A fehér falak elfedésénél jóval többre hivatott: belépő a művészet világába

Tavaly márciusban képzést, majd konferenciát tartottunk a vállalati gyűjteményekről azzal a céllal, hogy a követendő hazai példák mellett nemzetközi szakértőket is megkérdezzük: ők hogyan csinálják? Az összejövetel olyannyira sikeres volt, a téma pedig kimeríthetetlen, hogy idén szeptember végén újabb eseményt szerveztünk, a Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásár és az Optinvest Zrt. támogatásával. Hiszen mi lehetne alkalmasabb helyszín, hogy a témáról beszélgessünk, mint az ország egyik legnagyobb és legizgalmasabb kortárs képzőművészeti vására?

Ismét megrendezték a Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásárt (BTC): a tavalyi sikeres esemény után idén már külföldi szereplőkkel is találkozhattunk a Bálnában szeptember 26–29. között. Izgalmas, meghökkentő, provokatív és lenyűgöző művek váltották egymást a kiállítótérben; a nemzetközi standon tizenkét külföldi galéria huszonegy művészének negyvenkét alkotását láthattuk. E közös stand kurátora Nemes Márton képzőművész volt, aki az idei, 60. Velencei Biennálén kiállító művészként vett részt.

A nemzetközi alkotások mellett szerepeltek a magyar kortárs képzőművészet legjobbjai is: huszonkilenc hazai galéria képviseltette magát. Az eltérő profilú kiállítók bemutatott művei a maguk különbözőségével bőven tartogattak meglepetéseket, annak, aki szeretett volna minden standot alaposan megismerni, legalább egy napot a Bálnában kellett töltenie.

Forrás: Budapest Contemporary

Hollandiában, Spanyolországban és Ausztriában így csinálják

Sharon Oldenkotte-Vrolijk (fotó: Pixolar Photography)

A Vállalati Gyűjtemények Vol. 2. eseményünk ismét nemzetközi kitekintéssel kezdődött. Sharon Oldenkotte-Vrolijktól, a holland BPD Europe művészetért és kultúráért felelős igazgatójától megtudhattuk, hogy a cég életében 1946 óta tölt be fontos szerepet a kultúra, és fél évszázada rendeznek rendszeresen kiállításokat. Saját gyűjteményük is van: az „építkezést” 1976-ban kezdték, mára körülbelül ezer objektet tudhatnak magukénak. „A fő célunk a művészek támogatása, nem pedig a befeketés. Kollekciónk folyamatosan fejlődik, bővül, egyre többször tartunk a vállalat falain kívül is kiállításokat” – mondta el az igazgató. A vállalat tagjai és a nagyközönség számára is nyitott gyűjtemény életébe az alkalmazottakat is aktívan bevonják, gyakran hívnak meg magukhoz egy-egy művészt, hogy közelebbről megismerjék egymást a munkatársakkal.

Vallják, hogy a művészetet nem érdemes fehér falak közé szorítani, sőt! Köztereken is ott a helye, különböző parkokba is „becsempészhető”. Nem feledkeznek meg a legkisebbekről sem: a gyerekeknek különböző múzeumpedagógiai programokat, művészeti tematikájú pályázatokat hirdetnek. Támogatják a múzeumok felújítását, színházak működését, világörökségi helyszínek fenntartását.

Dr. Doris Leutgeb (fotó: Pixolar Photography)

A holland után osztrák példát ismerhettünk meg: Dr. Doris Leutgeb, a Generali Alapítvány Gyűjtemény vezetője avatott be a biztosítótársaság által 1988-ban létrehozott, nonprofit művészeti alapítvány életébe. A Generali gyűjteménye jelenleg körülbelül kétezer-egyszáz darabot számlál, háromszáztizenkét művész alkotásait. „A nyolcvanas években azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb cég és bank a festészet felé fordult, így mi inkább a szobrászat irányába nyitottunk, az 1945 utáni osztrák szobrászatra fókuszálva” – mondta a szakértő. „1992 után nyitottunk a nemzetközi alkotók felé, több avantgárd, feminista tematikájú mű került a kollekciónkba. 2000 után a kisebbségi, például színes bőrű művészek alkotásai és közép-európai régióból érkező alkotók munkái sem maradhattak ki a kollekcióból.”

A gyűjtemény rohamtempóban bővült, az alkotások 1995 és 2014 között nyolcszáz négyzetméteren kaptak helyet, tíz éve viszont már a Salzburgi Modern Múzeumban tekinthetőek meg. De nem csak ott: 2005–2007 között nemzetközi turnéra vitték a kollekciót. München, Rotterdam, Zágráb után a tengerentúlon, New Yorkban is bemutatták. Többször adtak kölcsön múzeumoknak, így nálunk, a Műcsarnokban és a Ludwig Múzeumban is járt néhány alkotásuk.

