„A mindennapok részévé tenni a művészetet”

Csokoládéfestménytől digitalizált installációkon át merész, újító alkotások és alkotók állnak az ArtAnd Strommer Consulting érdeklődésének középpontjában. Fantáziadús stílusokat ötvöznek a legújabb technológiákkal. A zürichi székhelyű, a művészeket főként a svájci, osztrák és német piacon képviselő tanácsadó cég lelke, motorja Strommer Andrea. Magyar származású férje, Arthur a stratégiai partnere ebben a fiatal vállalkozásban. Andrea emellett önkéntesként dolgozik a Room to Read zürichi képviseletén, amelyet John Wood, a Microsoft Nagy-Kína régiójának egykori üzletfejlesztési igazgatója alapított Nepálban.

Magyarországtól Svájcig kalandos utat járt be az 1970-ben született Strommer Andrea. Külkereskedelmi végzettséggel egy multinacionális cégnél kezdte pályafutását itthon, majd egy családi magánvállalkozásban folytatta. 1997-ben Londonba költözött a korábban megismert későbbi férjéhez, közben marketingmenedzserként dolgozott egy kinti nemzetközi cégnél. Arthurnak svájci banki munkájából adódóan a Bahamákra szólt a kiküldetése, 2002 és 2010 között ott éltek. Öt gyermekkel költöztek Svájcba, 2010-ben. 2024-ben alapították meg művészeti tanácsadó cégüket, az ArtAnd Strommer Consultingot.

Közelebbről nézve miről és főként kiknek szól a Room to Read nemzetközi oktatásfejlesztő program? Van-e benne része alapítványoknak, a svájci föderatív államnak?

1998-tól a mai napig számos civil szervezetnél segédkeztem. A nagyon fontos anyaszerep mellett szerettem volna valamit társadalmilag is hozzátenni az élethez. Önkéntesként dolgozom a jelenleg már huszonnyolc országban működő Room to Read zürichi képviseletén. A helyi közösséget aktiváljuk a jótékonysági tevékenységekben. Nagy szerepet vállalok az éves jótékonysági gála szervezésében is. A svájci régió feladata a pénzügyi alap megteremtése a Nepálból indult nemzetközi programhoz. Svájcban kimondottan magánadományozókra épül a támogatás, emellett elenyésző az alapítványi hozzájárulás. A program egyrészt az írás-olvasás elsajátítására vonatkozik, elsős és másodikos gyerekeket segít, másrészt tizennégy és tizenhat év közötti lányokra irányul, hogy tanítással vissza lehessen tartani őket a nem kívánt terhességtől, a korai házasságtól. A Room to Read szervezet célja, hogy a világ számos országában működő programjain keresztül fenntartható módon támogassa az oktatást, a tanárképzéstől kezdve a mentorszolgálatig.

Sokféle tapasztalattal bír a projektmenedzsmenttől az ügyfélkapcsolaton át a rendezvényszervezésig. Mi inspirálta arra, hogy művészeti tanácsadó céget hozzanak létre?

A művészet és az emberi kapcsolatok. Nagy fordulópont volt az életemben, amikor a Bahamákon közelebb kerültem a művészeti ágakhoz – a kézművességtől a divaton át a zenéig. Addig inkább befogadója, felhasználója voltam a művészeteknek, de akkor hirtelen megértettem, hogy sokkal többről van szó, mint elmenni egy galériába, és megnézni egy gyönyörű alkotást. Rádöbbentem, hogy a művek társadalmi üzeneteket hordoznak. Ez a másfajta művészetfelfogás arra inspirált, hogy emberközelivé tegyem a művészetet. Hogy ne csak azokhoz érjen el, akik tudatosan kíváncsiak rá; a mindennapok részévé váljon. Ösztönzést, erőt adott mindehhez, hogy a Room to Read közösségén keresztül megismerhettem Sabeth Holland svájci művészt, aki hosszú évek óta elkötelezett támogatója a szervezetnek. Festő és szobrász, munkái épületeken és köztereken is megjelennek. 

A Bahamákon eltöltött évek alatt a helyi művészekkel is elmélyült a kapcsolatom, egyikükkel a mai napig megmaradt. Az ő műve volt az első műtárgy, amely az otthonunkba került – nem tudatos gyűjtői stratégia részeként, hanem egy fontos életszakasz emlékeként.

