A presztízstől a kulturális felelősségig

Egy vállalat székházának falán függő festmény nemcsak egy műalkotás. Lehet befektetés, státuszszimbólum és kulturális állítás – vagy akár egy ország történetének lenyomata is. Kanadában a nagyvállalati műgyűjtemények – így a Royal Bank of Canada, a Torys és a Shaw Communications– mára sajátos kulturális intézményekké váltak.

Toronto belvárosában, ahol az üveg- és acéltornyok között a pénzügyi világ egyik legfontosabb észak-amerikai központja működik, a művészet különös helyet foglal el. Nem múzeumok csendjében találkozik vele az ember, hanem banki előcsarnokokban, vállalati tárgyalókban és olyan nyilvános terekben, amelyek eredetileg nem is művészeti célra épültek. A műtárgyak gyakran ott vannak, ahol a tőke koncentrálódik, és ez korántsem véletlen. Különösen a pénzügyi szektor vált meghatározó gyűjtővé: a bankok és a biztosítótársaságok nemcsak jelentős mennyiségű műtárgyat halmoztak fel, de kurátori programokat, kiállításokat és művészeti támogatásokat is létrehoztak. A folyamat eredményeként a vállalatok nem egyszerűen műgyűjtőkké váltak, hanem a kulturális ökoszisztéma szereplőivé lettek. A Royal Bank of Canada (RBC, Kanadai Királyi Bank) története jól példázza ezt az átalakulást.

Teto és Azza El Elsiddique alkotásai az RBC Art Collection részét képezik (forrás: RBC)

A vállalati gyűjtemény túllép a reprezentáción

Kanada legnagyobb pénzintézete, az RBC, 1929-ben kezdte építeni művészeti gyűjteményét (RBC Art Collection). Közel egy évszázaddal később a kollekció több mint hatezer műtárgyat számlál: festményeket, szobrokat, grafikákat és videóművészeti alkotásokat. Megtalálhatók benne a XIX. század egyik legmeghatározóbb kanadai festőművészének, Cornelius Krieghoffnak, a kanadai modernizmus és posztimpresszionizmus úttörőjének, Emily Carrnak és a XX. század egyik legjelentősebb kanadai absztrakt festőjének és szobrászának, Jean-Paul Riopelle-nek a munkái, a kortársak közül pedig Amy Malbeuf, Michelle Sound és Françoise Sullivan alkotásai is. Malbeuf vizuális művészként a nyelv, a természet és az identitás fogalmait vizsgálja. Sound művészetében központi szerepet játszanak a kézzel készített dobok, a textil-, a fotó- és a gyöngymunkák, amelyek a családi történelmet és a gyarmatosítás traumáit dolgozzák fel. Sullivan, aki képzőművészként, táncosként és koreográfusként is ismert, alapító tagja volt a montreali Les Automatistes (Az automatisták) avantgárd művészeti mozgalomnak, és aláírója az 1948-as, mérföldkőnek számító Refus global (Teljes elutasítás) kiáltványnak.

Az RBC gyűjteményének célja nem pusztán a kanadai művészettörténet megőrzése, hanem a különböző generációk és művészeti nézőpontok közötti párbeszéd ösztönzése is. „Kiemelt figyelmet fordítunk a feltörekvő művészek támogatására, ugyanakkor mindig arra törekszünk, hogy műveiket azokkal az alkotókkal együtt helyezzük kontextusba, akik mentoraik vagy tanáraik voltak. Ezek a gondolati és hatásbeli kapcsolódások rendkívül fontosak annak megértéséhez, hogyan fejlődnek és alakulnak a különböző nézőpontok. A művészeti látásmódok és az alkotói módszerek változása, fejlődése segít jobban megérteni saját előítéleteinket és feltételezéseinket. Amikor különböző korszakokban született műveket nézünk, elgondolkodhatunk létrejöttük körülményein, valamint azon, hogy a mű tartalma milyen jelentést hordozhatott, hogyan hathatott keletkezésének idején, és hogyan értelmezzük azt ma. A kimagasló művészeti alkotásokban talán éppen az a különleges, hogy az idő múlásával is relevánsak tudnak maradni, és újra meg újra visszavezetnek bennünket önmagunkhoz” – mondta Corrie Jackson, az RBC vezető kurátora.

A gyűjtemény az RBC szélesebb körű művészeti támogatásának részét képezi: a pártfogás olyan kezdeményezéseket is magában foglal, mint a torontói RBC Plaza épületében található RBC Community Gallery (RBC Közösségi Galéria), amelyet az RBC 2022-ben hozott létre a kanadai művészek alkotásainak bemutatására. A 2026 őszéig látható legújabb kiállításuk a Tectonics (Tektonika) címet viseli, a múltbeli, ajelenlegi és a jövőbeli technológiai változásokat és azok környezetünkre gyakorolt hatását vizsgálja. Egyes művészek mesterséges intelligenciát, hologramokat, kódolást alkalmaznak esztétikai céljaik megvalósítására. Ezek a technológia vezérelte koncepciók kontrasztot alkotnak azokkal a művekkel, amelyek a természet és az ember erejét mutatják be, történelmi narratívákból felépített képzeletbeli tájakat ábrázolnak, illetve spekulatív, jövőkről szóló gondolatokat vetnek fel.

A Royal Bank of Canada nemcsak gyűjt, de aktívan támogatja a művészek karrierjét is. Évente milliókat fektetnek olyan programokba, mint az RBC Emerging Artists Project (RBC Tehetséges Művészekért Projekt), amelyek mentorálást, kiállítási lehetőséget és pénzügyi támogatást biztosítanak a fiatal alkotóknak.  Gyűjteményük így folyamatosan frissül, és hű lenyomata a lüktető jelenkornak.

A vállalati gyűjteménykulturális önmeghatározássá válik

Egy vörös téglalap. Első pillantásra ennyit ábrázol a XX. századi kanadai absztrakt művészet egyik meghatározó alakja, Guido Molinari Red Quantifier 7 (Piros Mennyiségjelző 7) című festménye. Nincs rajta táj, felismerhető alak, nincs történet. Olyan, mintha a festészet megszabadult volna minden fölösleges kellékétől.

Amikor a mű a nyolcvanas években megérkezett az 1941-ben alapított vezető nemzetközi üzleti ügyvédi iroda, a Torys LLPtorontói székhelyére, túlságosan absztraktnak tűnt. „Ez volt az egyetlen festmény, amelyet az akkori ügyvezető vissza akart küldeni” – mesélte Philip Mohtadi, a cég partnere és tanácsadója. „Elég sok kritikát kapott, mert annyira egyszerű. És persze elhangzott az is: »Ezt az én gyerekem is meg tudná csinálni«” – tette hozzá. A művészeti bizottság azonban kitartott a vélemény mellett, és felülbírálta az ügyvezető partnert. A műalkotás jelenleg is az iroda magángyűjteményében található.

Guido Molinari : Quantificateur 1/86, 1986, akril, vászon, 183 x 168 cm (forrás: Fondation Guido Molinari, fotó: Guy L’Heureux)

A döntés utólag nem csupán esztétikai, hanem kulturális állásfoglalásnak is bizonyult. Közelebbről nézve ugyanis a „vörös téglalap” eltűnik. Előtérbe kerül a felület, a pigment finom differenciáltsága, a tónusok közötti feszültség, a geometrikus szerkezet ritmusa. A mű nem adja magát könnyen, egyetlen pillantásra. Lassú szemlélést követel. És talán éppen ez a Torys művészeti gyűjteményének kulcsa: nem azt várja a művészettől, hogy díszítse az irodát, hanem azt, hogy gondolkodásra késztesse az ott dolgozókat és az oda érkezőket.

A cég az 1970-es években kezdett műtárgyakat gyűjteni, majd a kilencvenes évek közepétől, Fela Grunwald művészeti tanácsadó közreműködésével  tudatosabb irányt vett a program. A hangsúly egyre inkább a kortárs kanadai művészetre, ezen belül a fotográfiai, konceptuális és absztrakt tendenciákra került.

A Torys LLP torontói központja (forrás: Torys LLP)

A kollekció mára mintegy négyszáz műalkotásból áll, amelyek között kanadai grafikák, festmények, szobrok, fényképek, papíralapú művek és vegyes technikával készült alkotások is találhatók. A számoknál azonban érdekesebb a válogatás karaktere. A Torys nem egy könnyen fogyasztható gyűjteményt épített fel. Olyan alkotók – például Edward Burtynsky, Rodney Graham és Yves Gaucher – munkái jelennek meg benne, akik a médium természetét, a reprezentáció problémáját, az absztrakció lehetőségeit, illetve az ember és környezete közötti viszonyt vizsgálják.

Edward Burtynsky a világ egyik legelismertebb kortárs fotográfusa. Az ipari tájakról készített fényképei több mint negyven év elkötelezettségéről tanúskodnak: folyamatosan dokumentálta az ipari tevékenység bolygónkra gyakorolt hatását.

Rodney Graham művészete egészen más módon közelít a valósághoz. A fotográfia, a konceptuális művészet, az irodalom, a zene és a populáris kultúra határterületein mozgó Graham gyakran olyan műveket hozott létre, amelyekben a kép egyszerre tűnik ismerősnek és titokzatosnak. Ez a fajta vizuális irónia és konceptuális gondolkodás különösen jól illeszkedik egy olyan gyűjteménybe, amely nem akar mindenáron dekoratív lenni.

Yves Gaucher az 1960-as években festőként és grafikusként nemzetközi hírnévre tett szert. Különösen a geometriai absztrakció, az 1950-es évek végén, az Amerikai Egyesült Államokban indult művészeti irányzat, a hard-edge festészet és az innovatív nyomdatechnikák terén alkotott maradandót. Munkássága különösen jól rezonál a Torys kollekciójának Molinarihoz kötődő vonulatával: mindkét életmű azt mutatja, hogy a redukció nem egyszerűsítést, hanem koncentrációt jelenthet.

A Torys kollekciója végső soron azért érdekes, mert megkérdőjelezi a vállalati művészeti gyűjtemény hagyományos definícióját. Nem csupán arról van szó, hogy egy sikeres cég műtárgyakat vásárol, hanem arról a felvetésről, hogy a művészet milyen szerepet tölthet be egy tudásalapú szervezetben. A művészeti alkotás ugyanis lehet beszélgetésindító, identitáshordozó, kulturális referencia, térszervező elem és kritikai eszköz. A Torys esetében mindez egyszerre van jelen.

A brit központú művészeti tanácsadó cég, az Artelier – a világ negyven legjelentősebb vállalati műgyűjteményét bemutató – 2026-os rangsorában a Torys a huszadik helyen szerepel. (A Royal Bank of Canada a harmincnegyedik.)

A Torys LLP irodája Montrealban (forrás: Torys LLP)

A vállalati gyűjtemény történetet mesél

A kanadai vállalati műgyűjtemények között a Shaw Communications különleges helyet foglal el. Az 1966-ban Calgaryban alapított távközlési vállalat neve elsősorban a kábeltelevízióval, az internettel és a kommunikációs szolgáltatásokkal kapcsolódik össze, azonban van egy kevésbé ismert oldala is: a kanadai művészet iránti elkötelezettség. A Shaw irodáiban és központjaiban elhelyezett műalkotások olyan gyűjtői szemléletet tükröznek, amelyben az üzleti környezet és a művészet nem egymástól elszigetelt világok, hanem egymást erősítő kulturális terek.

A vállalat gyűjteményének története szorosan összefonódik a Shaw család, mindenekelőtt JR Shaw személyes művészetpártolásával. A Glenbow múzeum beszámolója szerint Shaw több mint öt évtizeden keresztül gyűjtötte és támogatta a kanadai művészetet. Ezt erősíti meg Julie Shaw, a Shaw Family Foundation (Shaw Családi Alapítvány) vezetője is. Ez azért fontos, mert a vállalati műgyűjtés mögött gyakran befektetési, reprezentációs vagy ingatlanfejlesztési szempontok állnak, Shaw esetében viszont a családi és vállalati gyűjtés között szoros kapcsolat alakult ki.

A kollekció legismertebb helyszíne a Calgary belvárosában található Shaw Court volt. 2014-ben kialakított irodai környezetének tervezésében a McKinley Burkart építésziroda vett részt. A koncepció egyik fontos eleme a kifejezetten  galériaszerű atmoszféra megteremtése volt. Az irodákban szobrászati elemek és egyedi belsőépítészeti megoldások is hangsúlyt kaptak.

A gyűjtemény egyik meghatározó sajátossága a nyugat-kanadai művészek iránti érdeklődés. Kanada művészettörténetét gyakran Toronto, Montreal és más keleti központok felől szemléljük, miközben például a nyugati Alberta művészeti életének sajátos hagyományai kevésbé kerülnek a figyelem középpontjába.

A Shaw gyűjteményéhez kapcsolódó egyik legjobban dokumentált alkotás Joe Fafard szobra. A világszerte ismert szobrász munkásságában a kanadai prérivilág, a mezőgazdasági táj és az állatfigurák különösen fontos szerepet játszottak. „Amióta csak az eszemet tudom, Joe Fafard rajongója vagyok” – nyilatkozta JR Shaw. Fafard egyik, Shaw Communications számára készített munkája a Pacific Paskwamosto (Békebölény) címet viseli. Az elnevezés az angol pacific (békés) és a krí (cree) nyelv paskwamosto (síksági bölény) szavából álló, mögöttes tartalmat hordozó szójáték. JR Shaw kifejezetten azért rendelte meg a művet, hogy tisztelegjen az őslakos kultúra előtt, és egyben a békés együttélést szimbolizálja. A krí és más síksági őslakos kultúrákban a bölény (paskwâw-mostos) a jólét, a megélhetés, a spirituális kapcsolat, valamint a belső erő és a törzsi egyensúly (béke) szent jelképe.

A plazmavágással, porfestett rozsdamentes acélból készült szobor a Shaw Court előtt áll. A mű azért is érdekes, mert jól szemlélteti, hogyan léphet ki egy vállalati műgyűjtemény a belső terekből a közterületre. Fafard művészete erre különösen alkalmas volt. Az alkotás egyszerre kötődik a vállalat modern, technológiai identitásához és ahhoz a nyugat-kanadai tájhoz, amelyben a Shaw vállalati története gyökerezett.

Robert Lemay és művei (fotó: Robert Lemay)

A kollekió másik jellegzetessége Robert Lemay edmontoni festő munkássága, akiről – szakmai életrajza szerint – a Shaw Communications még egy helyiséget is elnevezett: ez a Robert Lemay Room a Shaw Courtban. Festészete egészen más karaktert képvisel, mint Fafard monumentális szobrai. Virágkompozíciói, csendéletei és figurális képei a részletekre, a színekre és a festői felületre építenek.

Egy nagy irodaépületben, illetve környezetében megférhet egymás mellett a monumentális köztéri szobrászat, a csendéletfestészet és más műfajok is. Az alkalmazottak és a látogatók így egyfajta informális művészeti útvonalon haladhatnak végig. A kollekció a vállalati kommunikáció egy sajátos, nem verbális formájaként is értelmezhető: egy tárgyalóban elhelyezett műalkotás nem mondja ki, hogy „fontos számunkra a kanadai kultúra”, mégis képes ezt az üzenetet közvetíteni.

A vállalat kulturális programjai között olyan közösségi művészeti kezdeményezések is megjelentek, amelyek már közvetlenül Calgary lakosságához szóltak. Jó példa erre a Shaw Pride Marches On projekt, amelyet 2020-ban indítottak el. Az akció keretében szexuális kisebbségekhez tartozó művészek készítettek ideiglenes falfestményeket. A művek témái között az identitás, a szolidaritás, a tiltakozás és a közösségi összetartozás is szerepelt.

A Shaw művészeti örökségének egyik legfontosabb fejezete a Glenbow múzeum támogatása volt 2022-ben, amikor a család harmincmillió kanadai dolláros adományt jelentett be a Calgaryban működő intézmény számára. Ez a Glenbow történetének legnagyobb adománya volt. A Glenbow múzeumnak otthont adó épület a 2020-ban elhunyt kanadai filantróp üzletember tiszteletére JR Shaw Centre for Arts & Culture (JR Shaw Művészeti és Kulturális Központ) néven működik. A Shaw név így nem csupán egy vállalat történetéhez kapcsolódik, hanem Calgary kulturális infrastruktúrájához is.

A Glenbow múzeum látványterve (forrás: Glenbow)

A Shaw Communications önálló vállalati története 2023-ban lezárult, amikor beolvadt Kanada legnagyobb távközlési cégébe, a Rogers Communications-be. Azonban a Shaw öröksége ennél jóval tovább él. A vállalat egykori épületei, a hozzá kötődő művek, a művészek támogatása és mindenekelőtt a Shaw család kulturális filantrópiája továbbra is része Calgary és Alberta kulturális históriájának.

A Royal Bank of Canada, a Torys és a Shaw Communications különböző utakat jártak be a vállalati gyűjteményépítés területén, de mind ugyanarra a felismerésre alapoztak: a vállalati vagyon nemcsak pénzügyi mérlegben létezik. Egy idő után ezek a kollekciók már nem arról vallanak, hogy az adott szervezet mit engedhetett meg magának, hanem arról, hogy mit tartott érdemesnek megőrizni. És ennél egy kulturális gyűjtemény aligha mondhatna többet egy vállalatról.

Nyitókép: Az RBC Community Gallery (forrás: RBC)

Lásd még:

Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma – A szerény kezdetektől az Oscar előszobájáig

Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros

Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti

Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig

Stratford: a művészet köré szerveződő városmodell – Ahol a kultúra nem költség, hanem hosszú távú befektetés

„A show-nak mennie kell tovább!” – Interjú Fülemen Tamással, a Cirque du Soleil művészével

„Egész Kanada a színpadunk” – Interjú Annabelle Cloutier-vel, a National Arts Centre elnök-vezérigazgatójával

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 1. rész

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 2. rész

„Merjük inspirálni a holnap történelmét!” – A Kanadai Történeti Múzeum