„A párbeszédre épülő együttműködésekben az az izgalmas, hogy gyűjteményünket minden alkalommal új szemszögből szemléljük”

Május végén nyílt meg – és augusztus végéig látogatható – a budapesti Merlinben a POWER LINES című kiállítás, amely bepillantást enged az egyik legjelentősebb európai vállalati képzőművészeti gyűjtemény, a Mercedes-Benz Art Collection anyagába. A tárlat kapcsán dr. Anne Viethtel, a gyűjtemény vezetőjével beszélgetünk, főként a kollekció múltjáról és jelenéről, változó feladatairól a változó világban, de természetesen arról is, hogyan jött létre a budapesti kiállítás.

Mikor és hogyan kezdődött a Mercedes-Benz Art Collection története?

Gyűjteményünk történetének kezdete 1977-re nyúlik vissza, az azóta eltelt csaknem fél évszázad alatt közel nyolcszáz művész mintegy háromezer alkotása került be a kollekcióba. Történetünk elválaszthatatlanul összefonódott Edzard Reuter nevével, aki akkoriban a Daimler-Benz igazgatósági tagja volt, később hét éven át a vezérigazgatói funkciót is betöltötte. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a dolgozók kulturális értékekben gazdag környezetben végezhessék munkájukat. A gyűjtemény első – és mindmáig nagyon fontos – célcsoportja ezért a cég munkavállalói közössége volt. A kollekció fejlesztéséért, az akvizíciókért akkor annak első vezetője, Hans Baumgart felelt. A kezdeti időszakban a súlypontot – amelyek olyan kérdéseket járnak körül, amelyek cégünk számára is relevánsak, és a művészeti diskurzusban is napirenden vannak székhelyünknek mindmáig helyet adó – délnémet régió művészeinek alkotásai jelentették. A gyűjtemény földrajzi dimenziói később együtt nőttek a vállalat expanziójával. A kollekció „alapkövét” is egy neves stuttgarti művész, az 1920-as és ’50-es évek német absztrakt festészetének egyik legfontosabb alakja, Willi Baumeister Nyugalom és mozgás című munkája jelentette. Baumeister és a Stuttgarti Képzőművészeti Akadémia gyűjteményünkben képviselt többi tanára és hallgatója, így Oskar Schlemmer, Johannes Itten és Ida Kerkovius munkásságában az a közös, hogy a Bauhaus szellemében az interdiszciplináris párbeszédet keresték a képzőművészet, a funkcionális termékdizájn, a grafikai dizájn és az építészet között. Ehhez a kutató, innovatív szemléletű megközelítéshez gyűjteményünk a későbbiekben is hű maradt.

A gyűjteményépítést sohasem elsősorban befektetési megfontolások motiválták. Sokkal fontosabbnak tartottuk és tartjuk, hogy a gyűjtemény minőségileg meggyőző legyen, és megtestesítse a vállalatunk képviselte értékeket. Ez csak akkor valósulhat meg hatékonyan, ha a kollekcióban helyet kapó művek elérhetők mind munkatársaink, mind a vállalaton kívüli széles közönségréteg számára. Ezért kollégáink mellett egy másik célcsoportot is szem előtt tartunk: a nagyközönséget.

Willi Baumeister: Ruhe und Bewegung, 1948, Mercedes-Benz Art Collection © VG Bild-Kunst, Bonn 2026 (forrás: Mercedes-Benz Art Collection)

Az imént a Mercedes Benz által vallott értékeket említette. Melyek ezek, és hogyan testesíti meg őket az Art Collection?

Profitorientált vállalatként sokféle módon kötelezzük el magunkat a közjó mellett, és ezzel a gyárkapukon túl is szerepet vállalunk. A Corporate Art Department és tevékenységei – mint például a kiállítások, a művészetközvetítő programok, a kölcsönzések – esetében ez a kortárs művészet aktív támogatásában nyilvánul meg. A témák, amelyek fontos társadalmi értékeket képviselnek és a Mercedes-Benz vállalati kultúrájának részét képezik – ilyen például a sokszínűség, a nyitottság és a tolerancia –, projektjeink és aktivitásunk révén célzottan és sokrétű művészeti perspektívákból kezelhetők.

