Bezalel – tradíció és modernitás

Izraelben az oktatás és a művészet működtetése sajátos szemléletet tükröz: a kiemelten fontos állami költségvetési, valamint az esetleges soron kívüli támogatásokat is beleértve  máig a filantróp adományozás a legjelentősebb, alapvető fenntartó erő.
  
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tradíció és modernitás ikonikus iskolája, a jeruzsálemi Bezalel Művészeti és Formatervezői Akadémia története, amely a soá küszöbén, az Európát beárnyékoló baljós jelek közepette megszülető álommal kezdődött. A népszerű nevén „A Bezalel”-ként emlegetett egyetem a tanulást és a tehetségápolást előtérbe helyező tradicionális zsidó mensch- (nemes lelkű ember) filozófia jegyében – az Albert Einstein és Cháim Weizman által 1918-ban alapított jeruzsálemi Héber Egyetemhez hasonlóan –, a múlt század elején jött létre.

A Bezalel (fotó: Dor Kedmi)

Anno Boris Schatz litván szobrász és tanító álmaiban megjelent Izráel földje, mint az európai művészet és a Kelet szellemiségének olvasztótégelye. A politikai cionizmus alapító atyja, Herzl Tivadar, aki maga is hasonló, a lehetetlent súroló víziókat dédelgetett, 1903-ban egy bécsi kávézóban hallott először a litván szobrásztól a művészeti iskola ötletéről. Herzlnek köszönhetően, bár akkor már nem élt, csodával határos módon 1905-ben a 7. Cionista Kongresszus úgy döntött, hogy kivételt tesz, és támogatási elvei ellenére* felkarolja a művészeti tanoda megnyitását. 

Így aztán néhány hónappal később Schatz egy maroknyi diákkal együtt megérkezett Palesztinába. Béreltek egy házat a jeruzsálemi Etiópia utcában, ahonnan a növekvő igényekhez igazodva rövid időn belül nagyobb épületbe költöztek. A virágzó kulturális központként is működő, hamarosan nagy népszerűségnek örvendő művészeti iskola számos anyagi hullámvölgyet túlélve 1925-ben vált hivatalosan is Bezalel Művészeti Akadémiává, ezt követően folyamatosan bővült és fejlődött.

A Bezalel (fotó: Noam Debel)

Az intézmény megalakulása utáni első osztályában harminc európai fiatal kezdett és vizsgázott sikeresen. Eliezer Ben Jehuda, a modern héber nyelv atyja azt a feladatot kapta, hogy héberül tanítsa a különböző országokból érkező diákokat, nem lévén közös nyelvük. Az iskola a hagyományos szobrászat és festészet mellett sárgaréz, ezüst-, bőr-, fa- és szövettárgyakat készítő műhelyeket kínált a leendő (később főleg Jemenből érkező) kézműves művészeknek. A hallgatók közül sokan ismert alkotókká váltak, köztük Meir Gur Árje, Ze'ev Raban, Smuel Ben David (aki az akadémia első tanítványból lett mesteroktatója), Jákov Ben-Dov, Jákob Eisenberg, Reuven Rubin és David Palombo.

Számos nehézség ellenére – az anyagi okok miatt bekövetkezett 1929–35 közötti ideiglenes bezárást kivéve –  az akadémia töretlenül folytatta az alapításakor kitűzött célok szerinti működését. 1958-ban, a neves kitüntetés történetében először ítéltek oda Izrael-díjat egy intézménynek, elismerve a Bezalel festészet és szobrászat terén elért eredményeit. Államilag támogatott intézménnyé azonban csak 1969-ben vált, majd 1975-ben az Izraeli Felsőoktatási Tanács egyetemként ismerte el, ezután települt át az iskola a jeruzsálemi Scopus-hegyre.

A Bezalel (fotó: Dor Kedmi)

Mára olyan kiemelkedő akadémia intézménnyé lett, amely a feltörekvő művészek, tervezők és építészek generációinak oktatása és gazdagítása mellett az eredeti gondolatok inspirálását, a tolerancia előmozdítását, valamint az alkotói és szólásszabadságot hangsúlyozza. Arra ösztönzi hallgatóit és oktatóit, hogy sajátos készségeiket és nézőpontjaikat a humanista, emberközpontú művészeti megközelítésre használják fel.

A Bezalel az innovációs törekvések, az úttörő eredetiség és kreativitás jegyében egyetemi és posztgraduális diplomát kínál építészet és várostervezés, divat- és ékszertervezés, képzőművészet, üveg- és kerámiaművészet, ipari formatervezés, fotózás, animációs művészetek, illetve a vizuális kommunikáció terén.

A Bezalel (forrás: Bezalel)

A kreatív tevékenységet mint gazdasági értéket, valamint az üzleti szemléletmódot figyelembe véve olyan tantervek, kurzusok és mentorprogramok állnak rendelkezésre, amelyek lehetőséget teremtenek az üzleti tudatosság és készségek fejlesztésére, emellett kiállítások, vásárok szervezésével biztosítják, hogy a hallgatók rendszeresen bemutathassák és értékesíthessék munkáikat. A Bezalel Művészeti és Formatervezői Akadémia gazdasági szempontból is figyelemmel kíséri, kezeli és támogatja a védjegyeket, szerzői jogokat, továbbá partnerkapcsolatokat alakít ki az érdekelt vállalatokkal és más intézményekkel, hogy üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket kínáljon a végzős művészek és tervezők számára.

