„Merjük inspirálni a holnap történelmét!”

Az 1970-es években feltárt Bluefish-barlangok régészeti leletei alapján az emberi jelenlét Kanada területén a korábbi feltételezéseknél lényegesen korábbra, mintegy huszonnégyezer évvel ezelőttre datálható. Bár Jacques Cinq-Mars, a barlangok egykori kutatójának feltevéseit az archeológusok évtizedekig vitatták, mára bizonyossá vált, hogy Kanada múltja rendkívül összetett, és még számtalan felfedezni valót rejt. A világ második legnagyobb területű országát az egymást követő őslakos kultúrák, majd a későbbi bevándorlási hullámok formálták, napjainkra kivételesen sokszínű társadalmat eredményezve. Ennek a gazdag örökségnek a tárgyi emlékeit a Québecben található Kanadai Történeti Múzeum (Canadian Museum of History) őrzi, de az intézmény nemcsak a leletek bemutatására törekszik, hanem azt a nyitott, multikulturális szemléletet is közvetíteni kívánja, amely a kanadai nemzet meghatározó sajátossága.

Az Ottawa folyó északi partján, Gatineau városában található Kanadai Történeti Múzeum közel négymillió régészeti leletet és műtárgyat felölelő gyűjteményével az ország legjelentősebb, az emberiség múltját bemutató intézménye. Az évente nagyjából egymillió látogatót fogadó múzeum a folyó túlpartján álló kanadai Parlamenttel szemben helyezkedik el, ami nem véletlen: az 1980-as évek városrendezési koncepciója élő, vizuális párbeszédet kívánt teremteni a modern államiság jelképe és a Kanada történelmét reprezentáló kulturális intézmény között, amely mára a fővárosi régió legkedveltebb közgyűjteményének ad otthont, modern, jövőbe mutató kezdeményezésekkel.

A Kanadai Történeti Múzeum homlokzata

A Canadian Museum of History gyökerei 1842-re nyúlnak vissza, amikor a frissen létrejövő Kanada Tartomány az ország földtani, ásványtani és természeti adottságainak feltárása céljából megalapította a Kanadai Geológiai Szolgálatot. Sir William Edmond Logan, az intézet első igazgatója meghatározó szerepet játszott a szervezet tudományos alapjainak megteremtésében, 1856-ban az ő kezdeményezésére nyílt múzeum Montrealban az addig összegyűjtött leletanyag bemutatására. Az intézmény kezdetben természettudományos emlékek gyűjtésével foglalkozott, később azonban kiterjesztette érdeklődési körét az emberi kultúrák és társadalmak kutatására is. A Kanadai Geológiai Szolgálat 1881-ben Ottawába költözött, a huszadik század során pedig több szervezeti átalakuláson ment keresztül.

Az intézmény 1989 óta működik abban a hetvenötezer négyzetméteres, Manitobában bányászott Tyndall-mészkővel burkolt ikonikus komplexumban, amelyet a kanadai építész, Douglas Cardinal tervezett. Az épület homlokzatának hullámzó vonalvezetése a szelek, a folyók és a gleccserek tájformáló erejét, míg részletgazdag megoldásai Kanada kulturális örökségének fontosabb motívumait idézik. Cardinal az őslakos feketeláb (Blackfoot) nép leszármazottja, így nem meglepő, hogy a tervezés során kiemelt szerepet kapott a természet elemeivel alkotott egység. A terület, amelyen a múzeum áll, szintén különleges: az algonkin anisinábé (Anishinaabe) nép hagyományos, át nem engedett földje, így mind az intézmény földrajzi elhelyezkedése, mind tervezőjének személye szervesen illeszkedik ahhoz a XX. század második felében kibontakozó multikulturalista szemlélethez, amely Kanada társadalmi és kulturális sokszínűségét a nemzeti önazonosság meghatározó elemének tekinti.

A Kanadai Történeti Múzeum homlokzata

A múzeum 2013-ban vette fel jelenleg is használt, hivatalos nevét, amellyel új küldetést is megfogalmazott: Kanada múltját nem csupán az európaiak betelepülésének folyamatán keresztül bemutatni, hanem az őslakos népek több ezer éves jelenlétét, kultúráját és saját nézőpontjait is a tárlatok szerves részévé tenni. Ekkor nyílt meg az épület legalsó szintjén az Első Népek Csarnoka, illetve a hatalmas totemoszlopokat és rekonstruált homlokzatokat bemutató Nagy Csarnok, amelyek több ezer régészeti leleten keresztül tárják a látogatók elé az ország őslakosainak történelmét. A tárlatok rendezése során a helyi közösségek képviselőinek és kutatóinak szempontjait is figyelembe vették annak érdekében, hogy a kiállítások koncepciója az őslakosok értelmezésén keresztül szülessen meg. Az intézmény elkötelezettségét tükrözi az is, hogy a munkatársak mintegy öt százaléka az őslakosok leszármazottja. 