Térjünk még kicsit vissza a dolgozókhoz! Ők hol, milyen formákban találkozhatnak a műtárgyakkal?

Nap mint nap, például a konszern stuttgart-untertürkheimi központjában. Részben az irodákban és a tárgyalókban, de a szerelőcsarnokokban is, így a sindelfingeni Factory 56-ban, továbbá a szabadban is, ahol gyűjteményünk kültérre szánt szobrai láthatók. A műalkotások alaposabb megismeréséhez tárlatvezetéseket is kínálunk, amelyeket munkatársaink nagy örömmel vesznek igénybe. Ilyen túrákat előzetes bejelentkezés alapján a vállalaton kívüli csoportok számára is szervezünk. Ezenkívül gyűjteményünk egy részét a nyilvánosan látogatható stuttgarti Mercedes-Benz Múzeumban állítjuk ki. Ott különösen örömteli látnunk, ahogy a világ minden tájáról érkező látogatók a Mercedes-Benz ikonikus modelljei és a vállalatcsoport több mint száznegyven éves története mellett felfedezik a saját gyűjteményünkből származó műalkotásokat is.

A Mercedes-Benz Múzeum Stuttgartban (forrás: Mercedes-Benz)

Az irodahelyiségeket többnyire úgy alakítják ki, hogy azokban inkább a hagyományos műfajú munkák, azaz festmények, grafikák helyezhetők el jól. Ez azt jelenti, hogy az újabb keletű műfajokban születő alkotások, például videómunkák, installációk kisebb eséllyel kerülhetnek be a gyűjteménybe?

Nem. Többek között éppen ezért nagyon fontos, hogy „több lábon álljunk”. Az ön által említett művek gyakran fontos szerepet játszanak a külső helyszíneken rendezett kiállításainkon, mint például a jelenlegi budapesti tárlaton is. Ezen felül számos ilyen művet adunk kölcsön más intézmények időszaki kiállításaira, és vannak olyan alkotások is, amelyeket tartós letétként helyezünk el múzeumokban. Aktuális példa erre most indult együttműködésünk a berlini Neue Nationalgalerie-vel, amely harminc jelentős művet kap tartós letétként a gyűjteményünkből. Természetesen az installációk, illetve a performatív munkák kezelése nem mindig egyszerű, de ha múzeumi igényű gyűjteményként definiáljuk magunkat, figyelemmel kell kísérnünk a művészet változásait, fejlődését.

Sylvie Fleury: Swish Polish Mediation 2005 videómunkái a budapesti kiállításon, Mercedes-Benz Art Collection © Sylvie Fleury (fotó: Török Dániel)

Említette, hogy a gyűjtemény viszonylag gyorsan nemzetközi dimenziókat kapott. Mennyiben függ ez össze a Mercedes nemzetközi terjeszkedésével?

Számunkra kedvező feltételeket teremtett, hogy a gazdasági globalizációval párhuzamosan a művészeti életet is hasonló folyamatok jellemezték. A művészeti világ is globálissá vált, és a kollekció – legkésőbb a 2000-es évek elején – reagált erre: nemzetközivé vált a gyűjteményépítésünk is. Ugyanakkor megfontolásainkban továbbra is mindig szerepet játszik a cégünk és gyűjteményünk székhelyéül szolgáló stuttgarti régió is. Nemzetközi kiállításaink helyszíneinek kiválasztásakor fontos szempont, hogy a vállalatcsoport azon munkatársainak is lehetőséget biztosítsunk gyűjteményünk megismerésére, akik nem Stuttgartban dolgoznak, illetve nem tudnak Stuttgartba utazni. Így volt ez tavaly Mexikóban is. Nagyon örülök annak a lehetőségnek, hogy Idén pedig Budapesten nyithattunk kiállítást, ahová a nagyközönség mellett budapesti és kecskeméti kollégáinkat is meghívhatjuk.

