A kulisszák mögött
– A művészet és a plázák kapcsolata – III. rész
Ha valaha voltak is határvonalak a képzőművészet és a vizuális élményipar között, mára egyre halványabbak. A plázák világában a fények, színek, installációk és a közösségi médiában posztolható látványosságok áradata között nehéz különbséget tenni művészet és marketingeszköz között. A kérdés nemcsak esztétikai, de társadalmi, pedagógiai és gazdasági is. Mit jelent a művészet ma, a látvány korában – és van-e helye a bevásárlóközpontok falai között? A plázák és a művészet kapcsolatát elemző cikksorozatunk harmadik, egyben utolsó részében e kérdésekre keressük a választ.
Pláza: a posztmodern kiállítótér
A 2010-es évek elején Molnár Ani galerista kurátorként hét éven keresztül szervezett kortárs szobrászati és installációs non-profit kiállítás-sorozatot a MOM Park által fenntartott Park Galériában. A projekt keretében olyan művészek állítottak ki, mint Benczúr Emese és Kicsiny Balázs – a művek gyakran reflektáltak a pláza, mint közeg paradox helyzetére. Vásárlás és kontempláció, fogyasztás és absztrakció találkozása adta a tárlatok kritikai erejét.
A helyszín nem semleges. Ezekben a terekben minden másodperc az impulzusokra épül: az állandóan hömpölygő vásárlók morajlásával keveredő zene, a villogó reklámok fogyasztásra ösztönöznek. Csendes elmélyülést igénylő műalkotással belépni ebbe a kakofonikus térbe – merész vállalás. Vagy inkább lehetőség?
Az Allee szerint az utóbbi. A központ kommunikációs csapata szerint nem csupán teret adnak a művészetnek, hanem értelmet is rendelnek hozzá. – Hiszünk abban, hogy a kultúra a mindennapok része lehet. Ezért vittük például Szinyei Merse Pál világát az átriumba: nem múzeumba zártuk, hanem mozaikba komponáltuk – mondja Juhász András, az Alle center menedzsere.
A mester ikonikus festményeit – a Léghajót, a Majálist és a Lila ruhás nőt – Tánczos Lili és Bársony Dávid reptette a XXI. századba. A művek különleges, alumínium mozaiklapok hálójából összeálló, három különböző méretű óriás légtérinstalláción jelentek meg 2021 decemberében a bevásárlóközpontban, ahol azóta is rendre visszatérnek különböző művészeti installációk, pályázatok, digitális tárlatok. De vajon ez művészet – vagy inkább dekoráció?
Szinyei Merse Pál ikonikus alkotásai újragondolva az Alleeban (forrás: Allee bevásárlóközpont)
A digitális fogyasztás esztétikája
A Westendben 2025 év elején megnyílt PIXIM látványos, sokcsatornás fényshowt, vizuális katarzist, egyedülálló audiovizuális élményt kínál a látogatóknak. A pláza közepén felépített óriási, csillogó doboz belseje digitális csúcstechnológiát rejt. A nézőket minden oldalról körülvevő digitális vetítőfelületnek, a huszonnégy hangfalnak, a padlóba épített vibroakusztikus rendszernek és a 4K-felbontású hat projektornak köszönhetően a közönség immerzív élményt kap – vagyis ténylegesen elmerülhet a vetített képek világában a húszperces előadások során. De Szikra Renáta szerint ettől még nem válik művészetté: – Nem kell elmélyülni, nem kell értelmezni. Csak nézni. Az efféle élmény így hasonlít a közösségi média logikájára – véli.
Részlet a PIXIM egyik előadásából (forrás: Westend)
A kérdés tehát újra és újra visszatér: elegendő-e a művészetté váláshoz az, ha valami „szép”? És mi történik akkor – ha a befogadó tér miatt – a művészetet a plázák vizuális nyelve formálja? A Youngart kurátorai, Radics Panka és Rözge Koppány szerint nem a tér határozza meg a művészetet, hanem az, hogy abban hogyan jelenik meg. – Szigorú kurátori szelekción alapuló kiállításokat hozunk létre egy pláza közepén is – mondják. Az előző cikkben említett, a MOM Parkban és a Rózsakertben szervezett karácsonyi vásárok, pop-up kiállítások pontos tematikák mentén épülnek, heti rotációval, akár hetvenöt művészt is bemutatva. Ez nem tömegtermelés – ez strukturált prezentáció.