Forrás: Bezalel

Amint azt százhúsz évre visszanyúló története is igazolja, a művészeti iskola alapvetően mindig is támogatások révén működött, hivatalos állami költségvetésű intézménnyé csak mintegy hatvan évvel a megalakulása után vált. Költségvetése évente változik a kormányzati és külső támogatások, valamint a hallgatói tandíjak  függvényében. A pontos összegeket a Bezalel éves terve határozza meg. A fő adományozók kifejezetten aktívak az akadémia támogatásában. Nagyvállalkozások és alapítványok rendszeres, nagy összegű felajánlásai révén lehetővé válik a hosszú távú tervezés, és folyamatosan biztosítható a fenntartható fejlődés. Jelentős segítséget nyújtanak a magánadományozók is, akik egyénileg vagy családi alapítványokon keresztül járulnak hozzá a művészeti tehetségek támogatásához.

Forrás: a Bezalel Facebook-oldala

A magánszemélyek nem csupán pénzbeli adományok formájában támogathatják az intézményt; az oktatásra, kollégiumi ösztöndíjakra, infrastrukturális fejlesztésre szánt anyagi juttatáson kívül idő, szellemi, illetve fizikai erőfeszítés is felajánlható: például a diákok mentorálása, karrier-tanácsadás, az akadémia rendezvényeinek és kiállításainak különböző formájú segítése. A Bezalel az elmúlt évtizedek alatt sokat fejlődött. Változtatottak az intézet szigorú, sznob zártságán, lényegesen nyitottabbá váltak az úgynevezett praktikus oktatás, az új, modern szakok felvétele és a tanulók megélhetési lehetőségeinek összehangolása iránt. 

Forrás: Bezalel

De ez nem volt mindig így. 

„Három évtizeddel ezelőtt nagy kihívásnak és elismerésnek számított, ha valaki felvételt nyert a Bezalel Akadémiára –  emlékszik vissza Popper Mirjam történész és fordító. – Ezért a fiam párhuzamosan jelentkezett a budapesti képzőművészeti főiskolára is, de nagy örömünkre felvették Jeruzsálembe. Nekem mint kívülállónak az iskola filozófiája túl elvontnak tűnt. Ráadásul a fiam, aki művésznek készült ugyebár, nehezen tudta elképzelni, hogy a diploma után hogyan és miből fog megélni. Az akadémia által nyújtott csereprogramnak köszönhetően egy évig Párizsban tanult, ami sokat segített, majd az animációszakot is felvette. A szó szoros értelmében vett éhező művész nem lett belőle, mert közben családot alapított és szükség volt a pénzre – teszi hozzá Mirjam nevetve –, de a Bezalelen tanult tudását hasznosította. Egy könyvkiadónál illusztrátorként és animátorként végül megtalálta a helyét. Akkoriban még nem volt építész és hasonló tervezési szak, azóta sok minden változott, és már lehet választani a nehéz érvényesüléssel párosuló művészi pálya és a sokkal praktikusabb szakok között.”

Forrás: a Bezalel Facebook-oldala

Visszatérve a jelenbe: a megnőtt igények és az aktuálissá váló modernizálás jegyében az intézmény vezetése néhány évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy elkövetkezett a váltás ideje. Az akadémia mintegy hetvenmillió dollárt gyűjtött össze az új jeruzsálemi kampuszra. Kiemelkedő hozzájárulást jelentett Morton Mandel filantróp huszonötmillió dolláros adománya, amely kiegészítette a végül állami támogatással együtt százmillió dollárra bővített költségvetést. 

A természetes forgalmból kieső Scopus-hegyről a város szívébe költöző, kétezer-ötszáz diákot és ötszáz oktatót befogadó új komplexum a tervezők szerint a kultúra és a kreativitás nemzeti és nemzetközi centrumaként a diákélet központjává fogja változtatni Jeruzsálem belvárosát.

*A cionista kongresszus nem támogatott kulturális intézményeket, a Keren Kajemet pénzalapot kifejezetten földek és ingatlanok vásárlására szánták. 

Kiállítás az iskolában (forrás: a Bezalel Facebook-oldala)

Lásd még:

Száz év – a Traviatától a Pillangókisasszonyig, mozitól parkig

Nem a konzervatív utat választották
– Egy galériává változott ügyvédi iroda története

Valóra vált álom: egy múzeum, amely növeli Tel-Aviv hírnevét

„Művészeket képezni, ez a fő célunk”
– A Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia munkatársai kihívásokról és megoldásokról

„Nem sorban, hanem körben érdemes állni”

Emlékfonalakból szövődő közösség
– A cfáti magyar múzeum

Kultúra és mecenatúra Izraelben
– Interjú a budapesti MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ vezetőjével, Ledniczky Líviával

Izrael, a kulturális kaleidoszkóp

Közös identitásunk lenyomata: Dokuforte

Nyitókép: „A Bezalel” (forrás: Bezalel)