Látogatók a budapesti kiállításon. A falon balra Selma Selman: Untitled, 2025, szemben pedig Robert Longo: Untitled (engine), 1995 című alkotásai, Mercedes-Benz Art Collection © Selma Selman, VG Bild-Kunst, Bonn 2026 (fotó: Török Dániel)

Engedjen meg néhány gyakorlati kérdést a gyűjteményépítéssel kapcsolatban! Kizárólag vásárlások révén gyarapodik a kollekció?

Igen. Ha arra kíváncsi, hogy kapunk-e műalkotásokat adományként, a válasz: nem. Az új művek kiválasztásának fő kritériuma a minőség, valamint az a potenciáljuk, hogy párbeszédbe lépjenek a már meglévő alkotásokkal, így építve hidat a „régi” és az „új” között.

Hogyan születnek a döntések az új beszerzésekről?

A vásárlási javaslatokat a Corporate Art Department csapata dolgozza ki. A döntések Olaf Schick, a Mercedes-Benz Group AG integritási, governance és fenntarthatósági területért felelős igazgatósági tagja jóváhagyásával születnek; az Art Department az ő felügyelete alá tartozik.

David Hockney: The Steering Wheel #3, 1982 és Selma Selman: Ophelia’s Awakening, 2024, Mercedes-Benz Art Collection © David Hockney, Selma Selman (fotó: Török Dániel)

A kollekció csak bővülhet, vagy előfordul, hogy egyes műalkotásokat eladnak?

Eddig csak ritkán került sor eladásokra, és én sem vagyok azok híve. Az eladásokat alaposan át kell gondolni, és mindig szem előtt kell tartani, hogy a művészettörténet többnyire nem a jelenben, hanem az idő múlásával íródik. Mindazonáltal a gyűjtemény profiljának élesítése érdekében fontos és indokolt lehet megválni egyes műalkotásoktól.

A kollekció gyarapításának – és általában az Art Collection fenntartásának – költségeit teljes egészében a vállalatcsoport viseli?

Igen, mint már említettem, szakosított részlegként a Mercedes-Benz Group AG részét képezzük, és az Integritás, Governance és Fenntarthatóság területhez tartozunk. Ugyanakkor e területen belül és „kifelé” is különböző együttműködési struktúrákban dolgozunk.

Benedikt Partenheimer: Vending Machines 10 és Vending Machines 02, 2012, Mercedes-Benz Art Collection © Benedikt Partenheimer (fotó: Török Dániel)

Milyen gyorsan bővül a gyűjtemény?

Erre nehéz konkrét számokkal válaszolnom. Az akvizíciós költségvetésünk rögzített, és mindig a konkrét helyzettől, elképzeléseinktől és a piaci lehetőségektől függ, hogy ezt az összeget kevesebb vagy több műalkotásra költjük-e; mindkettő előfordul.

A gyűjtemény kezelésével kapcsolatos valamennyi feladatot meg tudják oldani házon belül?

A feladatok túlnyomó részét igen. De külső szakemberek munkáját is igénybe vesszük – például a restaurálás, a műtárgyak kezelése és a szállítás területén.

Ma már csak kortárs munkákkal gyarapodik a gyűjtemény? Milyen csatornákon keresztül szerzik be az új munkákat?

Néha megjelenik a piacon egy-egy modern mű, amelyről úgy véljük, hogy organikusan illeszkedne a gyűjteménybe; ilyen esetekben megpróbáljuk megvásárolni. A konstruktív vagy geometrikus-absztrakt művészet területén például, amely gyűjteményünk egyik fő vonulata, még ma is felbukkannak jelentős és izgalmas művek, főként nő művészektől. Többségében azonban kortárs műalkotásokat vásárlunk, amelyek zömmel már ebben az évszázadban készültek. Figyeljük az aukciós piacot is, de általában galériákból vásárlunk. Ez is fontos része a művészet támogatásának.

