Nagy Gabi: „Ha akarod, csináld!”

Végzettségére nézve közgazdász, akinél a kultúra iránti vonzalom felülírta a pénzügyi, tőzsdei cégeknél szerzett tapasztalatokat. Egyszemélyes kultúrmissziót visz a tel-avivi Drory Izraeli–Magyar Könyvtár alapítójaként, irodalmi estek menedzsereként, az ujkelet.live tulajdonos-főszerkesztőjeként. A Dávid Drory magyar származású újságíró emlékére alapított házi könyvtárból lett lakáskönyvtár egyúttal szellemi találkozóhely. Heller Ágnes, Ungvári Tamás, Nyáry Krisztián, Dessewffy Tibor, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Alföldi Róbert – bármelyik hazai intézmény büszke lehetne a Drory Könyvtár és Nagy Gabi vendégszeretetét élvezők névsorára.

Milyen előzmények után döntött úgy, hogy Izraelt választja otthonául?

Nagyváradon Ady és a hajdanvolt zsidó kulturális élet légkörében nőttem fel, érdekelt az irodalom, a színház, a színjátszás. A Ceaușescu-rendszer bukása után áttelepültem Magyarországra, de nemigen tudtam beilleszkedni sehova. Nemzetközi szakirányon szereztem közgazdász végzettséget az egykori Zsigmond Király Főiskolán. Mindig is nagyon hittem és hiszek a zsidó gyökerekben, Izraelben, a zsidó államban – a politikai rezsimtől függetlenül. Ezt az álmot követve érkeztem Izraelbe, Tel-Avivba, itt akartam élni.

Ennek az álomnak a gyakorlati megvalósulása, hogy a saját lakásában működteti a Drory Könyvtárat, hogy időről időre a magyar szellemi élet meghatározó személyiségeit látja vendégül találkozókra Heller Ágnestől Ungvári Tamáson át Nyáry Krisztiánig?

Nem volt semmi tervem arra vonatkozóan, hogy a magyar kultúrát fogom képviselni, azt se tudtam, miből fogok megélni másnap. Aztán sikerült elhelyezkednem pénzügyi pályán, egy tőzsdei ügyleteket lebonyolító cégnél. Még Magyarországon létrehoztam egy alapítványt Diaszpóra néven, pályázatok révén sikerült kiadni az Eufória nevezetű kiadványt, amely a kultúrák Európai Unión belüli átjárhatóságáról szólt. Ilyen értelemben nem a semmiből érkeztem, volt kulturális hátterem, de Izraelben nem gondolhattam arra, hogy alapítványi vonalon tudok építkezni. A könyvek világéletemben fontosak voltak számomra. A Magyarországról hozott könyveimet magammal vittem egy kis lakásba Tel-Avivban. Akkor merült fel bennem, hogy lakáskönyvtárat alakítsak ki, amikor nagyobb lakásba költöztünk. Akkoriban a tradicionálisnak számító, hetente megjelenő nyomtatott Új Kelet a végnapjait élte, szakaszosan léteztek könyvtárak, Haifán Gondos Sándor és felesége alapított magyar könyvtárat és könyvesboltot, Tel-Avivban is volt hasonló egy eldugott helyen, de fenntartó hiányában alig-alig működtek. Az volt a tervem, hogy a meglévő könyveimmel együtt kortárs zsidó és magyar irodalmat is tartalmazó könyvtárat hozok létre. Elég hamar híre ment a Drory Könyvtárnak, a nagykövetség is engem ajánlott, amikor a rokonok nem tudtak mit kezdeni elhunyt idős emberek hagyatékával. Így gyűlt össze nagyjából hatezer könyv, és így lett a kortárs zsidó irodalmi könyvtárból a holokauszt-túlélők könyvtára.

Forrás: a Drory Izraeli-Magyar Könyvtár Facebook-oldala

A Drory Könyvtár annak köszönheti kulturális találkozóhely jellegét, hogy a kinti magyarok szerettek volna élő kapcsolatba kerülni magyarországi írókkal, tudósokkal, művészekkel?

