A műtárgy mint vagyonelem: szerelem, befektetés és generációkon átívelő felelősség

A műgyűjtés jóval több, mint esztétikai döntések sorozata: hosszú távú pénzügyi, jogi és öröklési kérdéseket is felvet. A Budapesti Contemporary kortárs képzőművészeti kiállítás és vásáron (BCT) tartott kerekasztal-beszélgetésén először Mezei Szabolcs, a KPMG szenior tanácsadója ismertette a cég 2026 decemberében megjelenő, a magyar műtárgypiacot vizsgáló kutatásának megállapításait. Ezután Czibók Viktória, a KPMG Adózási Üzletágának szenior menedzsere, Horn Péter gyűjtő és Dobó István, az Equilor szakértője beszélgetett többek között arról, hogy miként illeszthetők a műtárgyak a vagyontervezésbe, milyen szempontokat érdemes mérlegelni a gyűjteményépítés kezdetekor, illetve milyen nehézségekkel küzd a magyar kortárs piac. A kerekasztal-beszélgetést Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyekkel foglalkozó adózási csoportjának menedzsere vezette.

A gyűjtők számára az esztétikai élmény, a műalkotásokkal való együttélés és a művészek támogatása jellemzően megelőzi a befektetési szempontokat – derül ki a KPMG kutatásából. A kollekcióépítés ugyanakkor sok esetben mecenatúrává is válhat: a gyűjtők ugyanis nemcsak a feltörekvő művészeket támogatják vásárlással, de kiállításokat is támogatnak, műveket kölcsönöznek közgyűjteményeknek (olykor még a bemutatásukhoz kapcsolódó szállítási vagy biztosítási költségeket is vállalják).

Horn Péter saját tapasztalataival erősítette meg, hogy különbséget kell tenni egy-egy műalkotás megvásárlása és a tudatos gyűjteményépítés között. Hiszen egy alkotótól való következetes vásárlás már hosszabb távú gondolkodást igényel – a gyűjtőnek azt is mérlegelnie kell, milyen pályát futhat be a művész, és milyen szerepet kaphat az adott mű a gyűjtemény egészében.

Czibók Vitkória, Mezei Szabolcs, Horn Péter, Dobó István és Szücs Andrea (forrás: KPMG)

A gyűjtés pénzügyi szempontjai tehát nem feltétlenül állnak szemben az érzelmi kötődéssel, ám a kizárólag befektetési céllal vásárlóknak érdemes tisztában lenniük a műtárgyak sajátosságaival. Dobó István, az Equilor szakértője szerint a műtárgy a diverzifikált vagyonportfólió egyik lehetséges eleme, és a pénzügyi értéken túl személyes és generációkon átívelő értéket is hordozhat. Ugyanakkor nem helyettesíti a hagyományos befektetéseket: a részvényekkel és kötvényekkel szemben jellemzően nem termel rendszeres jövedelmet, értékesítése pedig jóval nehezebb és költségesebb lehet.

A likviditás kérdését ezért már a vásárláskor érdemes mérlegelni: egy műtárgy esetében nem elég tudni, hogy mennyit érhet, de azt is végig kell gondolni, hogyha úgy alakul az élet, mennyi idő alatt és milyen áron lehet eladni.

Köves Éva: Fehér kép, 1990. Az alkotás a KMPG gyűjteményének része (forrás: KPMG)

Szűk piac, bizonytalan értékek

A KPMG kutatása a magyar kortárs műtárgypiac több strukturális problémájára is rámutatott. A piac szűk és illikvid, a tranzakciós adatok korlátozottan hozzáférhetők, ezért egy-egy alkotás értékének meghatározása sem egyszerű – mutatott rá Czibók Viktória. A becsült érték ráadásul nem feltétlenül azonos azzal az árral, amelyen a mű rövid időn belül ténylegesen eladható.

További kockázatot jelent a dokumentáció hiánya. A vásárlásokhoz kapcsolódó számlák, igazolások és egyéb iratok megőrzése nemcsak az eredet igazolása, hanem a későbbi értékesítés, esetleg az öröklés során is fontos. A gyűjtemény fenntartása is jelentős erőforrásokat igényel: a nyilvántartás, a szakszerű tárolás, a biztosítás, az állagmegóvás és a restaurálás költségeivel már a gyűjtés során számolni kell.

A műtárgyakra épülő befektetési alapok létrehozását is nehezíti az értékelés, a tárolás és az adminisztráció költsége, valamint az, hogy az alap befektetőinek visszaváltási igényeit egy nehezen értékesíthető eszközállományból kellene teljesíteni. A kutatás szerint ugyanakkor a vagyonosabb ügyfelek körében van érdeklődés az ilyen konstrukciók iránt, elsősorban a diverzifikáció lehetősége miatt.

Kupcsik Adrián: Hat érzék 2007, olaj, fa, 40x50. A mű az Equilor Fine Art gyűjtemény része (forrás: Equilor Kortárs Művészeti Gyűjtemény)

Másodlagos piac: ki veszi meg a már eladott műveket?

A közönség kérdései a beszélgetés egyik legfontosabb dilemmáját hozták felszínre: milyen lehetőségek adottak a gyűjtő számára, aki egy korábban megvásárolt kortárs alkotást szeretne értékesíteni?