Nathalie Du Pasquier: Untitled, 2015 (Mercedes-Benz Art Collection) és Marta Dyachenko: Kaniv, 2025 című alkotása tükröződik Claudia Wieser: Untitled, 2023 (Mercedes-Benz Art Collection) című művében © VG Bild-Kunst, Bonn 2026,  Marta Dyachenko, Claudia Wieser (fotó: Török Dániel)

A gyűjtemény kezelője is ad megbízásokat művészeknek új művek létrehozására?

Igen, ez rendszeresen előfordul. Ha egy kiállítást tervezünk, és tudjuk, hogy van egy művész, akinek a művei nagyon jól illeszkednek a koncepcióhoz, akkor igyekszünk megtalálni az együttműködés lehetőségét. Például a müncheni Prototype című kiállítás előkészítése során felvettük a kapcsolatot az Új-Zélandon született, Berlinben élő Simon Dennyvel. A kiállítás a prototípus innovatív szerepét vizsgálta az autóiparban és a képzőművészetben. A tárlat kurátorával, Christopher Dake-Outhettel együttműködve Denny igazán nagyszerű alkotással gazdagította a kiállítást és a gyűjteményt. A júliusban Stuttgartban megnyíló következő kiállításunkon, a Jól telepakolva címűn is láthatók lesznek általunk megrendelt művek, nevezetesen Alwin Maigler fotóművész Başardık című sorozata, amely török–német migrációs történeteket dolgoz fel, és ezzel vállalatunk történetének egy szeletét is felidézi. A kiállítás különlegessége, hogy a Mercedes-Benz AG érintett munkatársainak hálózatával, a Turkish Employee Networkkel együttműködve jön létre.

Hogyan alakul ki az időszaki kiállítások programja?

Általában évente egy tematikus nemzetközi kiállítást, valamint két-három kisebb tárlatot és egyéb projektet szervezünk. Ehhez jönnek még a „házon belüli” új vagy átrendezett kiállítások. Projektjeink többnyire tematikus kiállítások, amelyek olyan, cégünk számára is releváns kérdéseket járnak körül, amelyek a művészeti diskurzusban is napirenden vannak. A tavalyi Be-Longing című mexikói kiállításunk például az identitás témájával foglalkozott. A mostani budapesti kiállítás is tipikus példája annak, hogyan gondolkodunk az időszaki kiállításokról. Itt is találtunk egy vezérmotívumot – nevezetesen az iparosodás, illetve következményei művészeti szemszögű vizsgálatát –, amely mind a vállalati, mind a kulturális szférát foglalkoztatja, továbbá egy kiállítási helyszínt, egy egykori transzformátorállomást, amely szervesen kapcsolódik ehhez a témához. A budapesti kiállítás abban is tipikusnak mondható, hogy nem csupán gyűjteményünk egy szeletét mutatja be, hanem párbeszédbe állítja azt a fogadó ország és régió kortárs művészeinek adott témához kapcsolódó műveivel.

Török Krisztián Gábor, a tárlat kurátora beszédet mond a kiállítás megnyitóján. Mögötte Fabiola Attorri, a Mercedes-Benz Hungária Kft. vezérigazgatója, Anne Vieth és Balogh Máté András, az Art is Business elnöke. A háttérben Dávid Demjanovič & Jarmila Mitríková: Agrarian Cult – Elixir series, 2022 című munkája © Dávid Demjanovič & Jarmila Mitríková (fotó: Török Dániel)

Ha már a budapesti kiállításnál tartunk: hogyan született meg a gondolata?

