„A művészet nemcsak inspirációt ad, hanem segít másként gondolkodni.”

Elsőre távolinak tűnik egymástól egy múzeumi központ és egy befektetési szolgáltató működése. A Perspektíva Mentorprogram során azonban Dobó István, az Equilor Wealth Office vezetője és Borbély-Tardy Anna, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója éppen azt fedezték fel, mennyi közös kérdés foglalkoztatja őket: hogyan teremthetnek értéket, építhetnek közösséget, és miként működtethetnek fenntarthatóan kulturális és üzleti intézményeket, illetve nyitottabbá válni a körülöttünk lévő világra. A két szakember nemcsak saját területe működését mutatta meg a másiknak, hanem közös pontokat, új megközelítéseket és egymást gazdagító lehetőségeket is kerestek.

Mi foglalkoztatja önöket a leginkább az együttműködésükben?

Dobó István: Kezdetben leginkább az, hogy miként lehet a kulturális és az üzleti szemléletet még közelebb hozni egymáshoz. Bár más területekről érkezünk, azt látjuk, hogy ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ: hogyan lehet hosszú távon értéket teremteni, közösséget építeni és fenntarthatóan működni? Az együttműködésünk igazi értékét egyre inkább a közös gondolkodás és a különböző nézőpontok találkozása adja ­– minderre nemcsak egy festői városban, hanem a „festők városában” van lehetőségünk. Ott, ahol a romantikus macskaköves utakat koptatva, egyik múzeumból a másikba sétálva, minden sarkon valódi kincsre bukkanhatunk. A közös munka során feltártunk számos – néha meghökkentően újszerű – lehetőséget, amely muníciót szolgáltathat a további növekedéshez, így a program vége felé haladva a konkrét akciók kidolgozásán és megvalósításán dolgozunk.  

Borbély-Tardy Anna: A mentorprogram végéhez közeledve a számvetés időszaka jött el: igyekszünk összeszedni, hogy mi minden történt az elmúlt közel fél évben. Hihetetlen számba venni, hogy hány esemény, találkozó, kiállítás, program fért bele ebbe a néhány hónapba; de talán az a legszebb és legörömtelibb része, ha mindazokat az aspektusokat nézzük, amelyek hosszú távú eredményként, egy-egy jövőbeli projekt biztos alapjaként velünk maradhatnak és érdemben segíthetik a munkánkat.

A mentorprogram nagyon izgalmas folyamat, és a szakmai rész mellett van egy erős emberi oldala is. Személy szerint ez is foglalkoztat: nagyon örülök, hogy nemcsak szakmája legkiemelkedőbb szakemberét ismerhettem meg, hanem egy nagyon érdekes embert, Istvánt, akivel nagy élményt jelentett ilyen sokat és ilyen koncentráltan beszélgetni.

Borbély-Tardy Anna és Dobó István a Ferenczy Múzeumi Centrumban (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Mi volt a legnagyobb felismerésük az eddigi beszélgetések során?

B-T. A.: Számomra talán az volt a legnagyobb felismerés, hogy annak ellenére, hogy az István vezette Equilor Wealth Office és az általam irányított Ferenczy Múzeumi Centrum nagyjából olyan távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis vannak metszéspontok, közös utak és olyan megközelítések, amelyek az intézmények méretétől és anyagi lehetőségeitől függetlenül egyaránt alkalmazhatók. Nagyon fontos tapasztalatot jelentett, hogy bepillanthattam Istvánék munkájába: nem az volt a legtanulságosabb, hogy „mit”, hanem hogy „hogyan” csinálnak. Például, hogy miként fordulnak az ügyfelekhez. István munkaetikája, fegyelmezettsége és ehhez társuló empátiája és közvetlensége önmagában is nagyon komoly példát szolgáltatott, amit öröm volt tudatosan figyelni.

D. I.: Szokták mondani, hogy az út maga a cél. Ezért – a közösségépítés, a fenntartható működés és a hosszú távú értékteremtés hármas pillérére épülő célrendszer azonosítása érdekében – egy kicsit visszalépnék az időben. Izgalommal vártam az első találkozást. A közös munkára készülve igyekeztem a legtöbb nyilvánosan elérhető információt elsajátítani Anna munkásságával és a Ferenczy Múzeumi Centrum tevékenységével kapcsolatban. Meglepődve tapasztaltam, hogy megyei hatókörű városi múzeum nem egyszerűen helyi kiállítóhely: központi szerepet tölt be Pest megye kulturális örökségének gyűjtésében, megőrzésében, edukációjában és szakmai koordinációjában is. A hatékony támogatás érdekében – és hogy minden tevékenységét megismerjem –, szinte kéthetente találkoztunk Annával nálunk vagy Szentendrén. Ezen alkalmak során elmélyülhettem többek között a régészet, a műtárgymegőrzés szépségeiben és ismerhettem meg a nehézségeket, az újabb és újabb fejleszthető területeket. Természetesen eközben Anna is bepillantást nyerhetett a befektetési szolgáltató mindennapjaiba, amely egy másik megközelítésben nyújthatott hozzáadott értéket.

