum. Célcsoportonként, korosztályok szerint bontjuk ki múzeumpedagógiai foglalkozásokat, nemcsak az állandó tárlatokon, hanem a hosszabb időszaki kiállításokon is. Tavaly egy pécsi közösségi alapítvánnyal adományt gyűjtöttünk iskolák részére, hogy a múzeumi látogatásaik költségeit fedezzük. Az egyéni látogatóknak tárlatvezetéseket tartunk, és egyéb eseménynek is teret adunk.

Látogatók a megújult kiállítótérben (forrás: JPM)

G. K.: Elmondható, hogy minimális anyagi eszközökkel jönnek létre ezek a programok, itt mindent a minőségi munka pótol. A világon mindenütt fontos szerepe van a múzeumpedagógiának, hiszek benne, hogy komoly kulturális potenciál. Jó lenne egyszer megmérni, hogy a pécsi múzeumoknak mekkora szerepe van a város vonzerejében. Úgy gondolom, hogy kitüntetett.

I. E.: Úgy látom, hogy az attitűd is változott. A múzeumokhoz kötődött egy olyan, avítt szemlélet, miszerint „csak” gyűjtünk, őrzünk. Ma már a társadalmat figyelembe véve nyitottan képzeljük a gyűjteményeket.

A JPM Vasarely Múzeum

G. K.: A digitális eszközökön túl a társadalmi színtér hangsúlyozása jelenti ma az „igazi” múzeumot. Erre törekszünk.

I. E.: Kedves dolog, hogy sokan még emlékeznek az ötvenéves nyitás napjára. 2026. június 6-án, az évfordulón a sok közönségbarát program mellett lesz egy emlékezet pont, ahol hangfelvevőkre lehet rögzíteni az élményeket, beírhatják magukat a múzeum történetébe. A Vasarely-év természetesen folytatódik, a Webstar céggel például éppen most ötletelünk a közös támogatói projektről. Egyszóval senki nincs elkésve: szívesen várunk még támogatókat, együttműködőket!  

Nyitókép: Látogató az áprilisban nyílt kiállításon (a nyitókép és a cikkben szereplő képek Füzi István munkái. Forrás: Janus Pannonius Múzeum)