„A show-nak mennie kell tovább!”
– Interjú Fülemen Tamással, a Cirque du Soleil művészével
A gyerekkorában sportolónak indult artista a világhírű Cirque du Soleil társulat egyetlen magyar férfi tagja. A tizenhetedik éve futó, egy brazíliai esőerdő színes rovarkolóniáról szóló OVO című előadásban különféle lélegzetelállító akrobatikus elemeket mutatnak be nyolc méter magasban, kézzel varrott bogárjelmezben. A gumiasztal sportág magyar nemzeti válogatottjaként eltöltött évek után a cirkusz világának szentelte magát Fülemen Tamás. A Fővárosi Nagycirkusznál elért nemzetközi sikereit követően került a montreali székhelyű, három hónapos világ körüli turnékat, utazó aréna show-kat lebonyolító újcirkuszhoz, a Cirque du Soleil-hez.
Mi igaz abból, hogy egy budapesti Cirque du Soleil-előadás hatására akart artistapályára lépni?
Kilencéves lehettem, amikor láttam a Cirque du Soleil Saltimbanco előadását a Papp László Budapest Sportarénában. Anyukámat kérdezgettem arról, hogy kik ők, honnan jöttek, mire elmondta, hogy szinte minden artista a sportból érkezett, a szertornától a műugrásig mindenféle szakirányból. Akkoriban már szertornáztam, gumiasztaloztam, szaltóztam, versenyeket nyertem. Fiatal, sőt gyerekfejjel foglalkoztatott, hogy a sportkarrier után mit kezdhetek magammal. Láttam magam körül, hogy a sportolók a pályafutásuk végére lesérülnek vagy elmennek edzőnek. A Cirque du Soleil afelé motivált, hogy akár artistaként is lehetne jövőm.
Az állami artistaképző elvégzése után a Fővárosi Nagycirkusszal számos nemzetközi turnén vett részt. Ezekből a sikerekből mit profitált a továbblépéshez?
Amikor választani kellett, merre menjek tovább, tudomást szereztem arról, hogy az állami artistaiskolában jól képzett artistákat nevelnek ki. Szerencsémre a gumiasztalsport-karrieremből már ismert Ott Olivér edző indított egy csoportot, amelyben a mostani zsáneremet, a russian cradle-t* gumiasztallal kombinálta. Öten létrehoztuk a High5 elnevezésű formációt, ifjúsági cirkuszfesztiválokat nyertünk vele, részt vettünk a Monte-Carlo-i Ifjúsági Cirkuszfesztiválon is. Egyidős artista növendékek voltunk, öt évig együtt edzettünk, tanultunk, dolgoztunk. A Fővárosi Nagycirkusz Rómeó és Júlia, Ludas Matyi előadásaiban, a Sziget Fesztiválon, a Tokaji Fesztiválkatlanon is felléptünk. A felnőtt mezőnybe kikerülve különdíjat hoztunk el a franciaországi Saint-Paul-lès-Dax-i Nemzetközi Cirkuszfesztiválról. Míg a többi fellépő artista a gálavacsorán ült, addig megkerestem a Cirque du Soleil kirendelt senior castingvezetőjét, és megkérdeztem tőle, min kellene változtatnom, mire azt felelte: semmin, te már kész vagy.
Cirque du Soleil – ahol a költséges álmok is valóra válnak Lélegzetelállító látvány, jelmezek, díszlet, világítás, akrobaták, sportolók, művészek, akik az új cirkusz határait feszegetik estéről estére. Kreativitásuk a váratlan, sokszor kivitelezhetetlennek tűnő ötletek megvalósításában ölt testet. Öt kontinens több mint háromszáz városában léptek már fel, mintegy százmillió néző előtt. Ők a világhírű Cirque du Soleil (CdS), amit egy utcai előadóművészekből álló húszfős csoport alapított 1984-ben, Montrealban. Guy Laliberté kanadai üzletember, pókerjátékos kilencven százalékos tulajdonosa volt a cirkusznak. A tűznyelőként indult vállalkozó a világ egyik legnagyobb cirkuszi és szórakoztatóipari birodalmává tette a társulatot. A Covid-járvány idején csődbe kerültek, a húzó iparágakból – mint a gyógyszeripar, az olajipar – származó sokmilliárdos befektetéseknek köszönhetően éledtek újjá. A CdS jelenleg négyezer alkalmazottal, köztük – mintegy ötven országból származó – ezerháromszáz művésszel dolgozik. |
Jelenet az OVO című előadásból (fotó: Cirque du Soleil)
Innen egyenes út vezetett a társulatig, vagy hosszú meghallgatások előzték meg a szerződtetését?
Éppen a Monte-Carlo-i Cirkuszfesztiválról tértünk haza az akkori csapatommal, amikor egy kéthetes workshop castingsorozatot tartott a Cirque du Soleil Budapesten. Lényegében egy fiatalokra tervezett meghallgatás volt ez 2019-ben. Látták rajtam a nyitottságot, a rugalmasságot, de még „kevésnek” tartottak izomban. Az orosz–ukrán fogóknál az átlag testsúly száz kiló, én meg nyolcvankettő voltam akkor. Fél évet arra szántam, hogy súlyemelő edzőhöz járjak izomtömeg-növelés céljából úgy, hogy közben ne sérüljek meg, edzéstervet készítettem, dietetikussal konzultáltam. Egy három hónapos tréningre hívtak Montrealba a Cirque központjába, de sajnos közbeszólt a Covid.
„Ha újranyitunk, majd keresünk” – kaptam üzenetben. Kissé depressziós, szomorú voltam, hogy amiért küzdöttem, az megszűnt. Másfél év múlva érkezett egy hajnali üzenet arról, hogy dolgoznak az újrainduláson, a Corteo műsorba szeretnének meghívni fogónak. Végül úgy alakult, hogy az OVO-ban lett rám szükség, russian cradle* zsánerben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nyolc méter magasban, állványon állok terpeszállásban a rekvizithez** rögzítve egy öv segítségével, hat méterre tőlem, szemben egy kollégám szintén terpeszállásban, és a lábunk között lengetünk, illetve dobunk át hölgyeket egymásnak különböző trükkökkel, szaltókkal.
Fenn a magasban, a színpadi gépezetnek, a technikának kiszolgáltatva, megfordul a fejében, hogy érdemes-e kockára tennie az egészségét, az életét?
Megkérdeztem ugyanezt valakitől, aki egy házbontásnál a magasban dolgozott, az első alkalommal félt, a harmincadiknál már nem. A forgóknak lehetne okuk félelemre, hiszen őket dobáljuk, míg mi, fogók egy húsz millió forint értékű állványhoz vagyunk rögzítve, amit folyamatosan tesztelnek, műszerekkel mérik, hogy melyik pontja hogyan feszül. Kötelekkel ki vagyunk feszítve egy négyezer dolláros övvel, ami csatlakozik a plafonról leengedett állványhoz. Nagyobb biztonságban vagyunk, mint lent a földön.
Jelenet az OVO című előadásból (fotó: Cirque du Soleil)
Mi a varázsa, a vonzereje artistaként a Cirque du Soleil-nek, az első és legismertebb újcirkuszi formációnak?
Az 1980-as években még nagy kultusza volt a hagyományos sátorcirkusznak állatszámokkal, bicikliző medvével, artistákkal, akik minden szaltó után kiálltak és megtapsoltatták magukat. A Cirque du Soleil teremtette új cirkusznál óriási hangsúlyt fordítanak a jelmezekre, az artistáknak szinte csak az arca fedetlen, szépen, igényesen ki vannak sminkelve. Bohócbetétek, világhírű trapézakrobaták felkonferálása helyett összefüggő történetet, színházi előadást kap a közönség. Állatok csak fényjátékban, vetítésben, jelmezekben jelennek meg.
Akár a sportban, akár a hagyományos cirkuszban megszokott körülményekhez képest a Cirque-nél hatalmas háttér biztosítja a költözést hétről hétre, arénáról arénára: menedzsment, műszaki gárda, öltöztetők, ügyintézők, séfek, kamionosok.... Eleinte furcsa volt, hogy nem nekem kell felsöpörnöm a próba végén a magnéziumport, ami fentről a kezemről szóródik le, illetve hogy nem nekem kell be- és kipakolnom a rekvizitemet az előadás alatt.
Minden előadásban ötven–száz művész vesz részt. Sokuk a ritmikus és akrobatikus gimnasztika világából, valamint a műugrás, a szinkronúszás háza tájáról érkezett. A társulat kétharmada az összes cirkuszi sportághoz ért, egyharmada tánc-, zenei, fizikai színházi, utcai művészeti hátterű. A Cirque du Soleil népszerűségének okai közé sorolják, hogy produkciói mellőzik az állatokat és a sztárokat, a kifinomult, meseszerű témákat, a kidolgozott jelmezeket, az aprólékos koreográfiát részesítik előnyben. A társulat sikere a cirkuszművészet radikális újragondolásán alapul, amelyet gyakran a „kék óceán stratégia” legfőbb példájaként emlegetnek. A CdS ahelyett, hogy a telített piacon (vörös óceán) versenyzett volna a hagyományos cirkuszokkal, egy új, kiaknázatlan piaci területet (kék óceán) hozott létre a színház, az akrobatika, az élőzene és a haute couture, az egyedi luxusdivat ötvözésével. |
Jelenet az OVO című előadásból (fotó: Cirque du Soleil)
Országonként, városonként, helyszínenként milyen különbségeket lát a műsor, a mutatványok fogadtatásában?
Szoktam figyelni a közönséget. Szlovákiában léptünk fel legutóbb, úgy ültek az emberek, mintha tévét néznének. Nem alakult ki kapcsolat velük. Szófiában már a számok után is állva tapsoltak, nem csak a műsor végén. Londonban hatezren néztek minket a Royal Albert Hallban húsz méter távolságból, szintén állva tapsoltak. Többször tapasztaltuk Amerikában is, hogy a social media leterheli az emberek ingereit. Volt, aki megnézte a show-t, és megállapította, hogy látott már hatos szaltót ugrani online. Előre figyelmeztettek minket, hogy Kuvaitban kissé visszafogott közönségre számítsunk, ehhez képest felállva tapsoltak. Szaud-Arábiában két hónapig léptünk fel, az ottani királynak sátorban adtunk elő, a fogadtatás mértéktartó volt.