Mit csinálnak másképp a mindennapi munkájukban – a találkozók hatására –, mint a mentorprogram kezdetekor?

D. I.: Eddig is figyeltem arra, hogy egy-egy döntésnél ne csak az üzleti szempontokat vegyem figyelembe, hanem azt is, hogy azoknak milyen kulturális, emberi és társadalmi hatása lehet. Ezzel együtt érzékelem, ha nem is tudatosan, de ez a hozzáadott érték még inkább fókuszba került a vezetői és tanácsadói működésem során, amely partnereink folyamatos elismerését és pozitív visszacsatolását váltja ki. A mentorprogramban végzett munkámat illetően azt vettem észre, hogy ebben az évben nagyobb intenzitással és több konkrét akcióval haladunk a kívánt cél érdekében – még ha nem is fogalmaztuk meg SMART-célokat.

B-T. A.: Máshogyan veszem figyelembe azok megközelítését, akik a művészetet nem kizárólag esztétikai, hanem üzleti, befektetési szempontból is szemlélik és használják. Múzeumi dolgozóként a mi feladatunk gyűjteni, értelmezni és bemutatni mindazt, ami érték, de ezt nem tehetjük elefántcsonttoronyba zárkózva. Tudomást kell vennünk a bennünket körülvevő világ dolgairól: a művészeti élet minden tényezőjéről és szereplőiről éppúgy, mint az embereket foglalkoztató technológiai újdonságokról. Ezek nem új szempontok a múzeumok számára, azonban az Istvántól kapott szemlélet hozott új aspektusokat és izgalmas megközelítéseket. És persze kaptam olyan információkat a befektetések és a vagyonkezelés alapelveiről és folyamatáról, amelyek segítenek az eligazodásban.

Borbély-Tardy Anna és Dobó István a szentendrei Művészetmalom előtt (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Volt olyan gondolat, amely még a találkozójuk után is hosszan – akár napokig, hetekig – önökkel maradt?

B-T. A.: Szinte csak olyan van. A mentorálási folyamat nemcsak – vagy nem kizárólag – múzeumspecifikus szempontból hozott eredményeket, de személyesen is sok mindenben segített, megerősített és olyan eszközöket adott, amelyek elkísérnek a pályámon.

D. I.: Több rendezvényen vendégeskedtünk egymásnál, sok tapasztalatra és a jövőben fontos kapcsolatokra tettünk szert. A személyes találkozóink alkalmával nemcsak a kirakatból néztük meg a múzeum működését, hanem a színpad mögött is bukdácsoltunk az operatív működést korlátozó kisebb-nagyobb hátráltató tényezők akadálypályáján. Számomra ez utóbbi élmény volt a legmeghatározóbb, amely nemcsak hetekig, hanem még tovább is velem maradt, még most is. Éppen ezért alakulhatott ki az előbbi gondolatom, miszerint a korábbi évekhez képest nagyobb intenzitással és egyértelmű közvetlen aktivitással igyekszem a mentoráláson túl is támogatni a múzeumi központot. Örökké hálás leszek azért, hogy Anna betekintést engedett a múzeumi világ színfalai mögé.

Van olyan téma, amire újra és újra visszatérnek?

D. I.: Az egyik vesszőparipám: nem elég jónak lenni, hanem jónak is kell látszani. Ezzel együtt fenntartással kezelem a mondást, miszerint a jó bornak nem kell cégér. Szerintem ez idejétmúlt megállapítás, pláne a digitálisan aktív és felpörgött világunkban, ahol a fogyasztói szokások jelentősen változnak a sokat emlegetett generációváltás során. Hiszem, hogy egy fenntartható és széles körben történő kulturális bevonódás új, akár eddig szokatlannak tűnő eszközök alkalmazását igényli. Szentendre már a területi adottságai miatt is olyan versenyelőnnyel rendelkezik, amelyre nemcsak lehet, de kell is építkezni. Mivel a rendelkezésre álló költségvetés korlátosnak mondható, így a társadalmi összefogásra buzdító törekvésen túl költséghatékony, de rendkívül innovatív ötleteket igyekszem szállítani, hogy a potenciális látogatói kör a fagyi és lángos városa ideológiája mellett felfedezze a város kulturális értékeit is, amit a Ferenczy Múzeumi Centrum szolgáltat.  

B-T. A.: Több technológiai kérdés is felvetődött, amelyek a múzeum klasszikus műfaját segíthetik kortárs módon hirdetni és pozícionálni. A fenntarthatóság mint közös szempont több aspektusból is szóba került: az értelemszerű környezettudatossági szempontok mellett örömteli volt látni, hogy Istvánéknak is milyen fontos a társadalmi felelősségvállalás és a fiatal generációk edukációja.

A 2026-os Perspektíva Mentorprogram résztvevői (fotó: Török Dániel)

Milyen célt tűztek ki maguk elé a közös munkát illetően?

D. I.: A célunk nem feltétlen egy konkrét projekt vagy kézzelfogható eredmény, hanem az olyan tartós szemléletformáló kapcsolat kialakítása, amely hosszú távon is inspirál bennünket. Szeretnénk, ha az itt megszülető gondolatok nemcsak a saját munkánkban jelennének meg, hanem a környezetünkre is pozitív hatással lennének.

Mit tanultak magukról a program során?

B-T. A.: A mentorprogram lehetővé teszi, hogy egy kicsit magunkra is reflektáljunk, mérlegre tegyük vezetői attitűdünket. Jó élmény, hogy akarok és tudok is tanulni, nézőpontot váltani. Nagyon fontos a más területek felé való nyitottság. A művészek, művészetek világa helyenként nagyon zárt világ, egyfajta elefántcsonttorony, amely a különbözőségen, kiválasztottságon alapul. Meg kell tanulnunk, hogy ez a világ hogyan látszik mások szemszögéből. Hogyan lehet nyitottá válni, és segíteni a befogadást. Felismerni azt, hogy az edukáció több, mint a művészetek világába történő beavatás, illetve nemcsak a befogadókat kell tanítani: szükséges egyfajta folyamatos önedukáció is, ami segít eligazodni, hogy merre tart a világ. Hogy miként lehetséges a lehető legszélesebb felületen találkozni az emberek kulturális igényével, és hogyan teremthetjük meg e kapcsolat a biztos alapjait. E nyitottság nélkül csak egy helyben forgunk és nem értjük a kultúra lényegét: a gondolkodás- és társadalomformáló szerepe. Ennek felismerésében is nagyon sokat köszönhetek az Istvánnal folytatott elmélyült beszélgetéseknek.

D. I.: A találkozók megerősítettek, hogy vezetőként nem attól leszünk hitelesek, ha mindenre tudjuk a választ, hanem attól, hogy nyitottak maradunk a tanulásra. Számomra a mentorprogram azt is megmutatta, hogy a kíváncsiság és az alázat nem gyengíti, inkább erősíti a vezetői szerepet. Hitvallásom, hogy a művészet nemcsak inspirál, de segít is másként gondolkodni a vezetésről, a döntésekről és az értékteremtésről is. A jó befektető, a jó vezető és a jó műgyűjtő között talán több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. Mindhárman azt keresik, ami első pillantásra még nem látszik, ám hosszú távon valódi értéket képvisel. Magam is ezt érzem: minél jobban merítkezem meg a kulturális közegben, annál több pozitív visszacsatolást kapok partnereinktől – a művészet tehát a sikeresség egyik alapköve lehet. Hálás vagyok Annának a felém tanúsított nyitottságért, bátorságért és őszinteségért, mindenek felett értő figyelméért.

Ha egy-két mondatban kellene megfogalmazni, mit adott önöknek az együttműködés, mit mondanának?

D. I.: A Perspektíva mentorprogram számomra új nézőpontokat, inspirációt és valódi párbeszédet jelent. Megerősít abban, hogy a kultúra és az üzleti világ nem két külön univerzum, hanem egymást gazdagító közösségek, amelyek együtt még nagyobb értéket tudnak teremteni. Ha személyes oldalról közelítem meg, a vezetői hitvallásom kiteljesedését rendkívül pozitív irányban és láthatatlan módon segíti, illetve Annában egy olyan személyt ismerhettem meg, amely alapján mind szakmai kompetenciái és személyes jellemvonásai alapján bizton állíthatom, a mentorprogram zárulta után is kölcsönösen számíthatunk egymásra.

B-T. A.: Ezt a programot receptre kellene felírni – főként a közgyűjteményi szférában dolgozóknak. Ajtót nyitni erre a nagyon más világra olyan, mint egy nagy tavaszi szellőztetés – felfrissít, energetizál bennünket, akik sokszor küzdünk a fásultság és a folyamatos küzdelmek miatti fáradtság tüneteitől. Az együttműködéstől új energiákat nyertem, új nézőpontokat sajátítottam el, megerősödtem alapvető vezetői hozzáállásomban és bővítettem ehhez kapcsolódva az eszköztáramat. És ami a legjobb: hihetetlenül érdekes és értékes embert ismerhettem meg, megtiszteltetés volt együttműködni Istvánnal. Remélem, lesz még alkalmunk kidolgozni és megvalósítani a jobbnál jobb ötleteinket.

Nyitókép: Borbély-Tardy Anna és Dobó István (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Lásd még:

A vezetői magánytól a közös felismerésekig – Jamniczky Tímea és Vizi Katalin mesél a Perspektíva Mentorprogramban szerzett tapasztalataikról

Perspektívaváltás felső szinten – Felsővezetői mentorprogram a kultúráért

Az ezerarcú művészváros: Szentendre – Látogatás a Dunakanyar egyik legszebb településén

Párbeszéd pénzről, értékről és kultúráról – Beszélgetés Dobó Istvánnal, az Equilor Wealth Office igazgatójával a Perspektíva Mentorprogram és az Equilor kapcsolatáról