Filantrópia és stratégia között

A Julius Baer művészeti gyűjteménye a kortárs vállalati kollekciók egyik meghatározó európai példája: nem pusztán márkaépítésről van szó, hanem hosszú távú gondolkodásról és tudatos értékalapú pozicionálásról. A svájci székhelyű privátbank közel négy évtizede építi kollekcióját, amely ma már több mint ötezer műtárgyat foglal magában, és folyamatosan bővül.

Hans J. Baer 1981-ben alapította a gyűjteményt abból a meggyőződésből, hogy a művészetnek a mindennapi környezet részévé kell válnia. A kezdeményezés nem külső marketingstratégia eredménye volt, sokkal inkább organikus fejlődés: a Baer család hosszú ideje szenvedélyesen támogatta a művészetet. A kezdetektől fogva vallják: a művészet a munkahelyen nem puszta dekoráció, hanem inspiráló közeg, amely szakmai és személyes beszélgetéseket egyaránt generál.

Történet és fókusz

A gyűjtés filantróp indíttatásból kezdődött: célja elsősorban a pályájuk elején álló művészek támogatása volt, nem pedig befektetési portfólió építése. A szemlélet azonban 2011-ben, Barbara Stäubli kurátori kinevezésével tovább árnyalódott. Ahogyan egy interjúban fogalmazott: „Rájöttünk, hogy ha kizárólag a művészek pályájának kezdetére koncentrálunk, valami lényegeset mulasztunk el, hiszen egy alkotói életút középső vagy késői szakaszában született művek is válhatnak ikonikus jelentőségűvé.”

Meret Oppenheim Keselyű és sárga-vörös tárgy című rajza, 1975 (fotó: Julius Baer Gyűjtemény)

A gyűjtemény ma is kiemelt figyelmet fordít a fiatal alkotókra, ugyanakkor tudatosan hosszú távú kapcsolatokat épít. Már nem csupán egy-egy korszakot reprezentáló darabok kerülnek a kollekcióba, hanem átfogó, az életmű ívét érzékeltető anyag áll össze, amely komplexebb képet ad az adott alkotó művészeti gyakorlatáról is. A hangsúly minden esetben a kortárs művészeten van – festészet, fotó, installáció, digitális művek és újmédiás projektek egyaránt megtalálhatók. A gyűjtési stratégia koncepcionális: társadalmi, gazdasági és technológiai változásokra reflektáló művek adják a kollekció magját.

A fiatal művészek támogatása tudatos kockázatvállalást jelent, a gyűjteményben azonban vannak olyan alkotások, mint például Pipilotti Rist Edna című videóműve a Yoghurt On Skin − Velvet On TV sorozatból, valamint Meret Oppenheim Vautour et objet volant rouge-jaune papírmunkája, amelyek az évek során jelentősen felértékelődtek, igazolva a korai és bátor kurátori döntések hosszú távú jelentőségét.

A gyűjtés folyamata állandó jelenlétet kíván a művészeti színtéren. A kurátori csapat nem kizárólag galériákon keresztül tájékozódik: rendszeresen látogat műtermeket, figyelemmel kíséri a diplomakiállításokat, a rezidenciaprogramokat és a rangos művészeti díjakat. A döntések nem egyéni ízlésen alapulnak, hanem a művészeti ökoszisztéma egészének érzékeny követésén.

Talán pont emiatt lehetséges, hogy ma már olyan kiemelkedő művészek munkái találhatóak meg a kollekcióban, mint John M Armleder, Silvia Bächli, Miriam Cahn, Peter Fischli és David Weiss művészpárosa, Sylvie Fleury, Yves Netzhammer, Markus Raetz, Pipilotti Rist, Ugo Rondinone, valamint Shirana Shahbazi. Különleges fejezetet jelent a gyűjtemény történetében Jean Tinguely személye, aki a Baer család barátjaként az 1980-as években tizenegy fényszobrot készített a bank számára az egykori Café zur Münz terébe.

A névsor jól mutatja a kollekció kettős karakterét: erős svájci gyökerekkel bír, ugyanakkor nyitott a nemzetközi kortárs diskurzusra. A bank globális jelenlétével összhangban a gyűjtemény földrajzi értelemben is sokszínű: Európa, Ázsia és a Közel-Kelet művészei egyaránt szerepelnek benne.

