Németország három legjobb múzeuma

Németországi utazásunk néhány hetében számos lenyűgöző múzeumban jártunk. Különleges tárlatokat, meghökkentő építészeti megoldásokat, világsztár művészek alkotásait láthattuk lélegzetelállító terekben. Nincs tehát könnyű dolgunk, ha az ország legjobb múzeumait szeretnénk rangsorolni, de íme három + egy intézmény, amelyekbe mindenkinek érdemes ellátogatnia élete során.

1. Frankfurt: Städel Múzeum

A múzeum bejárata

Az 1815-ös, legrégebbi magánalapítású német múzeumot a bankár Johann Friedrich Städelnek köszönhetjük. Az épületben 700 év alkotásai láthatók. A XIV. századtól kezdődően több mint 3100 festmény, 660 szobor, 5000 fotó, 100 ezer grafika és rajz várja az érdeklődőket. Nem kisebb alkotóktól, mint Cranach, Dürer, Botticelli, Rembrandt, Vermeer, Monet, Picasso, Kirchner, Beckmann, Giacometti, Bacon, Richter, Tillmans és Wasmuht.

Muntean/Rosenblum: Bízni veszélyes, 2023

Töredelmesen bevallom, mielőtt beléptünk az épületbe, nem vártam túl sokat a múzeumtól,  de amikor elkezdtük bejárni, és egyre jobban feltárult előttünk az intézmény szépsége, be kellett látnom, hogy alábecsültem ezt a fantasztikus kiállítóteret. Az új szárnyban, a mínusz szinteken található kortárs kiállítások – a rendkívül hűvösre temperált tér ellenére is – feltöltötték a vizuális akksimat. Amikor ott jártunk [2024 nyarán – a szerk.], két időszaki tárlatot láthatott a közönség. Az egyik az osztrák művészduó, Muntean és Rosenblum legújabb alkotásait mutatta be.

Marie Bertuch: Levelet olvasó nő a kertben, 1895

A másikat pedig azoknak a nő alkotóknak szentelték, akik Párizsban és Frankfurtban dolgoztak az 1900-as évek elején. Kimondottan érdekes volt végigmenni ezen a tárlaton, ahol huszonhat olyan alkotónő munkásságát mutatták be, akik 1919-ig nem tanulhattak hivatalosan német képzőművészeti felsőoktatási intézményben, de megtalálták a mestereiket külön iskolákban.

2. Köln: Ludwig Múzeum

A múzeum épülete

A kölni Ludwig Múzeum az eredeti, az első a Ludwig Múzeumok sorából, hiszen Irene és Peter Ludwig műgyűjtő házaspár 1976-ban Köln városával írták alá az alapító okiratot. Az intézmény 1986-ban nyitott meg. Ezután még tíz évig egy másik múzeummal osztoztak a területen, amit 1996-ban a Ludwig foglalhatott el teljesen. Az 1900 utáni, vizuális művészetet bemutató intézmény több adományból, magángyűjteményből, és persze a Ludwig-házaspár által adott alkotásokból építi a saját kollekcióját, ezzel az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb kortárs múzeumává vált a világon. Ráadásul a házaspár 1994-ben és 2001-ben is a Ludwignak ajándékozta Picasso-gyűjteményét, így Párizs és Barcelona után ebben a múzeumban találjuk a spanyol festőzseni legtöbb műalkotását.

Néhány név a múzeumban látható művek alkotói közül: Goncharo­va, Lari­onov, Ex­ter, Popo­va, Male­vich, Rodchenko, Heck­el, Sch­midt-Rottluff, Kirch­n­er, Macke, Mueller, Cha­gall, Dix, Rosen­quist, Warhol, Max Beck­mann, Ma­tisse, Kokosch­ka, Klee, Ernst, Jawlen­sky, Baumeis­ter, Nay.

3. München: Museum Brandhorst

Ez a múzeum egyszerűen hívogatja az embert, hogy lépjen be. Egy csodálatos kortárs épület, 2009-ben nyitották meg nem kisebb szándékkal, mint hogy Németország első számú kortárs múzeuma legyen, amely az 1960-as évektől mutat be művészeket, műtárgyakat és korszakokat.

Kollekciójának alapjai Anette és Udo Brandhorst magángyűjteményéből származnak. A házaspár alapítványi formába csatornázta és a nyilvánosság számára elérhetővé tette a gyűjteményt. Egy 1993-ban kötött megállapodás értelmében a múzeumot a bajor állam tartja fenn, működteti,  sikeresen: a nyitás óta 700-ról 1200-ra bővült a művek száma. Ebben a gyűjteményben olyan művészek alkotásai találhatóak, mint Cy Twombly, Sigmar Polke, Gerhard Richter, Bruce Nauman, Jeff Koons, Mike Kelley és Cady Noland. Látogatásunkkor éppen Andy Warhol és Keith Haring: Party of life címmel rendeztek a két művész kapcsolatának szentelt nagyszabású tárlatot. A háromemeletes épületben sikerült úgy eltöltenünk két órát, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő.

+1 Stuttgart: Staatsgalerie Stuttgart

Duane Hanson: Cleaning Lady 1972

Anne Vieth, a Mercedes-Benz vállalati gyűjteményének vezetője két kihagyhatatlan múzeumot ajánlott figyelmünkbe: az egyik a Staatsgalerie Stuttgart, azaz az állami múzeum. Az intézmény az Alte és a Neue, azaz a régi és az új szárnyakból áll, amelyeket előbb 1906-ban, majd a háború után 1984-ben nyitottak meg. Utunk során kevés olyan meglepetésben volt részünk, mint ennél az intézménynél. Maga az épület kívülről egyáltalán nem tűnik hatalmasnak, a posztmodern Neuegalerie bejárata pedig nem hívogató, még látványos zöld színei ellenére sem. A kiállítótérbe lépve azonban egyik ámulatunkból a másikba estünk. Majd’ három órát töltöttünk benn, futkosva két emelet között kiválóbbnál kiválóbb helyiségek között, annyi gyönyörűséget láthattunk a német és nemzetközi művészettörténetből. Anish Kapoor, Andy Warhol, Hans Arp, Willi Baumeister, Piet Mondrian, Marcel Dushamp, Puablo Picasso – csak néhány név a művészek közül, akik munkáit kiállították. Utunk során itt éreztük először, hogy kitehetnénk a vizuálisan megtelt táblát.

Nyitókép: Gustav Courbet: A hullám (1869) című műve a Städel Múzeumban (A nyitóképet és a cikkben szereplő fotókat a szerző készítette.)

A beszámolók Balogh Máté András korábbi, németországi utazásáról szóló írásaiban jelentek meg, a teljes cikkeket ITT, ITT, ITT és ITT találják.

Lásd még:

Bonn: egy volt főváros értékei – Látogatás a Deutsche Telekom gyűjteményében

Turisztikai mágnes – Wiesbaden és a Reinhard Ernst Múzeum

Hogy lehet valami ilyen szép? – Salzburg egy napban