A résztvevők között nem volt teljes egyetértés abban, mennyire tekinthető átmenetinek a magyar másodlagos piac gyengesége. Horn Péter szerint a nemzetközi tendenciák előbb-utóbb itthon is érvényesülnek, és a kortárs művek egyre nagyobb szerepet kaphatnak az aukciós piacon. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a magyar piac mérete, a korlátozott kereslet és a külföldi értékesítési csatornák nehéz elérhetősége miatt a változás lassú lehet.

A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a másodlagos piac kialakítása nem hárítható kizárólag a gyűjtőkre. A galériáknak és az aukciósházaknak is szerepet kell vállalniuk az értékesítési lehetőségek bővítésében, a hazai művészek nemzetközi jelenlétének erősítésében és a művek iránti kereslet fejlesztésében.

Reigl Judit: Felhasítva, 1961, olaj, vászon, 175 x 200 cm. A mű a Horn gyűjtemény része (forrás: Horn Péter)

A művészeti edukáció a piacépítés része

Abban egyetértettek a résztvevők, hogy a piac bővülésének egyik feltétele az edukáció. Nem csupán a már aktív gyűjtőknek, hanem a potenciális vásárlóként piacra lépőknek is több ismeretet kellene szerezniük a kortárs művészetről – ebben a galériák mellett a múzeumoknak és az oktatásnak is fontos szerepük lehet.

Mint arra Czibók Andrea is emlékeztetett: a KPMG kutatásának megállapításai szerint a galériák szerepe ideális esetben túlmutat az értékesítésen: a művészek szakmai támogatása, menedzsmentje, kommunikációja és kapcsolatrendszerének fejlesztése is hozzátartozhat a munkájukhoz. A korai galériakapcsolatok és az első kiállítások fontos szerepet játszhatnak egy művész későbbi pályájában, bár önmagukban nem garantálják a sikert.

Mi történik a gyűjteménnyel a gyűjtő halála után?

A beszélgetés egyik legfontosabb, mégis gyakran elhanyagolt témája az öröklés és a gyűjtemények jövője volt. Mezei Szabolcs elmondása szerint a kutatásban megszólított gyűjtők közül sokan nem tervezik műveik értékesítését életükben, ugyanakkor a gyűjtemény későbbi sorsáról gyakran nem gondolkodnak előre.

Ez komoly nehézséget okozhat az örökösöknek, akik nem feltétlenül ismerik a művek eredetét, értékét vagy a gyűjtemény felépítésének szempontjait. Egy több száz darabos kollekció gondozása jelentős időt és szakértelmet kíván, a kényszerű vagy egyszerre történő értékesítés pedig tovább ronthatja az elérhető árakat. A pontos katalogizálás, a dokumentáció rendezése és a hosszú távú célok meghatározása ezért egyaránt fontos – már a kollekció építésekor is. A gyűjtőnek érdemes átgondolnia, hogy az örökösök közül ki gondozná (esetleg bővítené) tovább a kollekciót, mely művek kerülhetnének közgyűjteménybe, és melyek értékesítése lehet indokolt. A vagyontervezés részeként a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítványok is szóba jöhetnek.

A Viltin Galéria standja a 2026-os BCT-n (forrás: BCT)

Az intézményi elhelyezés ugyanakkor nem automatikus megoldás: egyáltalán nem biztos, hogy a gyűjtemény egésze alkalmas arra, hogy múzeumba kerüljön, hiszen nem garantált, hogy az összes mű illeszkedik valamely közintézmény gyűjtési koncepciójába.

A műtárgy a vagyontervezés része, nem helyettesítője

A műtárgyak vagyontervezésbe illesztése tehát egyszerre pénzügyi és kulturális kérdés. A gyűjtés értéke nem merül ki a későbbi eladási árban: személyes kötődést, tudást, kapcsolatokat és a művészek támogatásán keresztül társadalmi értéket is teremthet. Ehhez azonban tudatos tervezésre, átlátható dokumentációra és a piac működésének jobb megértésére van szükség.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar műtárgypiac fejlődéséhez több együttműködésre, szélesebb körű edukációra és erősebb nemzetközi kapcsolatokra lenne szükség. A műtárgy hosszú távon értékes eleme lehet a diverzifikált vagyonnak, de csak akkor, ha a gyűjtő a vásárlás öröme mellett a fenntartás, a likviditás és az utódlás kérdéseivel is foglalkozik.

Nyitókép: Az acb Galéria standja a 2026-os BCT-n (forrás: BCT)

Lásd még:

A hatodik érzék szerepe a befektetésekben – Beszélgetés Dobó Istvánnal és Gereben Katalinnal az Equilor Fine Art gyűjteményéről

Az alulértékelt művészekre vadásznak – Beszélgetés Makláry Kálmán műgyűjtő-galériatulajdonossal és Horn Péterrel, a B. Braun Magyarország vezérigazgatójával

„A közös gondolkodás motorjai kívánunk lenni” – Interjú a KPMG szakembereivel, Liptay Gabriella marketing- és kommunikációs igazgatóval és Rózsai Rezső vezérigazgatóval

A kortárs magyar képzőművészet legjava – Interjú a Budapest Contemporary Kortárs Képzőművészeti Vásár főszervezőjével, Tausz Ádámmal

A családi magángyűjtemények továbbörökítése

Nemes és racionális értékvállalás – Elindul a Magyarországi Vállalati Gyűjtemények Szövetsége

Hol tartunk 2023-ban a vállalati gyűjtemények építése terén? – Napjainkban egyre több vállalat ismeri fel a vállalati műgyűjtemények sokféle előnyét.