A kultúra támogatása maradandó érték

Milyen szerepet tölt be a kortárs képzőművészet egy vagyo¦nkezelő cég életében? Hogyan válhat a kultúratámogatás a vállalati identitás részévé? Dobó Istvánnal, az Equilor Wealth Office igazgatójával beszélgettünk többek között arról, miért állt a cég fő támogatóként másodszorra is az Art is Business Perspektíva Mentorprogramja mellé, milyen tapasztalatokat gyűjtött a projekt során és miért hisz abban, hogy némely műalkotás sokszor nagyobb hatást gyakorolhat az üzleti kapcsolatokban, mint bármelyik prezentáció.

Miért döntöttek úgy, hogy idén is támogatják a Perspektívát?

Már az első évad során láttuk a kezdeményezés valódi hatását: hidat épít a művészeti és az üzleti világ között, értékteremtő párbeszédeket indít el. Az Equilor Wealth Office számára a kultúra támogatása nemcsak társadalmi felelősségvállalás, hanem stratégiai gondolkodás is – hiszünk abban, hogy a művészet és a vagyontervezés közös metszete a jövő egyik kulcsa.

Amennyiben lehetőségünk lesz a harmadik évadban a Perspektíva mellé állni, akkor azt azért tesszük, mert ez a program nemcsak inspirál, hanem épít is – közösséget, tudást és jövőképet. És mi pontosan ezekben hiszünk.

Dobó István a Perspektíva Mentorprogram záróeseményén (fotó: Pixolar Photography)

Milyen az Equilor Wealth Office kapcsolata a művészetekkel?

Az Equilor csoport tradicionálisan kötődik a művészetekhez, évek óta építi képzőművészeti gyűjteményét, de a kultúra támogatásának és a művészek patronálásának magasabb szintre emelését én kezdeményeztem a szervezeten belül. 

Bár eleinte többen furcsán néztek rám, megváltoztatta a cég működését. Egy befektetési szolgáltatónál, ahol a kollégákkal monitorok előtt ülünk, elemzéseket olvasunk, vagyonkezelést végzünk, a számok bűvöletében élünk, természetes, hogy egy-egy ilyen helyzetben először a profitban keressük a megtérülést. Mostanra azonban a vállalati kultúra alapértékévé és stratégiájává vált a művészet támogatása. Mert megértették a munatársak is, hogy mindez nem feltétlenül arról szól: befektettünk valamibe, amiből másnap profitálunk. Sokkal mélyebb tartamú dologról beszélünk: társadalmi felelősségvállalásról, kulturális nézetről, olyan alapértékekről, amelyek a közösségünket építik. Átalakult az Equilor Alapkezelő vállalati kommunikációja, úgy érzem, hatással vagyunk a partnereinkre is, és bízom benne, hogy rajtuk keresztül is hozzájárulhatunk a kultúra, a művészet felértékelődéséhez. 

Az Equilor Wealth Office standja a 2025-ös Füred Art Week művészeti vásáron. A falon (balról jobbra): Rátkai Kornél, Korodi Helga, Bíró Anna, Kárpáti Tibor, Jásdi Juli és Németh Orsolya művei (forrás: Dobó István)

Mára Pillár Zsolt vezérigazgatónk is kijelentette, hosszú távú szerződéseket szeretne látni: álljunk elkötelezetten a művészetek mellé! Mostanra a kollégák magánéletében is fontos szerepet játszik a művészet – olyanokéban is, akikről korábban nem gondoltam volna, hogy foglalkoztatja őket ez a terület. Volt, aki beavatott: érdekelni kezdték a szőnyegek mint műtárgyak, szívesen menne értékbecslő tanfolyamra. Más azt mesélte el, hogy a nemrég vásárolt kép mennyire megváltoztatta a mindennapjait, és voltak olyanok is, akik azért kerestek meg, hogy ajánljak nekik tanfolyamot, mert szeretnék jobban megismerni a képzőművészet varázslatos világát.

Ha az Equilor Wealth Office műpártolásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg Gereben Katalinról, gyűjteményünk kurátoráról sem, aki a kezdetektől harcostársam és segítőm.

Ő alakította a vállalati gyűjteményt?

Igen, az ő érdeme, hogy koherens egészet alkot a kollekciónk. Katalin mozgatja az irodán belül az alkotásokat, ő segít az újabb művek beszerzésében is. A gyűjteményünk jellemzően kortárs magyar alkotók munkáiból áll. Időnként „harcok” folynak egy-egy műért, van kolléga, aki nem szívesen engedi ki az irodájából a falon lógó alkotást – még kiállításra sem. Munkatársaink erősen kötődnek az épületben is látható megannyi műhöz. Én is azonnal tudtam, hogy a Wealth Office irodába Lajta Gábor Éjszakai színpad című képét szeretném, úgy érzem, nagyon közel áll a személyiségemhez, akárcsak a közvetlen kollégáiméhoz.