Az első „lélegzetvétel” Heller Ágneshez kapcsolódik. A tel-avivi magyar klubban vendégeskedett éppen, meghívtuk egy sábeszvacsorára, amire el is jött. A klubból hiányzott a lokális szubkultúra, az otthon érzete. Nyilván sokkal bensőségesebb lakásban vacsorázni, borozgatni, elfogyasztani egy süteményt. Akkoriban költöztünk az új lakásunkba, ami nagyon nagynak tűnt az előzőhöz képest, ahol már alig fértek el a könyvek. Ági megjegyezte: „Gabikám, ide azért kellene még pár könyv!” Első vendégként ő alapozta meg a lakásklubot, amire, mint kiderült, óriási igény mutatkozott. Negyvenen-ötvenen jöttek el, a csilláron is lógtak. Ki voltak éhezve egy kötetlen beszélgetésre. Ugyanez megismétlődött Ungvári Tamás, Nyáry Krisztián, Szántó T. Gábor és a többiek esetében. Akkortájt még többen jártak a Drory Könyvtárba olvasni, főként idősek, akiknek még a soá előtti korszakból alapvető igényük volt a nyomtatott könyvre, a szépirodalomra. Szomorú kimondani, de a könyvtár szelleme, az, hogy a könyveket a polcról választjuk ki, lényegében kihalt az izraeli magyarok körében.

Nagy Gabi a Siratófalnál (forrás: Nagy Gabi)

Szerelemprojektként saját maga finanszírozza a különböző kulturális akciókat?

Illúzióim nem lévén a tekintetben, hogy a kultúrából meg lehet élni, soha nem úgy álltam hozzá, hogy pénz akarok vele keresni. Eleve az volt az elképzelésem, hogy amennyiben önerőből meg tudom oldani, ki tudom fizetni az adott projektet, nem kérek támogatást. Amíg létezett az El Al légitársaság budapesti irodája, időnként kaptunk ingyen repülőjegyet. A vendégek szállodai elhelyezését nincs módomban állni, viszont egy-két személyt vendégül tudok látni, akiknek nem gond, hogy a könyvek között alszanak. Dési János, Parti Nagy Lajos és Závada Pál esetében is ez történt, megértették a helyzetet. A Jeruzsálemi Könyvkiállításon is a saját költségemen állítottam ki, nem találnék hozzá támogatót.

A kinti zsidóság körében nem megszokott a kulturális célzatú adománygyűjtés vagy a támogatás egyéb formája?

A mecénások, adományozók kora mára már leáldozott. Általában a nagykövetségen keresztül adnak pénzt – a magyar napok alkalmából. A Drory-klubesteknél régebben bevezettem a szeretetkasszát, húsz-harminc sékellel. A törzsvendégek ötven-száz sékelt szoktak adni hozzájárulásként. Irodalmi dokumentumok gyűjtőhelyeként is működik a Drory Könyvtár. Igyekszem összegyűjteni a Magyarországról elvándorolt, a Kádár-korszakból kiábrándult izraeli magyarság emlékeit. Az alig létező izraeli magyar könyvkiadással is szeretnék foglalkozni, bár nemigen van mit kiadni, nincsenek írók.

Závada Pállal Dési János beszélgetett (forrás: a Drory Izraeli-Magyar Könyvtár Facebook-oldala)

A kultúrmecénási szemléletet a gyakorlatban sajátította el?

Evés közben jött meg az étvágy. A költségvetések kidolgozásában segítségemre van a közgazdászmúltam, viszont az önmecenatúrát mint szakmát nem tanultam. A szociológiakönyv apró betűs részeként tanultunk a szubkultúrák működéséről, a társadalom egészére gyakorolt hatásáról. Ha mondjuk az utcában lakókat összehozom egy lakásba, meghívom egy kávéra, az sokkal nagyobb hatással van a társadalom, a kultúra fejlődésére, mint az, ha egy nagy sportcsarnokban összehozok több tíz- vagy százezer embert. Ezt a felfogatást mindig szem előtt tartom. Amikor Alföldi Róbert vendégeskedett a Droryban, sokan a szememre vetették, hogy miért nem valami nagy helyet béreltem ki. Alföldi esetében még ki is fizették volna a bérleti díjat. De semmi nem pótolja a közelséget, a bensőséges légkört, amit egy lakásban lehet kialakítani.

