Juhász Péter: A meghatározó eltérés
A 2023-as Álljon meg egy novellára! pályázat döntőbe jutott írása
Kevés olyan kulturális jelenség van, ami annyira meghatározná az ország nagyvárosainak utcaképét, mint a JCDecaux Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázata. A kezdeményezés 2018-ban indult, az elmúlt öt évben pedig több mint tizennyolcezer novella érkezett a felhívásokra. A JCDecaux 2023-ban az E.ON-nal közösen rendezte meg a népszerű irodalmi pályázatot.
A szervezők idén két különdíjat ajánlottak fel a háromszázezer forintos fődíj mellett, valamint most is készülnek podcastok a nyertes novellákból. A zsűri elnöke Grecsó Krisztián volt, aki Vecsei H Miklós színművésszel, Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, Samu Tímeával, a JCDecaux vezérigazgatójával és Károlyi Zsuzsannával, az E.ON márka- és marketingvezetőjével választotta ki a nyerteseket.
Az Art is Business örömmel működik együtt a JCDecaux Magyarországgal és ad teret a kezdeményezésnek: oldalunkon hetente közlünk egy-egy nyertes pályaművet.
Több mint ezerötszáz novella érkezett az irodalmi pályázatára, amely idén a környezetvédelemre fókuszált: olyan írásokkal nevezhettek az alkotók, amelyek elgondolkodtatnak a bolygónk sorsáról és a klímaváltozásról.
A multiverzum-elmélet szerint, végtelen számú, párhuzamos, egymástól elkülönült valóság létezhet. Az egyes dimenziók nagyban eltérhetnek, pedig a hasadáskor még szinte egymás tükörképei is lehetnének. Ám, olykor elég egy-egy apró eltérés, egy szinte jelentéktelennek tűnő különbség, mint például az emberi hozzáállás, mely végül alapvető változásokat eredményezhet, a két világ pedig teljesen eltérő jövő felé indul.
143225-α valóság:
Márton nemrég ért haza egy fárasztó, munkával töltött nap után. Legalább őt még nem bocsájtották el, pedig egyre drasztikusabb méreteket ölt a munkanélküliség. A gazdaság az összeomlás szélén egyensúlyozik, a gazdagok egyre csak híznak, míg az átlagemberek nyögik a kizsákmányoló rendszer terheit. Márton is tisztában van vele, már csak idő kérdése, hogy lecseréljék egy olyan bevándorlóra, aki még nála is olcsóbban vállalja a kulimunkát. Lehevert a kanapéra és zsibbadtan bekapcsolta a TV-t. A híradó villódzó képsorai, melyről megfogadta, vagy százszor, hogy soha többé, a szokásos szürke rettenetek soráról tudósított. Elsőnek a külföldi háborús helyzet eszkalációjáról beszéltek. A felek fegyverszünetről egyeztettek, bár mindenki tudta, hogy az egész csak röhejes színjáték. Nem lesz vége a vérontásnak, amíg akad olyan, ki elbírja a fegyvert. Következőnek a tengeri olajszállító katasztrófa napi eseményeit mutogatták. Végre körbekerítették a területet. Túl későn, gondolta hozzá Márton, miközben az élővilágban okozott pusztítás mértékét fejtegették. Majd újabb gondolatébresztés jött, most épp a méhek pusztulásáról, és ezek beláthatatlan következményeiről. A méheket ugyan felvették a fokozottan védett fajok listájára, most, hogy már alig van esély a megmentésükre. Persze hozzátették, hogy velük pusztulhat majd az emberiség jelentős része is.
Márton feltápászkodott és elbotorkált az erkélyig. Kilépve nagyot sóhajtott. A levegőn szinte érezni vélte a háborúk, az elmúlás és a reményvesztettség bűzét. Ez a pohár félig, sőt lassan teljesen üres. Fanyar mosollyal nézett a távolba, ahol a lebukó nap fakó színében már csak az ürességet látta.
143225-β valóság:
Márton épp haza ért egy fárasztó, munkával töltött nap után. Szerencsére őt nem fenyegette az egyébként növekvő munkanélküliség. Jól dolgozik, megbecsüli a helyét. A gazdasági helyzet is biztosan javulni fog, ha mindenki úgy áll a dolgokhoz, mint ő. Persze mindig akadnak vészmadarak, akik azzal riogatnak, hogy majd lecserélik őket valami harmadik világból érkező bevándorlókra. Pedig ők is csak jobb életre vágynak. Jobb lenne nekik a hazájukban segíteni, és az életüket ott jobbá tenni. Lehevert a kanapéra és zsibbadtan bekapcsolta a TV-t. A híradó élénk színekben villódzó képsorai épp a napi eseményekről tudósítottak. Elsőnek a külföldi háborús helyzet volt porondon. Világ szerte mindenhol a fegyverszünetet várták. Tüntetések, békemenetek, segélyek és békemissziók sora után, végre megkezdődtek a tárgyalások. Mindenki tudta, hogy a háborúk csak röhejes politikai színjátékok, aminek már véget kell vetni. Következőnek a tengeri olaj-katasztrófa napi eseményeit mutatták. Körbekerítették a területet, és bár az ökológiai kár elkeserítő, de a szakértők szerint, legalább nem visszafordíthatatlan. Végül újabb gondolatébresztés jött, a méhek pusztulásáról. A méheket felvették a fokozottan védett fajok listájára. Ezek az apró rovarok ugyanis elengedhetetlenül fontosak az ökoszisztémának és beporzóként az emberi élelmiszer-termelés számára is. Egy sor tudós és környezetvédő kezdett közös munkába, hogy biztosítsák e hasznos lények fennmaradását.
Márton feltápászkodott, hogy kimenjen az erkélyre levegőzni. Kilépve mélyet sóhajtott. Tudta, hogy belegondolni is elszomorító, milyen sok a gond a világban, mégis bizakodott. A pohár még félig tele van, csak cselekedni kell. A levegőn szinte érezni vélte a kihívások és lehetőségek vibrálását. Arcán bizakodó mosollyal nézett a távolba, ahol a lebukó nap narancsos színében még mindig látta az új nap reményét.
Lásd még:
Gergely Edit: Nem vagyok szemét – Elképzelt társalgás egy kupac mellől
Jilg-Kereszturi Anna: A nyár íze
Hangácsi Zsuzsanna: Borsószem kisasszony
Kihirdették a JCDecaux irodalmi pályázat győzteseit
Samu Tímea, a JCDecaux Magyarország vezérigazgatója
„Budapest még nem Párizs, de a művészet itt is egyre nagyobb szerepet kap”
A nyitókép illusztráció (forrás: pixabay.com)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