Lajta Gábor: Éjszakai színpad (forrás: Dobó István)

Magánemberként is elkötelezett a képzőművészet iránt? Gyűjt?

Van egy kisebb gyűjteményem otthon, de jelenleg leginkább a különleges építészeti megoldások érdekelnek. Emellett az előadó-művészet tölt be fontos szerepet a családunk életében. De nehéz szétválasztani a különböző művészeti ágakat, hiszen maga a kultúra a fundamentum, az alapérték, amely feltölt minket. Járunk a gyerekekkel kiállításokra és színházba is, ugyanúgy van otthon bronzplasztika, mint Zsolnay-kerámia, szeretjük felfedezni a Káli-medence természeti és gasztronómiai szépségét, különlegességeit egyaránt. A kultúra, mint nagy egész, átszövi az életünket. 

Számomra a művészet a világ értelmezésének egyik legmélyebb és legőszintébb formája. A művészet képes arra, amire a pénzügyi világ ritkán: érzelmeket mozdít meg, történeteket mesél és összeköt minket egymással. És ha a kultúra egy cég életében is megjelenik, színesebbé, emberközelibbé teszi azt. Olyan céggé, amellyel gördülékenyebb a kommunikáció, az együttműködés, amellyel könnyebben alakul ki mély bizalmi kapcsolat. Ahogyan a jól felépített portfólió generációkon átívelő stabilitást adhat, úgy egy művészeti alkotás vagy kulturális kezdeményezés is képes időtálló hatást gyakorolni. Mi abban hiszünk, hogy a vagyon nemcsak megőrzendő, hanem felelősen hasznosítandó is – és a kultúra támogatása ennek az egyik legnemesebb formája.

Mit tanulhatnak az üzleti szféra működéséből a művészvilág szereplői?

Olyan tudást és szemléletet adhatunk át, amely a művészeti világban ritkábban van jelen, de egyre inkább nélkülözhetetlen. Ilyen például a stratégiai tervezés, a hosszú távú gondolkodás, a pénzügyi tudatosság, a márkaépítés. Ezek nemcsak a túléléshez, hanem a fejlődéshez is kulcsfontosságúak. A művészek és a kulturális szereplők rendkívül kreatívak, de sokszor hiányzik mögülük az a struktúra, ami segítené őket a fenntartható működésben. Mi nem szólunk bele a művészi tartalomba; abban támogatjuk őket, hogy azt minél több emberhez, minél hatékonyabban juttathassák el.

Ez a tudáscsere nem egyoldalú: mi is rengeteget tanulunk a művészektől – rugalmasságot, érzékenységet, másfajta gondolkodást. Ezért is hiszem, hogy ez a kapcsolat nemcsak hasznos, hanem inspiráló is – mindkét fél számára.

Idén is betöltötte a mentorszerepet a Perspektívában, pártfogoltja Nagy Krisztián, a Forte Társulat művészeti, valamint a Kobuci Kert marketing- és kommunikációs menedzsere volt. Hogyan vágott bele a közös munkába, milyen tapasztalatokat gyűjtött? Másképp csinált valamit, mint az előző évben?

Mindig is tanár szerettem volna lenni, fontosnak tartom a tudásmegosztást, és nagyon büszke vagyok a diákjaim pozitív visszaigazolására. A programban mentorként részt venni nemcsak szakmai, hanem fontos emberi élmény is volt. Az első évad után már tudtam, hogy ez nem klasszikus mentorálás: itt valódi párbeszédek születnek, ahol a művészet és az üzleti gondolkodás nem egymás mellett létezik, hanem egymást formálja.

Idén tudatosabban vágtam bele. Tavaly inkább a struktúrára, a pénzügyi és marketingszemlélet átadására fókuszáltam, most viszont sokkal inkább a közös gondolkodásra, a stratégiai irányok keresésére helyeztem a hangsúlyt. Megtartottam a nyitottságot – ami szerintem a mentorálás alapja –, de idén bátrabban kérdeztem vissza, vitatkoztam, és hagytam, hogy engem is formáljon a folyamat. 