Strommer Andrea és Sabeth Holland (fotó: Johannes Eisenhut)

Rajtuk kívül milyen művészekre, milyen területről, milyen megkötésekkel terjed ki a tanácsadói tevékenységük? 

Alkalmanként, projektekre szerződünk a művészekkel, nincs fix szerződés vagy exkluzivitás. Az egyik erősségünk az, hogy más kontextusba, történetmesélésbe helyezzük a művészi projekteket. Ez gyakran érdeklődést indít el az aktív és az inaktív műgyűjtők körében egyaránt. Egyelőre három művésszel dolgozunk együtt, két svájcival, Sabeth Hollanddal, a Billy & Bugga svájci csokoládémanufaktúrával –  számukra a csokoládé művészeti médium –, valamint Mathias Kniepeiss osztrák fotóművésszel. 

A csokoládénál két vonalat is viszünk: a kézzel festett, tartósítószer nélküli pralinét, valamint a tízszer tíz centiméteres, szintén kézműves – kis szériában készülő – csokoládék felületén megjelenő kortárs művészeti alkotásokat. Utóbbi koncepciója a Billy & Bugga kezdeményezésére, Mathias Kniepeiss művésszel együttműködve született, és az Artsy Chocolate márkanevet viseli. Ez a formátum túlmutat a tárgyi megjelenésen: lehetőséget ad olyan, egyedi alkotások létrehozására, amelyekben a vizuális művészet és az ízélmény találkozásából újfajta, összművészeti élmény születik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy noha a galériák szakmai szerepe rendkívül fontos, az újabb generációk más közegekre vágynak. Zürichben is egymás után zárnak be a kisebb galériák. Az ArtAnd Strommer privát eseményekben, műterem-látogatásokban gondolkodik, személyes kapcsolódásokat keres: formalitáson túli, egyéni, elmélyült beszélgetéseket. A mi gyakorlatunk az, hogy kibérelünk egy helyszínt, meghívunk öt–nyolc gyűjtőt vagy leendő gyűjtőt, és tematikus esteket tartunk. A műtermek látogatása szintén bevált módszer, érdekli az embereket a művészek gondolkodása; a munkafolyamat mögötti történetek is megjelennek ilyenkor.

A Billy & Bugga művészeti csokoládé (fotó: Sarah Reuland)

A honlapjukon az szerepel, hogy a svájci és a nyugat-európai közönséghez kiváló minőségű alkotásokat visznek el, új piacokat nyitnak. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? 

A művészi alkotások kortárs festményeket, fotókat, digitális fúziós artot, illetve térinstallációkat jelentenek. Izgalmas projektekben, együttműködésekben gondolkodunk, például tavaly év végén egy globális gyógyszeripari vállalat felkérésére átadtunk egy szobrot, ami a művészet és az egészség tematikát jeleníti meg. Art Live On Tour programunk keretében elvisszük a művészetet vállalati, intézményi vagy privát környezetbe a személyre szabott élmény nyújtásának a szándékával. A legnagyobb érdeklődés ez iránt a pénzügyi, az egészségügyi, a biopharma szektorból érkezik. A 2026-os év nagy kihívása, hogy butikok, új divatmárkák kollekcióinak bevezetésével szándékozunk társítani kortárs műveket. 2026-27-re tervezünk egy VIP gyűjtői programot, amely a mű útját mutatja be az alkotói folyamattól a galérián, az intézményi kereteken keresztül. 

Svájcban köztudottan virágzó a művészeti piac. Magyarországon a művészeti tanácsadás is gyerekcipőben jár…

A svájciak nyitottak az újra, de bizony amikor bemutatnak egy-egy tárgyalásnál mint tanácsadót, a „miért van rá szükség?” gondolatával néznek rám. Néha Svájcban is el kell magyarázni, hogy téves az eddigi koncepció, miszerint közvetlenül keresik meg a művészeket. Az üzleti világban a művészek háttérbe szorulhatnak, ugyanis nem szeretik magukat „árulni”. Nem is az ő dolguk. De nem kellene a festőknek, szobrászoknak, táncosoknak és más alkotóknak szegénynek maradniuk. Mi egy friss irányzatot képviselünk, új összefüggéseket keresünk. 