A kortárs művészeti világban is aktívan jelen van

A Julius Baer nem elégszik meg azzal, hogy dokumentálja a változást – intézményi szinten is reagál rá. Az általuk alapított NEXT programmal például részt vesznek a jövőkutatásban is. A platform célja, hogy művészeket és tudósokat hozzon közös gondolkodási térbe, különösen olyan témák mentén, mint a mesterséges intelligencia (MI), a fenntarthatóság, a klímaváltozás és a digitális identitás. A gyakorlatban ez rezidenciaprogramok, közös workshopok, kutatási projektek finanszírozását és új művek megrendelését jelenti. A bank tehát aktívan részt vesz az új művek létrejöttében is, ez a modell túlmutat a hagyományos corporate collecting (vállalati műgyűjtés) gyakorlatán.

Art deco (forrás: Julius Baer)

A gyűjtemény nem zárvány: aktívan jelen van a nemzetközi művészeti szcénában is, például támogatóként és szakmai partnerként vesz részt az olyan eseményeken, mint az Art Dubai és a Zurich Art Weekend. Fontos látni, hogy ez számukra nem pusztán reprezentációt, láthatósági felületet, hanem kapcsolódási pontot is jelent a kurátorokkal, művészekkel és intézményi szereplőkkel. Így a gyűjtemény egy tágabb, élő művészeti hálózat részeként értelmeződik.

Díjuk is van, a Next Generation Art Prize, ami szintén a fiatal alkotókat segíti: harmincöt év alatti ukrán művészek számára kínál nemzetközi láthatóságot és szakmai kapcsolódásokat. A kezdeményezés fókusza a kortárs társadalmi és politikai kérdésekre reflektáló művészet. A díj nyertesei nemcsak pénzügyi támogatásban részesülnek, de kiállítási lehetőséget is kapnak nemzetközi intézményekben.

Láthatóság

A Julius Baer számára fontos, hogy a több mint ötezer darabot számláló gyűjtemény minél nagyobb része legyen látható. Nem raktárba gyűjtenek, igyekeznek minél több darabot elhelyezni a bank nemzetközi irodáiban. A kurátor vallja: „A művészek mai világról feltett kérdései és  társadalmunk új aspektusainak illusztrálására tett kísérleteik áthatják a munka világát, kritikai inspirációt nyújtanak.”

A gyűjtemény emellett intézményi kölcsönzéseken keresztül is jelen van a nyilvánosságban: múzeumok és kiállítások számára is biztosítanak műveket. Az elmúlt húsz évben a kollekció három svájci intézményi bemutatón is szerepelt: 2001-ben a Helmhaus Zürich, 2005-ben a Centre d’Art Contemporain Genève, 2013-ban pedig – videó- és fotómunkákkal – a Museo Cantonale d’Arte Lugano adott otthont a válogatásnak.

A kommunikáció nem merül ki a kiállításokban. A bank fennállásának százharmincadik évfordulója alkalmából jelent meg a Surrounded by Art című kiadvány, amely négy évtized gyűjtési stratégiáját tekinti át. A kötet a már kanonizált svájci művészek és a feltörekvő alkotók munkáit egymás mellé állítva rajzolja meg a gyűjtemény fejlődésének ívét.

A digitális térben is tudatosan építik jelenlétüket. 2021 márciusában indult el a kollekció hivatalos Instagram-oldala, amely rövid idő alatt jelentős követőbázist ért el: a platform nem vizuális kirakatként működik, a bejegyzések a művek kontextusát, hátterét és a gyűjtési döntések szempontjait is bemutatják.

Mecenatúra, stratégia vagy kulturális pozicionálás?

Egy vállalati gyűjtemény esetében mindig felmerül a kérdés: mennyiben tekinthető valódi mecenatúrának és mennyiben intézményi önreprezentációnak? A filantróp szemlélet, a fiatal művészek korai támogatása, a kockázatvállalás és a hosszú távú kísérés mecénási attitűdöt tükröz. Ugyanakkor a mai globális kontextusban egy ilyen gyűjtemény szükségszerűen identitáspolitikai és reputációs funkcióval is bír. A művészet a vállalati kultúra látható formájává válik: értékeket közvetít, nyitottságot sugall, és intellektuális környezetet teremt. Ez nem feltétlenül instrumentális, de nem is független a stratégiai gondolkodástól.

A Julius Baer esete jól mutatja, hogy a corporate collecting akkor hiteles, ha nem pusztán reprezentál, hanem valódi kockázatot vállal, hosszú távon gondolkodik, és képes párbeszédet teremteni a művészet és a gazdaság világa között.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Art for all (forrás: Julius Baer)

Lásd még:

Amikor a művészet stratégiai befektetéssé válik – Vállalati műgyűjtemények Svájcban

UBS Art Collection – a „legek” és a jó példák gyűjteménye

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban

A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája