Almási László: Fura álom

Kevés olyan kulturális jelenség van, ami annyira meghatározná az ország nagyvárosainak utcaképét, mint a JCDecaux Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázata. A kezdeményezés 2018-ban indult, az elmúlt öt évben pedig több mint tizennyolcezer novella érkezett a felhívásokra. A JCDecaux 2023-ban az E.ON-nal közösen rendezte meg a népszerű irodalmi pályázatot.

A szervezők idén két különdíjat ajánlottak fel a háromszázezer forintos fődíj mellett, valamint most is készülnek podcastok a nyertes novellákból. A zsűri elnöke Grecsó Krisztián volt, aki Vecsei H Miklós színművésszel, Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, Samu Tímeával, a JCDecaux vezérigazgatójával és Károlyi Zsuzsannával, az E.ON márka- és marketingvezetőjével választotta ki a nyerteseket.

Az Art is Business örömmel működik együtt a JCDecaux Magyarországgal és ad teret a kezdeményezésnek: oldalunkon hetente közlünk egy-egy nyertes pályaművet.

Több mint ezerötszáz novella érkezett az irodalmi pályázatára, amely idén a környezetvédelemre fókuszált: olyan írásokkal nevezhettek az alkotók, amelyek elgondolkodtatnak a bolygónk sorsáról és a klímaváltozásról.

Almási László (forrás: Álljon meg egy novellára! pályázat)

Az egész valahogy homályos volt. Mintha egy vizes üveglapon keresztül látnám a világot.
Kiléptem a zuhanyfülkéből. Már több évtizede rádióhullámokat használunk a tisztálkodásra és felfrissülésre. A víz hiánycikk lett és nagyon drága. Speciálisan tisztított, tengervízből kinyert vizet használunk ivásra. A főzés, mosás, takarítás központi szolgáltatás. Megrendelés után, légsűrítéses csőpostán érkezik az étel, melynek dobozát vissza kell küldeni. Aki ezt elmulasztja, szigorú büntetésre számíthat. A ruhákat ugyanúgy küldjük be mosásra és kapjuk vissza a vegytiszta, illatos öltözeteket. Van otthoni ruha, kiránduló ruha és ünnepi ruha. Aki nem Home Office-ban dolgozik, annak munkaruha is járt. A takarítást napelemmel tölthető robotporszívó végzi. Tudtommal az egész világon már csak a napenergiát, szél és vízerőműveket, továbbá a geotermikus erőt hasznosítják. Minthogy Afrika nagy részét fedik a napelemek, még túltermelés is mutatkozik elektromos áramból. Természetesen minden felhasználásra került valamilyen formában. Szemét már nem keletkezik sehol, minden újra hasznosításra kerül, és egyre nagyobb területeket tisztítanak meg a több száz évvel ezelőtt felhalmozott hulladékok ismételt felhasználásával.


Felöltöztem és indítottam az interkomon egy kérést a hordozóra. A nyelv már évszázadok óta nem választja el a világpolgárokat, úgy tanultuk, hogy az eszperantó továbbfejlesztésével alakult ki az újlatin, amelyet mindenki beszél. 


Budapesten belül már régen megoldott a BUBO rendszer, van egyszemélyes, kétszemélyes és családi buborék. A buborékok kötött pályán mozognak, azt hiszem, hogy valamilyen mágneses elv alapján. Beülsz, bemondod az úti célt, a bőröd alá beágyazott chip regisztrálja a menetet, és jóváhagyod a GPS alapú útitervet. Elindulsz, kényelmesen elhelyezkedsz és eljutsz a célodig, közben össze- és szétkapcsolnak másokkal (a plexin keresztül látod), de be is sötétíthetsz, szundikálhatsz is egyet. A történészek szerint a régebbi korokban túlnyomórészt belső égésű motorokat alkalmaztak, amiket az emberek maguk vezettek! Ez nem elég, hogy veszélyes, eléggé abszurd is, hiszen nem minden embernek azonosak a koordinációs válaszai, továbbá az üzemanyagok is a földből kinyert kőolaj vagy gáz alapúak voltak! Mára már csak múzeumban látni ilyen járműveket – szépnek szépek, de legalábbis érdekesek. Meglepő, hogy ezek között már látni előremutató példányokat: gigantikus, kék V63-as mozdonyt, villamosoknak nevezett, sínen közlekedő, sárga vasmonstrumokat, piros trolibuszokat felső áramszedővel, és egynémely elektromos autókat is, melyek a mai járművek ősei lehettek. Hogy miért szerették a vasból készült, nehéz járműveket? Ezt már nem tudjuk meg sosem. Egyébként őseink pazarlásának bemutatására, elrettentésül tanítják azokat a visszaéléseket, melyek az erdők pusztulásához, az északi sark jégtakarójának felolvadásához, a vizek mérgezéséhez vezettek.


Most „elektrokocsi” csak a szállító cégeknek lehet városon belül. Ha kirándulni szeretnél, van lehetőség a városhatárok egyes intermodális csomópontján bérelni vidékre. Természetesen ezek is önvezetők. Már régen nincs baleset, esetleg a mozgójárdákon lehet elesni, ha nem kapaszkodsz rendesen.


Tudtommal BUBO-val még nem történt baj. 


Közben megérkezett az egyszemélyes kabin. Beültem, bemondtam a közlekedéstudományi konferencia helyét, és az előadásom anyagát kezdtem még egyszer átnézni, - immár vagy tizedszer, a lámpalázam miatt - azonban kicsit álmos lettem, és elszunyókáltam. 


Arra ébredtem, hogy kedvesen, de energikusan rázzák a vállam. Felriadtam és hírtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. A 198-as autóbuszon ültem a végállomáson. A járművezető keltegetett. A jármű egyenletes rázkódása, a diesel motor monoton hangja és a délutáni BUBI kerékpár tekerés miatt elaludtam. Az álmom hírtelen véget ért, és majd ezer évvel korábban arra ocsúdtam, hogy elzsibbadt a lábam.


Na, majd visszasétálom azt a két megállót…

Lásd még:

Gergely Edit: Nem vagyok szemét – Elképzelt társalgás egy kupac mellől

Jilg-Kereszturi Anna: A nyár íze

Hangácsi Zsuzsanna: Borsószem kisasszony

Kihirdették a JCDecaux irodalmi pályázat győzteseit

Samu Tímea, a JCDecaux Magyarország vezérigazgatója

„Budapest még nem Párizs, de a művészet itt is egyre nagyobb szerepet kap”

A nyitókép forrása a pixabay.com