„Az előadásaink kulisszái mögött munkálkodó kreativitás határtalan ideálja határozza meg a Cirque du Soleil működését. Álmodni az elképzelhetetlent, megteremteni a váratlant. Életfilozófiánk központi elemei az álmok. Arra törekszünk, hogy megvalósítsuk még a legmerészebbeket is. Ehhez mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy munkatársaink a folyamat mozgatórugói. Művészeinknek, alkotóinknak biztosítjuk a szükséges erőforrásokat ahhoz, hogy minden elképzelésüket megvalósíthassák, megadjuk nekik a gondolkodás és a kifejezés szabadságát” – mondja a társulat kreatív igazgatója, Jean-Francois Bouchard képzőművész. Minden előadást az író-rendezőkből, koreográfusokból, jelmez-, díszlet- és világítástervezőkből, valamint a kreatív igazgatóból álló csapat inspirációja és ötletei alapján alkotnak meg. |
Fülemen Tamás a New York-i Brooklyn hídnál (forrás: Fülemen Tamás)
Hány évre tudja előre tervezni a pályáját, mennyi van még a vándorlétben fizikailag, lelkileg?
Magánéleti okokból szeretnék hazaköltözni, de amíg megvan ez a lehetőségem a Cirque du Soleil-nél, nem váltanék így huszonöt évesen. A Fővárosi Nagycirkuszban maximum négyszáz-, ötszázezret kereshetnék havonta, a Cirque-nél húsz éves koromtól nettó két és fél millió a fizetésem úgy, hogy minden költségemet fedezik az étkezéstől az egészségügyi ellátásig. Az eddigiek alapján elégedettek velem, így remélem, még sokáig tudok nekik dolgozni.
Az előző produkcióhoz, a Corteóhoz képest, ahova eredetileg szerettek volna és ami egy lírikus darab temetésről, halálról, feltámadásról, az OVO egy színes, illatos, vidám limonádé sztori a rovarok szerelméről. Családbarát, profitábilis, gyakran öt-hat fős családok is ülnek a nézőtéren. Másfél éve sok-sok millió dollárból felújítottuk a produkciót a hangtechnikától a világításig, a kosztümöktől a zenéig. És noha ugyanabban a zsánerben, a russian cradle-ben dolgozom öt éve, ugyanazokkal a partnerekkel, minden héten más és más verzióját adjuk elő a produkciónknak. Négy fogó pozícióra hatan vagyunk, kettő mindig kint van pihenőn. Folyton változik, ki az a négy, aki dolgozik, ki az a kettő is, aki éppen pihen. Mindegyik pozíciót kell tudnunk mint fogóknak és persze az összes forgóval, akik szintén hatan vannak, és más-más trükköket, kombinációkat preferálnak. Erre az átlagostól eltérő lebonyolításra azért van szükség, mert a produkció akkor sem állhat le, ha bármelyikünk megbetegedne vagy megsérülne. A shownak mennie kell tovább!
Jelenet az OVO című előadásból (fotó: Cirque du Soleil)
A Cirque du Soleil több mint kilencven százalékban önfinanszírozó a működési bevételeknek, a jegyeladásoknak köszönhetően, amelyek összege megközelíti az évi egymilliárd amerikai dollárt (USD). Nem támaszkodnak rendszeres állami támogatásra. Nagyobb válságok idején (mint amilyen például a Covid-járvány volt) magánbefektetők révén szerzett tőkéből és hitelekből finanszírozzák a céget. A CdS rendkívül tőkeigényes vállalkozás, hatalmas összegeket fektetnek a produkciókba, az innovációba, a turnélogisztikába. Egy nagyszabású show költségvetése több tízmillió dollárra rúg (díszletek, jelmezek, nehézgépek, az ezerháromszáz művész és technikus fizetése). Az akrobaták és művészek éves gázsija általában ötvenezer és százezer USD között mozog, a tapasztalattól és a szerződés típusától függően. |
*Russian cradle (orosz bölcső): egy lélegzetelállító cirkuszi légtorna- és akrobataszám, illetve az ehhez használt állványzat. Egy biztonsági övvel rögzített akrobata (fogó) egy magas állványon állva elkapja és visszadobja a levegőben szaltózó társát (forgó).
**Rekvizit (a rekvizitum rövidített formája): a cirkuszművészetben a produkciókhoz használt speciális kellékeket, eszközöket, technikai berendezéseket illetik ezzel az elnevezéssel.
Nyitókép: Jelenet az OVO című előadásból, középen Fülemen Tamás (fotó: Cirque du Soleil)
Lásd még:
Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő
A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma – A szerény kezdetektől az Oscar előszobájáig
Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros
Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti
Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig
Stratford: a művészet köré szerveződő városmodell – Ahol a kultúra nem költség, hanem hosszú távú befektetés
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