Az elmúlt évek során a Westend változatos kulturális eseményeknek és kezdeményezéseknek adott otthont, a filmfesztiváloktól és élő színházi előadásoktól kezdve teljes körű zenei fesztiválon át a gondosan válogatott fotókiállításokig. A mozi jelenléte és az interaktív élménytér beépítése nem csupán a szórakoztatás iránti elkötelezettséget jelzi, hanem azt is, hogy a művészi kifejezés egyre nagyobb teret kap a kereskedelmi környezetben. Talán a legfigyelemreméltóbb kezdeményezésük, hogy évek óta aktívan vonják be közösségüket az alkotói folyamatba olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a logótervező verseny, amely ötvözi a dizájnt, a technológiát és a felhasználói kreativitást. A művészekkel és kulturális kiállítókkal való korábbi együttműködések maradandó hatást gyakoroltak mind a bevásárlóközpont identitására, mind a háttérben dolgozókra. Egyfajta közösségi céltudatosságot hoztak létre, lebontva a kereskedelem és a kultúra közötti határokat, és erősítve a Westend, mint közösségi tér, találkozóhely pozícióját. A pláza megtanulta az alkalmazkodás, az egyértelmű kommunikáció és a közös alkotás fontosságát – e tanulságok finomították a partnerkapcsolatokhoz való hozzáállását. Mindezen élmények bizonyították: a művészet integrálása nem csupán esztétikai kérdés, hanem az alkotókkal és a közönséggel való hiteles kapcsolatok építéséről is szól. Ezek az felismerések tovább formálják a bevásárlóközpont jövőképét: nem csupán a vásárlási helyszíne, hanem dinamikus kulturális platform is kívánnak lenni, ahol a szórakozás és a művészi kifejezés egymás mellett fejlődhet.
A szervezett eseményeken túl a művészet a boltok belső kialakításában és dizájnjában is helyet kapott. Számos üzlet gondosan megtervezett enteriőrökkel, egyedi installációkkal és művészi márkaépítési megoldásokkal ötvözi a vásárlást és a kiállítási élményt. Ezen felül maga a bevásárlóközpont építészete is művészeti örökséget hordoz – huszonöt évvel ezelőtti megnyitásakor úttörőnek számított a kereskedelmi dizájn terén, és ma is kiemelkedik ikonikus építészeti megoldásaival. |
A Westend 2024-es logópályázatának dobogós helyezettjei és a zsűri (forrás: Westend)A falak, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek
A művészethez kötődő egyik legfontosabb kérdés mindig a befogadó személye. A kortárs művészet gyakran elitista struktúrák mentén működik, intézményi keretek között. A plázás jelenlét ezt bontja meg – és nem biztos, hogy ez baj.
Az Allee munkatársai és a Youngart kurátorai is tapasztalták, hogy sok elsővásárló a bevásárlóközpontba szervezett eseményeken találkozik először valódi műalkotással. Szikra Renáta szerint itt fontos a szándék: – Nem baj, ha szélesebb közönséget szólítunk meg. A kérdés az, mit mutatunk nekik. Egy minőségbiztosított, gondolatokra épülő tárlat tehát lehet ugyanúgy plázában, mint múzeumban – de a kereskedelmi térben gyorsabban csúszunk át a giccsbe – vélekedik.
Rendkívül fontos tehát nem csak a kiállító művészek, de a kurátorok felelőssége is. Az például, ha valahol bárki kiállíthat, aki kifizeti a nevezési díjat, esetlegessé teszi a kurátori kontrollt. Még akkor is, ha a kiválasztásban szerepet játszó zsűriben elismert festők is szerepelnek. Ilyen esetekben inkább látunk vizuális piacteret, mintsem kiállítást – teszi hozzá Szikra.
Az Allee ennél tudatosabban épít: pályázatokat írnak ki, együttműködnek művészekkel, sőt, kurátorokkal is. Egy-egy kiállítás hónapok előkészületét igényli – nemcsak látványt, hanem történetet is közvetíteni akarnak.
A kérdés, miszerint „mi számít ma művészetnek a plázákban?”, nemcsak a művészeti szcéna belügye. Társadalmi tükör is. A giccs és a minőség közti határ elmosódik, de nem tűnik el. Az, hogy mely tér hogyan él a művészettel, nem a burkolattól, hanem a mögötte húzódó szándéktól, szakmai háttértől és emberi figyelemtől függ.
A plázák ma már nemcsak a vásárlás lehetőségét, de élményt is kínálnak. Kérdés, hogy ebben a művészetnek partneri szerepet szánnak, vagy csak díszletként tekintenek rá. Szakértőink szerint a válasz egyértelmű: partnerségről csak akkor beszélhetünk, ha az alkotói szándék hű maradhat önmagához.
Nyitókép: Szinyei Merse Pál ikonikus alkotásai 2022-ben az Allee bevásárlóközpontban (forrás: Allee bevásárlóközpont)
Lásd még:
Neonfényű kiállítóterek – A művészet és a plázák kapcsolata – I. rész
„A művészet mindenkié” – Beszélgetés az Allee Bevásárlóközpont igazgatójával, Bernád Judittal
Banksy-művek egy bevásárlóközpontban – „Igazán izgalmas ötlet, amely biztosan vonzza majd a látogatókat. Nagyon fontos, hogy ilyen magas szintű művészet is megjelenjen Basildonban.”
A MaxCity a művészetnek is otthont ad – 2021 szeptemberében indult el az Art Incubator programsorozat, amely a kész produkciók mellett kísérleti és kollaborációs projekteknek is teret ad.
Hybridart Pop Up Gallery – A Lélegző természet című kiállítás az Etele Plazaban
Milyen lesz harminc év múlva egy bevásárlóközpont? – Kreatív tervezőpályázatot hirdet a Westend a jövő bevásárlóközpontja témában
A jövő szórakozása már elérhető – Eddig nem látott audiovizuális élményt kínál a Westendben nyílt PIXIM
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!