Budapest kiválóan megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket kiállítási helyszíneink kiválasztásakor figyelembe veszünk: pezsgő kulturális élettel, izgalmas művészeti szcénával bír, és van relevanciája a Mercedes-Benz szempontjából is. Az ötlet kiindulópontja az Art is Business meghívása volt egy előadásra 2023 őszén. Az Art is Business nem csupán a vállalati gyűjtemények terén szerzett szakértelme miatt volt ideális partner számunkra a kiállítás megvalósításához; ők ajánlották nekünk kurátorként Török Krisztián Gábort is, vele való együttműködésünk megerősítette a kiállítás dialógusra épülő koncepcióját. Inspiráló eszmecserénk a gyűjteményünk közös áttekintésével kezdődött, Krisztián műtárgyjavaslataival folytatódott, és véleményem szerint egy nagyon meggyőző kurátori koncepcióba torkollott. Az ilyen párbeszédre épülő együttműködésekben az az izgalmas, hogy gyűjteményünket minden alkalommal új szemszögből szemléljük.

Feltételezem, hogy budapesti látogatásait felhasználja arra is, hogy mélyebb benyomásokat szerezzen a kortárs magyar szcénáról. Elképzelhető, hogy ennek eredményeként bővülhet a gyűjteményben szereplő magyar művek száma?

Igen. Gyűjteményünkben hosszabb ideje jelen vannak magyar alkotók, Bak Imre, Beöthy Steiner Anna, Kassák Lajos, Vera Molnár, Victor Vasarely, a napjainkban is aktív művészek közül Csörgő Attila és a Németországban élő Lőrincz Ágnes munkái. Kérdésére pedig annyit már elárulhatok, hogy ez a névsor a mostani tárlat után tovább bővül.

Kortmann–Járay Katalin & Mendreczky Karina: Everything Is Illuminating, 2026 © Kortmann–Járay Katalin & Mendreczky Karina (fotó: Török Dániel)

Engedjen meg végül egy személyesebb kérdést: hosszabb ideig dolgozott közgyűjtemények kurátoraként, az utóbbi három évben pedig vállalati kollekciót vezet – mennyire igényel e két terület eltérő megközelítést?

Ezen már bőven volt időm gondolkodni, mivel a kérdést gyakran felteszik nekem. Fel lehetne sorolni néhány különbséget, de végül mindig kiderül, hogy a két terület egyáltalán nem áll olyan messze egymástól. A kurátori munka persze mindkét helyen ugyanaz: kidolgozunk egy témát, alapos kutatást végzünk hozzá, és olyan embereket keresünk, akik partnerként támogatják és gazdagítják a projektet. A két terület közötti különbségek ráadásul csökkennek, mivel manapság a múzeumoknak is nyitniuk kell, szélesebb körben kell mozogniuk. Van azonban egy lényeges különbség: ha egy vállalati gyűjteményben dolgozik az ember, beépül a nagyvállalat struktúrájába, vagyis teljesen más környezetben „működik”, mint a múzeumi szférában. Megismerkedünk a céges stratégiákkal, részt veszünk az adott igazgatósági területen zajló munkában és a fejlesztésekben. A kulturális szektorban dolgozva a személyzeti vonalon felmerülő összetett témákat sem ismertem ilyen részletekbe menően.

A közeljövőben jelenik meg a kiállítás kurátorával, Török Krisztián Gáborral készült interjúnk. A szakember a Mercedes-Benz Art Collectionből érkezett műveket hazai és régióbeli kortárs művészek munkáival párbeszédbe állító kiállítás koncepcióját mutatja be.

Nyitókép: Anne Vieth (fotó: Deniz Calagan, Mercedes-Benz Group)

Lásd még:

POWER LINES: először érkezett Magyarországra a Mercedes-Benz nemzetközi művészeti gyűjteménye – Az ipar, az energia és a mobilitás lenyomatai jelennek meg harminc alkotó munkáin keresztül.

„A művészet a társadalom tükre” – Anne Vieth a Mercedes-Benz Művészeti Gyűjteményről

A kétarcú város – Stuttgart egy napba sűrítve