A Nagy Csarnok

A Kanadai Történeti Múzeum állami tulajdonú, ugyanakkor a szövetségi kormánytól napi működésében független szervezet, amely a Kanadai Háborús Múzeumért  (Canadian War Museum)  is felel, emellett  az Új-Franciaország Virtuális Múzeumot és a Digital Museums Canada országos támogatási programot is működteti. A szervezetet a tizenegy tagból álló igazgatótanács irányítja, amely felügyeli a vállalat működését, meghatározza stratégiai irányait, és kinevezi az elnök-vezérigazgatót.

Az intézmény operatív vezetéséért Caroline Dromaguet felel, aki több mint húszéves szakmai tapasztalatával kiemelt figyelmet fordít az együttműködésre, az innovációra, az őslakos népek jogainak tiszteletben tartására és a technológiai fejlődésre, emellett fontosnak tartja az egészséges, sokszínű, befogadó és támogató munkakörnyezet kialakítását. A Kanadai Történeti Múzeum – 2024–2025-ös éves jelentése szerint – négyszázhúszezer fizetett látogatást regisztrált, míg a Kanadai Háborús Múzeum kétszáztizenkilencezret, ami összesen hat százalékkal haladta meg a hatszázezres célt, és gyakorlatilag elérte a pandémia előtti szintet. 

A Kanadai Történeti Csarnok a múzeumban

A múzeum saját bevételei szintén kedvezően alakultak: 14,357 millió kanadai dollár származott többek között a jegyértékesítésből, a fizetős programokból, a múzeumi üzletek működéséből, a tagsági díjakból, a helyszínbérlésből, a catering- és vendéglátási szolgáltatásokból, valamint egyéb díjakból (2,980 millió kanadai dollár adomány és szponzori támogatás, valamint 4,506 millió kanadai dollár kamatbevétel). A kormányzati támogatással (96,579 millió kanadai dollár) a múzeum teljes bevétele 118,422 millió kanadai dollár volt, míg összes kiadása 117,463 milliót tett ki, ami 959 ezer kanadai dolláros pozitív eredményt eredményezett.

Bár az állami támogatás továbbra is az intézmény legfőbb finanszírozási forrása, az éves jelentés szerint a következő időszakban a keret csökkenésére kell számítani, ami szervezeti és működési átalakításokat tehet szükségessé. A források diverzifikálása érdekében a múzeum 2024 decemberében létrehozott egy független alapítványt, amely adománygyűjtéssel, partnerkapcsolatok kiépítésével és támogatók bevonásával segíti a gyűjtemény megőrzését, a fejlesztési beruházásokat, az oktatási és kutatási programokat, valamint a digitális innovációt. A kormány zöld stratégiájával összhangban a Canadian Museum of History is kiemelten fontosnak tartja a környezetvédelmi intézkedéseket: az intézményben felhasznált villamosenergia nyolcvanhat százaléka megújuló forrásból származik, a nem veszélyes hulladék hetvennyolc százalékát újrahasznosították vagy komposztálták, a járműpark huszonöt százaléka már elektromos meghajtású, és nyolc új töltőállomást is létesítettek, miközben az épületek elsődleges hűtéséhez az Ottawa folyó vizének geotermikus energiáját használják. A múzeum a klímaváltozás hatásaira – különösen az árvizekre, a szélsőséges időjárásra, a hőhullámokra és a magas páratartalomra – való felkészülést is kiemelt feladatként kezeli, mivel ezek a tényezők az épületeket és a gyűjteményeket egyaránt veszélyeztethetik.