A közönség a Závada-esten (forrás: a Drory Izraeli-Magyar Könyvtár Facebook-oldala)

Tapasztal kíváncsiságot, érdeklődést az élő magyar kultúra – tánc, zene, színház, előadó-művészet – iránt a kinti magyarok részéről?

Egy szűk rétegről beszélünk, jó esetben száz-kétszáz emberről, akik időnként kiéheznek valami magyar nyelvű programra. Az Izraelinfo szervezésében nemrég tartott Dés László-koncertnek is pár száz fős nézettsége volt. Időnként meghívnak operett-előadásokat, nem feltétlenül magyar nyelven, az itt élő oroszok is nagyon szeretik ezt a műfajt. A Covid nagy törést hozott az emberek viselkedésében, átírta a kultúrához való viszonyukat, az élőkultúra-élmény helyét átvették az online felületek. Elképzelhetetlennek tűnt, hogyan lehet felállni, folytatni egy teljesen megváltozott világban. Az első irodalmi estünkre több mint két évvel a pandémia után kerítettünk sort. Mezei Márk volt a vendégünk nem sokkal a második kötete megjelenése után. Alig kellett meghirdetni, nagyon sokan eljöttek, a közösségi lét, a társaság miatt. Mezei Márkról még annyit, hogy ő volt az első, ez idáig egyetlen vendég, aki a könyvei bevételét felajánlotta a Drory Könyvtárnak. Márk egy igazi Mensch. Nemes lelkű ember.

Nyáry Krisztiánnal Nagy Gabi beszélgetett (forrás: a Drory Izraeli-Magyar Könyvtár Facebook-oldala)

Az Izraeli–Magyar Filozófustársaságtól az újkelet.live főszerkesztéséig számos egyéb projektet is visz, ami hiánypótló szerepet tölt be, illetve ideális körülmények között egy kulturális intézet feladatköre lenne...

Az izraeli magyar kultúra az én szememben zsidó kultúra. A nagykövetség fő kulturális célkitűzése, hogy magyar óvodát hozzanak létre, a nemzeti tudatot erősítsék a vegyes házasságból született gyerekeknél. Bár ezt is fontosnak tartom, számomra más jelenti az itteni magyar kultúrát. Évek óta a lakásom közelében lévő postára járok, mindig ugyanaz a nő intézi az ügyeimet. Láthatta a magyar útlevelemet, mert nemrég megkérdezte héberül, hogy magyar vagyok-e. Igenlő válaszomra elővett a polcról egy régi füzetet: a nagymamája magyarul írt szakácskönyvét. Azért tartotta a polcon, hogy egyszer megmutassa. Nekem ez a magyar zsidó kultúra, amit fel kellene göngyölíteni, amíg még lehet. Az ilyen és hasonló tevékenységekre még zsidó körökben is azt szokták mondani: ha akarod, csináld! 

Lásd még:

Polivodáné dr. Dolinay Eszter: „A kihívások teszi szebbé az életét”

Az izraeli Muze AI Art startup forradalmasíthatja a zenei videók készítését

Bezalel – tradíció és modernitás

Száz év – a Traviatától a Pillangókisasszonyig, mozitól parkig

Nem a konzervatív utat választották
– Egy galériává változott ügyvédi iroda története

Valóra vált álom: egy múzeum, amely növeli Tel-Aviv hírnevét

„Művészeket képezni, ez a fő célunk”
– A Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia munkatársai kihívásokról és megoldásokról

„Nem sorban, hanem körben érdemes állni”

Emlékfonalakból szövődő közösség
– A cfáti magyar múzeum

Kultúra és mecenatúra Izraelben
– Interjú a budapesti MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ vezetőjével, Ledniczky Líviával

Izrael, a kulturális kaleidoszkóp

Közös identitásunk lenyomata: Dokuforte

Nyitókép: Nagy Gabi (fotó: Kodrucz Sándor)