Danka Csilla: A kutató
A 2023-as Álljon meg egy novellára! pályázat döntőbe jutott írása
Kevés olyan kulturális jelenség van, ami annyira meghatározná az ország nagyvárosainak utcaképét, mint a JCDecaux Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázata. A kezdeményezés 2018-ban indult, az elmúlt öt évben pedig több mint tizennyolcezer novella érkezett a felhívásokra. A JCDecaux 2023-ban az E.ON-nal közösen rendezte meg a népszerű irodalmi pályázatot.
A szervezők két különdíjat ajánlottak fel a háromszázezer forintos fődíj mellett, valamint most is készültek podcastok a nyertes novellákból. A zsűri elnöke Grecsó Krisztián volt, aki Vecsei H Miklós színművésszel, Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, Samu Tímeával, a JCDecaux vezérigazgatójával és Károlyi Zsuzsannával, az E.ON márka- és marketingvezetőjével választotta ki a nyerteseket.
Az Art is Business örömmel működik együtt a JCDecaux Magyarországgal és ad teret a kezdeményezésnek: oldalunkon rendszeresen közlünk egy-egy nyertes pályaművet.
Több mint ezerötszáz novella érkezett az irodalmi pályázatára, amely tavaly a környezetvédelemre fókuszált: olyan írásokkal nevezhettek az alkotók, amelyek elgondolkodtatnak a bolygónk sorsáról és a klímaváltozásról.
A zsebében simára csiszolódott kavicsok, homokos csigaház, göcsörtös faág. A hajában madártoll, kóc, néhány eltévedt fűszál és pár repülni lusta rovar. Sokszor órákon át az erdőt járta, kiszáradt patakmedreken gázolt át, a mező szélén üldögélt. A világot figyelte meg. Nem azt, amiről a hírek szólnak, a Nagyvilágot, ahol háború dúl, ahol bődületes az infláció, ahol baleset történik az autópályán, meg ilyesmik. Az igazi világot, ami kézzel fogható, itt és most van. A virágot, ami leengedi a levelét a tűző napon, a hársfa bódító illatát és körülötte az őrületes zsongást, a varjút, ahogyan a rigófészekhez közelít.
Fő munkaidejében ezzel foglalkozott, szabadidejében iskolába járt.
Amikor a pályaválasztásról esett szó és elmondta mi érdekli, csak ennyit kérdeztek tőle: „Szerinted meg lehet élni ebből?”
Valójában nem tudta, hogyan lehetne ezt megélni máshogy?! De hogy pénzt találni, vagy legalább keresni mivel fog, arról fogalma sem volt.
Szerencsére többen voltak, akik tudták helyette.
Mert világ bonyolult. De ha nem lenne eléggé az, teszünk érte.
Azt, hogy a rendszerben összefüggések vannak, azt nem elég látni, hanem bizonyítani kell. Mérésekre, adatokra van szükség. Összehasonlíthatóságra, ismételhetőségre, P-értékre és szignifikáns különbségre. Objektív érvekre van szükség. Csak így lehet megmenteni a világot. És kenyeret venni a kisboltban.
Hát így lett kutató.
Kérdéseket tett fel, főleg olyanokat, amikre meg lehetett találni a választ. Főleg olyanokat, amik hozzájárultak ahhoz, hogy még több tudást halmozzon fel az emberiség, mielőtt tenne valamit. Adatokat gyűjtött, digitalizált, elemzett, publikált. Valódi, kézzelfogható eredményeket. Segítette a természetvédelmet, a döntéshozást. Nem abban, hogy helyesen döntsenek, hanem abban, hogy tudják, ha nem.
Mert milyen jól mutatna ott az úszóláp helyén egy luxushotel vagy egy irodaház?! Hát nagyon jól mutatna! És ha csak annyit mondasz, hogy a betontalapzat alatt nem nő meg a Sphagnum squarrosum, az édes kevés a beruházónak. Mert a biodiverzitás fontos, de nem itt, ez itt csak egy vizes, gazos terület. A fajok kihalása miért annyira szörnyű? Kinek hiányoznak majd a szúnyogok, például?! És persze, lesznek növények. Dekorációnak az ingyen kávé és a dizájnos fotelek mellé.
A sarkköri jég olvad. Látjuk, rendben. De milyen ütemben? Mi okozza? Mi várható?
Vannak az űrből is látható hulladékszigetek az óceánban. Igen, igen. De mekkorák? Miből vannak? Tényleg bekerülhet a mikroműanyag az emberek szervezetébe? A magzatokba is?
Ivóvízzel öblítjük le a vécét, annak ellenére, hogy több millió embernek nincs hozzáférése tiszta vízhez? Ez szar ügy. Mégis, vajon milyen hatással van ez a nitrogén terhelés az élővizekre? Milyen indikátor szervezetek jelezhetnék a vízminőséget? Hol érdemes referenciapontokat kijelölni?
Megannyi kérdés, ami megválaszolásra vár azelőtt, hogy változtatnánk bármin, és elkezdenénk nem óvszerbe csomagoltan venni az uborkát a hipermarketben.
Heteket, hónapokat, éveket töltött a monitor mögött. Idejét sem tudta mikor figyelte meg utoljára azt a világot. A levelek szándékos turgor vesztését, a madarak csivitelélését leváltó vészjelző hangokat. Eszébe sem jutott mikor gondolkozott utoljára azon egy virágzó fa alatt, hogy vajon lehet-e egy poszméh ideges?! De legalább próbálkozott, és amit csinált, fontos volt.
Egy nap hazafelé tartott a szokott útvonalon: a második utcánál balra, aztán a játszótér után át a zebrán, a megállóig. Épp egy határidős elemzésen gondolkozott, az utcazaj és a gyerekzsivaj akadály nélkül hömpölygött át az elméjén.
Egyetlen mondat volt, amit a kerítésnél kapott el és percekkel később, a villamos zötyögésénél is hangosabban visszhangzott benne:
-Te láttad már a szivárványt a harmatcseppben?
Lásd még:
Juhász Péter: A meghatározó eltérés
Gergely Edit: Nem vagyok szemét – Elképzelt társalgás egy kupac mellől
Jilg-Kereszturi Anna: A nyár íze
Hangácsi Zsuzsanna: Borsószem kisasszony
Kihirdették a JCDecaux irodalmi pályázat győzteseit
Samu Tímea, a JCDecaux Magyarország vezérigazgatója
„Budapest még nem Párizs, de a művészet itt is egyre nagyobb szerepet kap”
Nyitókép: Danka Csilla (forrás: JCDecaux)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