Gyerekmúzeum

A Kanadai Történeti Múzeum négy szinten, mintegy huszonötezer négyzetméteren kínál változatos programokat a látogatóknak: legnagyobb állandó kiállítása a Kanadai Történeti Csarnok, amely három teremben mutatja be az ország múltját az őskortól napjainkig, emellett a háromezer tételből álló bélyeggyűjtemény, a népszerű Gyermekmúzeum, valamint az ötszáz fős színházterem, mozi és kávézó is az érdeklődők rendelkezésére áll. Az elmúlt években számos rangos időszaki kiállításnak is otthont adott az intézmény: a 2025-ös First Royals of Europe (Európa első királyai) a neolitikumtól a vaskorig mutatta be Európa korai társadalmainak történetét mintegy hétszáz tárgyon, köztük számos Kárpát-medencei régészeti leleten keresztül. A tárlat többek között magyar muzeológusok közreműködésével valósult meg, és csaknem százhuszonötezer látogatót vonzott.

Az időszaki kiállítások tematikája jól példázza az intézmény sokszínűségét: az őslakos kultúráktól és történelmi témáktól a sporton és a társadalmi emlékezeten át egészen a játékos, interaktív ismeretterjesztésig számos területet felölel: a Honouring the Belonging of Sam Glode(Tiszteletadás Sam Glode /közösségi/szülőföldi/ idetartozásának) című tárlat Sam Glode, a mi'kmaw közösség vezetője életén keresztül enged betekintést a mi'kmaw kultúrába, míg a Napoleon – The Immersive Saga (Napóleon – A magával ragadó családtörténet) című kiállítás látványos, immerzív formában idézi fel Napóleont és korát. A Spotlight on Soccer(Reflektorfényben a labdarúgás) a kanadai futball történetének meghatározó eseményeit, személyiségeit mutatja be, míg a gyermekeket és családokat a kreativitásra, játékra és felfedezésre építő, interaktív Wonder World(Csodavilág) című tárlat várja.

A Hajnalcsillag

A múzeum gyűjteményében számos kortárs őslakos alkotó munkája is megtalálható, ezek közül kiemelkedik Alex Janvier négyszáztizennyolc négyzetméteres Hajnalcsillag(Morning Star)című falfestménye, amely a Haida Gwaii Szalon húsz méter magas kupoláját díszíti. A mestermű címével a Vénusz bolygóra utal, amely évszázadokon át igazodási pontként szolgált az őslakos vadászok számára, de a festmény szimbolikája a történelem tapasztalatait és a jövő reményét is ötvözi: a kupolán egymásba fonódó színek, valamint a középpont felé letisztuló formák a különböző kultúrájú népek egységét, a kölcsönös megértést és a békés együttélés lehetőségét jelenítik meg. Ezt a filozófiát követi a Nagy Csarnok meghatározó látványossága, Bill Reid haida-kanadai művész több mint hat méter hosszú és csaknem négy méter magas, The Spirit of Haida Gwaii(Haida Gwaii szelleme) című monumentális alkotása is, amely a Maury és Mary Margaret Young vancouveri házaspár adományaként került az intézményhez. A szobor különlegessége, hogy a hófehér gipszmodellnek két bronz változata is ismert, amelyek a washingtoni Kanadai Nagykövetségen, illetve a Vancouveri Nemzetközi Repülőtéren láthatóak. A The Spirit of Haida Gwaii tehát nemcsak a haida nép hagyományának kiemelkedő művészi reprezentációja, hanem Kanada nemzeti identitásának is fontos kifejezője: a kenuban egymás mellett megjelenő emberi, állati és mitikus alakok a kulturális sokszínűséget és az összetartozás gondolatát testesítik meg. A Kanadai Történeti Múzeum minden kiállításával, programjával és kutatásával ezt a víziót erősíti. Küldetésével – „Merjük inspirálni a holnap történelmét!” – a huszonegyedik században már nem csupán a múlt bemutatására törekszik, hanem egy olyan fenntartható múzeum kialakításán munkálkodik, ahol az ország minden közösségének kulturális öröksége és jövőképe is helyet kap.

Nyitókép: A Kanadai Történeti Múzeum (a nyitókép és a cikkben szereplő képek forrása a Kanadai Történeti Múzeum) 

Lásd még:

Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma – A szerény kezdetektől az Oscar előszobájáig

Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros

Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti

Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig

Stratford: a művészet köré szerveződő városmodell – Ahol a kultúra nem költség, hanem hosszú távú befektetés

„A show-nak mennie kell tovább!” – Interjú Fülemen Tamással, a Cirque du Soleil művészével

„Egész Kanada a színpadunk” – Interjú Annabelle Cloutier-vel, a National Arts Centre elnök-vezérigazgatójával

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 1. rész

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 2. rész