Részlet Juliana Hassler mestercsokoládékészítő kézműves csokoládéfalából. Az alkotás a kapcsolatok erejének művészi interpretációja: az arany szálak és a finoman kidolgozott csokoládéelemek azt a láthatatlan hálót szimbolizálják, amely embereket, kultúrákat és lehetőségeket köt össze. Az alkotást a művész az Art is Business Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámának bemutatójára készítette (fotó: Török Dániel)

Hídépítő szerepük megkerülhetetlen abban, hogy az alkotások eljussanak a befogadókhoz, a gyűjtőkhöz. A Strommer-féle art consulting a művészek és a műtárgyak jogi képviseletét is magában foglalja? 

Régebbi branddel bíró művészeket képviselünk, szorosan együttműködünk velük. Jogi ügyekkel nem foglalkozunk, bár tavaly ősszel nekem kellett megszerveznem egy szobor és egy csokoládéfestmény szállítását, megteremtenem az adminisztrációs és a törvényi hátteret, hogy zökkenőmentesen célba érjenek. Az Autistic Art budapesti jótékonysági gálájára szállított Happy Lovable című Sabeth Holland-szobor jelentős támogatást generált, ahogyan a Room to Read zürichi gáláján felajánlott alkotása is. Az ilyen művészeti hozzájárulások képesek valódi társadalmi hatással bíró, nemes ügyeket támogatni – ez is része annak a szemléletnek, amely munkánk középpontjába az érték- és élményalapú megközelítést állítja. 

Sokan befektetésként keresnek műtárgyakat. Az adományozásnak nyilván a jótékonysági aukciókon keresztül is van hagyománya Svájcban…

Nem ismerek senkit a környezetemben, aki valamilyen szervezetnek ne adományozna. Mindezt diszkréten, halkan. Nem beszédtéma, hogy ki, mit, mennyivel támogat. Ez egy kifinomult rendszer: a híres svájci titoktartás, semlegesség… A vállalatok és a magánszemélyek járnak élen az adományozásban.

A társadalmi felelősségvállalás éppúgy jellemzi a velünk dolgozó művészeket és partnereket, mint minket a férjemmel. Közösen támogatunk különféle kezdeményezéseket, a gyerekkórházaktól kezdve a kakaótermesztő közösségekig.

Juliana Hassler mestercsokoládékészítő csokoládéfestő performansza a Lausanne-i Luxury Summiton. Az alkotás során Juliana egy, az Amazonas esőerdejének buja növényvilága által inspirált csokoládékompozíciót készített, amelybe finoman integrálta az esemény egyik támogatója, a Purest márka logóját. A kézzel festett motívumok természetes módon váltak a mű részévé, bemutatva, hogyan kapcsolható össze elegánsan a márkaidentitás és a kortárs művészet (fotó: Sarah Reuland & Chris Reist)

A kortárs művészetre mennyire fogékonyak, nyitottak a zürichiek, illetve a kelet-svájci régió?

Szerencsére Svájcban sehol nem centralizált a művészet. Az egyik legnagyobb kantonban, Graubündenben van egy kis alpesi nyaralónk. Látjuk, hogy arrafelé minden második faluban találni múzeumot, galériát, művészeti egyesületet. Svájcban bevált modell, hogy művészeti egyesületeket hoznak létre nonprofit alapon, tagsági díjjal, kimondottan kortárs művek bemutatására. Pipilotti Risttől kezdve a legtöbb művész pályafutása ilyen egyesületeken keresztül kezdődött. Magyarországon még mindig galériához kötött a képzőművészet. Szerintem a mindennapok részévé kellene tenni. Mindenesetre a jövőben nagyon szeretnénk nyitni az otthoniak felé is kortárs újdonságok bemutatásával.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Strommer Andrea (fotó: Johannes Eisenhut)

Lásd még:

UBS Art Collection – a „legek” és a jó példák gyűjteménye

A kortárs művészet globális erőtere – Art Basel: a művészeti világ találkozási pontja és a vállalati kultúratámogatás mintapéldája

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban