„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz”

A Business / Arts Kanada egyik legjelentősebb nonprofit szervezete, mely 1974 óta dolgozik azon, hogy hidat építsen az üzleti szféra, a művészeti élet és a kormányzat között. Küldetése, hogy ösztönözze a vállalati szereplők művészeti befektetéseit és hosszú távú együttműködéseket hozzon létre a kulturális szektor fenntartható fejlődése érdekében. 

Az interjú első része ITT olvasható.

A Business / Arts eredetileg azért jött létre, hogy közelebb hozza egymáshoz a művészeti és az üzleti világot, valamint a kormányzatot. Hogyan változott ez a kapcsolat az elmúlt fél évszázad során?

Akkoriban – legalábbis Kanadában – a vállalatok művészettámogatásának gondolata egészen újnak számított, jóformán nem is létezett még. A Canada Council for the Arts, vagyis a szövetségi kormány országos művészeti támogatási szervezete felkérte Edmund C. Bovey-t, aki a Toronto Symphony Orchestra elnöke volt, hogy hozzon létre egy szervezetet azzal a céllal, hogy előmozdítsa az üzleti szféra művészeti befektetéseinek kultúráját. Bovey első lépéseként összehívta Kanada ötven vezető vállalatának vezérigazgatóit, hogy közösen megvitassák az újszerű elképzelést: vajon az üzleti szférának kellene-e támogatnia a művészeteket? A résztvevők egyetértettek abban, hogy igen, ez jó irány. Ebből a kezdeményezésből született meg maga a szervezet.

1974-ben Kanada egészen más ország volt, mint ma. Jóval kevesebb lakosa volt, és kulturális értelemben sokkal kevésbé volt sokszínű. Ezzel párhuzamosan éppen egy jelentős nemzetépítési időszakon voltunk túl: 1976-ban a Kanadai Konföderáció századik évfordulója alkalmából a szövetségi kormány nagy hangsúlyt fektetett olyan új, országos intézmények létrehozására, amelyek ezt a történelmi mérföldkövet ünnepelték. A kulturális intézményrendszer tudatos kiépítése mind fontosabbá vált, ennek szélesebb nemzetépítő folyamatnak a részeként született meg a Business / Arts.

Az idei Canadian Arts Summiton a nyitóelőadást Margaret Atwood világhírű kanadai író tartotta, aki éppen erről az időszakról mesélt. Felidézte, hogy az 1950-es években a kanadai identitás és kultúra tulajdonképpen még alig létezett, ezért a centenárium körüli időszakban számos olyan kezdeményezés született, ami hozzájárult az identitás megerősítéséhez. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszottak az írók és képzőművészek, akik mesélni kezdték a kanadai közösségek történeteit, bemutatták az ország tájait, és választ kerestek arra a kérdésre, mit is jelent valójában kanadainak lenni.

Azóta természetesen óriási fejlődésen mentünk keresztül: Kanada rendkívül sokszínű, multikulturális országgá vált, erős nemzetközi szemlélettel, és egy ideig kevésbé foglalkoztunk azzal, mit jelent a „kanadaiság”. A jelenlegi helyzet azonban – amikor a tőlünk délre lévő ország elnöke nyílt fenyegetéseket fogalmaz meg és lekicsinyli Kanadát – újra felébresztette az érdeklődést e kérdés iránt, és ismét  az identitásunkat vizsgáljuk. Ebben pedig a művészetnek és a kultúrának nyilvánvalóan kulcsszerepe van.

A 2023-as Canadian Arts Summit szervezőbizottsága

Az oktatás, a mentorálás és a tudásmegosztás mára a munkájuk egyik meghatározó pillérévé vált. Miért tartják legalább olyan fontosnak a szemléletformálást, mint az anyagi támogatást?

Erre a válasz az Artsvest program, ami huszonegy évvel ezelőtt indult. Az ötlet az volt, hogy hozzunk létre egy matching fund rendszert – vagyis egy olyan társfinanszírozási rendszert –, mely megsokszorozza a vállalati támogatások értékét. Ha egy művészeti szervezet vállalati szponzort talált, mi további forrással egészítettük ki ezt az összeget. Rövid időn belül azonban világossá vált, hogy ez önmagában nem elegendő: képzés és szervezetfejlesztés nélkül az intézmények egyszerűen nem lesznek képesek vállalati támogatókat találni. Ezért a program nagyon gyorsan képzési elemekkel bővült, amelyek jelentősen növelték a résztvevők sikerességét. Ma már van egy országos programunk képzésekkel, mentorálással, amelyhez bármely kisebb művészeti szervezet csatlakozhat, és vannak regionális programok, ezekben kisebb csoportok dolgoznak együtt, és intenzívebb képzést kapnak.

Fontos látni, hogy az Artsvestben részt vevő szervezetek többsége rendkívül kicsi, általában legfeljebb öt alkalmazottjuk van, de sok esetben mindössze egyetlen fő viszi az összes tevékenységet, és neki egyszerre kell pénzügyi vezetőnek, adományszervezőnek, marketingesnek, programszervezőnek és ügyvezetőnek lennie. Ráadásul számos művészeti alakulatot maguk a művészek alapítanak. Azért vágnak bele, mert felismernek egy hiányt a saját közösségükben, és szenvedélyesen hisznek abban, hogy változtathatnak rajta. Azt mondják: szükség lenne egy fesztiválra. Vagy egy színházra. És létrehozzák. Csakhogy ettől még nem feltétlenül rendelkeznek a hosszú távú működtetéshez szükséges vezetői, pénzügyi, adományszervezési ismeretekkel. Az Artsvest éppen ebben segít. Megadja azt a tudást, azokat a készségeket és azokat a szakmai eszközöket, amelyekkel sikeresebbé válhatnak. Mi nem is támogatási programként beszélünk az Artsvestről, hanem országos képzési és szervezetfejlesztési projektként tekintünk rá.

Egy másik fontos elem: nemcsak a pénzbeli támogatásokat vesszük figyelembe, hanem az úgynevezett természetbeni hozzájárulásokat (in-kind support) is. Ez nagyon sokféle lehet. Ha például egy helyi rádióállomás ingyen reklámidőt biztosít egy fesztiválnak, annak is valós értéke van, pláne, ha mondjuk ez a reklámfelület kétezer dollárt ér, és az adott fesztivál ezt az összeget soha nem tudná saját költségvetéséből kifizetni. Mi ilyenkor ennek az értéknek az ötven százalékát – jelen esetben ezer dollárt – matching támogatásként ismerjük el. Ennél azonban talán még fontosabb, hogy ezekből az első, kisebb együttműködésekből gyakran hosszú távú partnerkapcsolatok születnek. Ezért a képzés fontos célja az is, hogy segítsünk felismerni a lehetséges partnereket, megtanítsuk, hogyan lehet kialakítani, majd hosszú távon, valóban tartalmasan működtetni a kapcsolatokat.

A Business / Arts nagy hangsúlyt fektet a kutatásokra. Miért tartják fontosnak, hogy a művészet társadalmi értékét ne csupán történetekkel, hanem adatokkal és gazdasági mutatókkal is alátámasszák?

A kormányzat és az üzleti szféra egyaránt adatok alapján hoz döntéseket. Ezért amikor ezekhez a finanszírozókhoz fordulunk, a művészeti szektornak képesnek kell lennie arra, hogy az ő nyelvükön kommunikáljon, ugyanakkor saját magának is szüksége van adatokra, mert a sikerhez elengedhetetlen, hogy megfelelő döntéseket hozzunk. A kihívást az jelenti, hogy Kanadában – talán a legnagyobb kulturális intézményeket leszámítva – a művészeti szervezetek többsége nem rendelkezik az önálló piackutatáshoz, adatgyűjtéshez szükséges erőforrásokkal. A mi szerepünk az, hogy ezeket a vizsgálatokat közösen végezzük el, majd az eredményeket hozzáférhetővé tegyük az egész szektor számára.

Culture Track Launch

A legutóbbi kutatások szerint a kreatív és kulturális szektor jelentős mértékben járul hozzá Kanada GDP-jéhez. Mit jelent ez az önök számára?

Kanadában a kormányzat hagyományosan az autóipart, a bányászatot, valamint az olaj- és gázipart tekinti gazdasági szempontból kiemelten fontos ágazatoknak, azonban meglepő módon valójában ugyanebbe a kategóriába tartozik a művészet és a kultúra – csak ezt sokáig nem ismerték fel. Szerintem ennek részben strukturális okai vannak. Az autóipar, a bányászat, az olajipar nagyvállalatokra épülő ágazatok, ahol gyakran néhány nagy szereplő – mondjuk öt-tíz vállalat – alkotja lényegében az egész szektort. A művészeti és kulturális világ egészen másképpen épül fel: több száz, sőt több ezer szervezetünk van, de ezek javarészt kicsik.

Egy nagy művészeti szervezet egyik vezetője egyszer úgy fogalmazott: egy átlagos helyi élelmiszerbolt gyakran nagyobb éves bevételt termel, mint a legtöbb művészeti intézmény. Ennek következtében sokkal nehezebb láthatóvá tenni az ágazat teljes gazdasági súlyát: a foglalkoztatási adatokat, a GDP-hozzájárulást, a teljes gazdasági hatást. Gazdasági hatás azonban létezik. Éppen ezért volt olyan fontos, hogy az Artworks Report elkészítésében együttműködtünk a Canadian Chamber of Commerce szervezettel – sikerült bemutatnunk a művészeti szektor gazdasági jelentőségét egy olyan forrásból, amelyet a döntéshozók is komolyan vesznek. A Canadian Chamber of Commerce-t ugyanis nagy tisztelet övezi az üzleti közösségben, valamint a kormányzat minden szintjén, így a jelentés üzenete valóban eljutott a megfelelő helyekre, és a kutatás jelentős médiavisszhangot kapott, számos szakmai szereplő idézte.

Aubrey Reeves és Chris Lorway, a Banff Centre for Arts and Creativity elnök-vezérigazgatója, a Business / Arts igazgatótanácsának tagja a 2024 Canadian Arts Summiton

Ha 2026-ban egy olyan országban kellene létrehozni egy Business / Arts-hoz hasonló szervezetet, ahol ez a szemlélet még csak most kezd formálódni – mint például Közép-Európa több államában –, mi lenne az első három tanácsa?

Az első az lenne, hogy hozzanak létre egy szervezetet, amely mögött valóban ott állnak olyan vezető üzleti szereplők, akik őszintén hisznek a művészetek fontosságában. Ők lesznek azok, akik a szervezet szóvivőivé, támogatóivá és nagyköveteivé válnak. A második fontos dolog az lenne, hogy – kutatásra, adatokra alapozva – valóban megértsék a saját szektoruk helyzetét és körülményeit. Mi a kiindulópont; hol tartunk most; mit szeretnénk elérni; milyen célokat akarunk megvalósítani?

A harmadik szempont pedig az, hogy ne próbáljunk rögtön mindent mindenkinek megoldani. Érdemes egy konkrét, jól körülhatárolt kísérleti programmal kezdeni, amelynek a hatásait pontosan lehet mérni. Ezután a program modellként szolgálhat, továbbfejleszthető, más régiókban is alkalmazható, a sikeres elemeket más helyeken is meg lehet valósítani.

Aubrey Reeves és Robert J. Foster, a Business / Arts igazgatótanácsának elnöke 2023-ban

Magyarországon az Art is Business is hasonló küldetésen dolgozik: kapcsolatot teremteni a kultúra és az üzleti szféra között. Ön szerint melyek azok az alapelvek, amelyek országtól, gazdasági környezettől, kulturális hagyományoktól függetlenül mindenhol működnek?

Ahhoz, hogy valódi együttműködés jöhessen létre a különböző szektorok között, valódi partnerként kell leülnünk az asztalhoz. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatnak kölcsönös előnyökön kell alapulnia. Nem csupán azért keressük a vállalatokat, hogy anyagi támogatást kérjünk tőlük, hanem azért, mert közösen szeretnénk valami nagyot létrehozni, együtt szeretnénk értéket teremteni. Ráadásul a művészetek kínálta előnyök messze nem merülnek ki a pénzügyi szempontokban. Ez a szféra számos más, a vállalkozások és a társadalom számára egyaránt értékes eredményt hoz. A művészet erősíti a társadalmi kohéziót, hozzájárul a közösségi identitás kialakulásához, elmélyíti az emberek helyi kapcsolatait, csökkentheti az elszigeteltséget, és a mentális egészségre, valamint a jóllétre is kedvező hatással lehet. Emellett növelheti a turizmust, és jelentős reputációs előnyöket is kínálhat. Vagyis a művészetek jóval többet tesznek le az asztalra, mint pusztán a gazdasági haszon. Éppen ezért erről sokkal tágabb összefüggésben érdemes beszélni – bármelyik országról is legyen szó.

Nyitókép: Aubrey Reeves (a nyitókép és a cikkben szereplő fotók forrása a Business / Arts) 

Lásd még:

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 1.rész

Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma – A szerény kezdetektől az Oscar előszobájáig

Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros

Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti

Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig

Stratford: a művészet köré szerveződő városmodell – Ahol a kultúra nem költség, hanem hosszú távú befektetés

„A show-nak mennie kell tovább!” – Interjú Fülemen Tamással, a Cirque du Soleil művészével

A tánc, amely megtanult utazni – A Sylvain Émard Danse társulat

Ki fizeti a révészt? – A kanadai művészeti ösztöndíjrendszer láthatatlan finanszírozói