Nagy Krisztiánnal az Equilor Wealth Office irodájában (forrás: Dobó István)

Igazán inspiráló volt a közös munka Krisztiánnal. Olyan alkotóval dolgozhattam együtt, aki nemcsak tehetséges, hanem  az üzleti gondolkodásra is nyitott – ez ritka és nagyon értékes kombináció. Találkoztunk a mi irodánkban, a Kobuci Kertben egy koncerten és étteremben is. Fontosnak tartottam, hogy a klasszikus helyszínektől eltávolodva kicsit „extrémebb” munkakörnyezetben is beszélgessünk, mert egy-egy ilyen helyzetben újabb és újabb kérdések, ötletek vetődnek fel – amelyek nem biztos, hogy a tárgyalóasztal mellett elhangzottak volna. A közös alkalmainkon  sokszor nem konkrét válaszokat kerestünk, hanem új kérdéseket – és ez számomra a mentorálás legizgalmasabb része.

A három hónap alatt sokat tanultam: nemcsak a művészeti világról, hanem arról is, hogyan adhatom át a szakmai tudásomat úgy, hogy ne csak hasznos, hanem inspiráló is legyen. A vagyonkezelés világában a számok, a struktúrák és a stratégiák dominálnak – de ezek mögött is emberek, sorsok, értékek állnak. A művészet segít abban, hogy ne veszítsük szem elől ezt az emberi dimenziót. Ezért is érzem fontosnak, hogy a kettő – a művészet és a pénzügyi gondolkodás – ne külön világként létezzen, hanem párbeszédben egymással. A program sokkal többet adott, mint amire számítottam – ezért térek szívesen vissza hozzá újra és újra.

A 2025-os Perspektíva Mentorprogram résztvevői a program záróeseményén a Müpában (fotó: Pixolar Photography)

Mit javasolna azoknak a cégvezetőknek, akik még nem vettek részt hasonló programban? Miért érdemes belevágni a mentorálásba vagy akár a művészet pártolásába?

Egyfelől jó és hasznos dolog a sajátunktól teljesen eltérő perspektívából tekinteni a problémáinkra és azok megoldására. Mint említettem, én is sokat tanultam Krisztiánról. Másfelől fontosnak tartom, hogy a cégek, amelyek megtehetik, támogassák a magyar művészeket, alkotókat. Lehet, hogy egy kép megvásárlásával „csak” egy képzőművészt segítenek, de ezáltal a hazai kultúra és művészet felértékelését is segítik, miközben a kollégáik számára is inspiráló környezetet teremtenek. Így talán mind többen ismerik meg az adott művész nevét, munkásságát. Ezzel pedig példát is állíthatnak más cégek elé. Nem feltétlenül kimutatható Excel-táblázatokban, de a művészetpártoló cégek nevét többen megjegyzik. A művészet támogatása nem csupán nemes gesztus – stratégiai döntés is. Egy vállalat vagy döntéshozó akkor válik igazán jövőállóvá, ha nemcsak a számokat nézi, hanem az értékeket is, amelyek hosszú távon formálják a társadalmat és a gondolkodást. A kultúra ilyen érték. Volt rá példa, hogy egy vásáron valaki csak azért jött a mi standunkhoz, mert hallotta, hogy ott megtekinthető a már emlegetett Lajta Gábor-kép.

Lajta Gábor műve az Art and Antique kortárs és klasszikus művészeti kiállítás és vásáron (forrás: Equilor Wealth Office)

A művészet képes arra, amire egyetlen üzleti modell sem: érzelmet, identitást és közösséget épít. A vállalat, amely nyitott a művészetre, valójában nyitott az innovációra, a kreativitásra és az emberi kapcsolódásra is – ezek pedig ma már versenyelőnyt jelentenek. Azt üzenném azoknak, akik még nem nyitottak a művészeti világ felé: ne csak a megtérülést keressék! Keressék a hatást! Mert a kultúra támogatása nem mindig azonnal mérhető, de mindig maradandó.

Nyitókép: Dobó István (forrás: Equilor Wealth Office)

Lásd még:

Lezárult az Art is Business Perspektíva mentorprogramjának jelentkezési időszaka – A programot támogató EQUILOR Alapkezelő Zrt. Wealth Office igazgatóját, Dobó Istvánt kérdeztük.

„Tanuljunk egymástól!” – Beszélgetés Perjési Péterrel, az Intelligent Power Solutions Kft. tulajdonosával, az Art is Business Perspektíva programjának mentorával

Értékmentés a kapcsolódások jegyében: Közép-Európa Táncszínház – Interjú Gerlits Rékával és dr. Váczi Lászlóval

Egymást erősítve tanulunk  – Perspektíva mentorprogramunk résztvevőinek tapasztalatai – I. rész

Nem csak az anyagi támogatás lehet mecenatúra – Perspektíva mentorprogramunk résztvevőinek tapasztalatai – II. rész

„A különbözőségünk teszi lehetővé az értékteremtést” – Perspektíva mentorprogramunk résztvevőinek tapasztalatai – III. rész

Szemléletváltás nélkül nem megy – Perspektíva mentorprogramunk résztvevőinek tapasztalatai – IV. rész