És hogy miképpen profitálnak ebből a dolgozók? Nem csak olyan környezetben dolgozhatnak, ahol a művészet a hétköznapok része, de akár kölcsönözhetnek is a műtárgyak közül. „Előfordult, hogy ők maguk is művészekké váltak: egy éjjel az egyik előcsarnokban található szobrunk pontos mását készítették el hobbiboltban vásárolt eszközökkel. Persze az egész akcióval meglepetést okoztak, nem egyeztettünk minderről előre, de ők nagyon büszkék voltak magukra. Sok beszélgetést eredményezett az akció” – mesélte nevetve Dr. Doris Leutgeb.

María Beguiristain Barrientos (fotó: Pixolar Photography)

A madridi Santander Bank életében is kiemelt szerepet kap a művészet támogatása. Gyűjteményükben találni festményeket, kerámiákat, szobrokat és különféle installációkat is. A kollekció a középkortól a XXI. századig felvonultatja a legnagyobb spanyol alkotók műveit. Ahogyan arról María Beguiristain Barrientos művészeti és kiállítási igazgató beszámolt, a pénzintézet gyűjteménye ingyenesen látogatható, gyakoriak a workshopok, hiszen nem titkolt céljuk, hogy a múzeumlátogatók valóban értsék, amit látnak, még közelebb kerüljenek a művészekhez. „Felelősek vagyunk a jövő generációjának edukációjáért, ezért számos gyerek- és iskolai programot szervezünk, ösztöndíjprogramot indítunk.” (A Banco Sandtander gyűjteményéről és művészetet támogató kezdeményezéseiről augusztusban megjelent lapszámunkban írtunk bővebben, a cikk ITT olvasható.)

Chiara Galbusera (fotó: Pixolar Photography)

Az Osztrák Központi Bank gyűjteményben rajzok, festmények, printek találhatóak – különféle stílusban készült kortárs alkotások. „A fehér falak elfedésére a legelegánsabb megoldás a művészet” – magyarázta Chiara Galbusera kurátor, a gyűjtemény kezelője.

A gyűjtést a kilencvenes években kezdték, nem csak befektetés végett, de a művészek támogatása is célként lebegett az alapítók szeme előtt. „Az igazgatók, menedzserek számára presztízskérdés, hogy milyen alkotás található a szobájukban, hiszen ezek a művek őket reprezentálják egy-egy fontosabb tárgyaláson, beszélgetésen, de még a sajtóban megjelenő, az irodájukban készült fotókon is. Nem ritka, hogy amikor valaki új irodát kap, szinte napokon belül megkeres, hogy cseréljük le elődje választását, legyen inkább a szobában olyan mű, ami az ő személyiségét tükrözi.” Nemcsak a felsővezetők, de a kollégák is szeretik „személyre szabni” az irodáikat, munkaállomásukat a különböző alkotásokkal. Chiara Galbusera azt tapasztalja, hogy ezek a művek amolyan belépőként szolgálnak a képzőművészet világába. „Nem kell, hogy azonnal beleszeressenek, már annak örülünk, ha az adott alkotásról beszélgetést kezdeményeznek. Igyekszünk magunk is közelebb hozni a művészeket és egyéb műveiket.”

Mi a helyzet itthon?

Topor Tünde, Schneider Erika, Molnár Annamária, Etentuk Inemesit és Einspach Gábor (fotó: Pixolar Photography)

A külföldi példák után magyar szakemberek következtek. Első pódiumbeszélgetésünk a művészeti tanácsadók szerepét járta körbe. A beszélgetést Topor Tünde, az Art Magazin főszerkesztője vezette, részt vett benne Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria tulajdonosa, Einspach Gábor az Einspach&Czapolai Fine galéria tulajdonosa, Etentuk Inemesit és Schneider Erika tanácsadók. Abban mind egyetértettek, hogy a kilencvenes évek óta rengeteget változott a piac (határozottan nőtt az utóbbi években: több a galéria, több a gyűjtő, színesebb és nagyobb a választék), nem ritka, hogy a galerista és a tanácsadó szerepe összemosódik. A műtárgypiacra való belépéskor a magánszemélyek és a vállalati gyűjtők esetében is bizonytalanságot tapasztalnak, hiszen gyakran hiányzik a megfelelő háttértudás, ismeret, ezért jó, ha egy képzett tanácsadó segít – mondták. Mint a szakértők tapasztalják, a vállalati gyűjtemények jellemzően külföldi cégeknél tekintenek vissza nagy múltra, ha a cég Magyarországra költözik, általában már van egy régebbi gyűjteménye, kialakult annak arculata és azzal dedikált csapat foglalkozik. A szakértők szerint néhány bankot leszámítva ritka az a magyarországi vállalati gyűjtemény, ahol aktív szakértővel dolgoznának, tanácsot többnyire magánemberek kérnek a galériáktól.

Kosinsky Richárd, Gereben Katalin, Vékony Délia és Polgár Péter (fotó: Pixolar Photography)

Employer branding, partnerkapcsolatok témakörben Gereben Katalin, az Equilor Fine Art vezetője, Kosinsky Richárd művészettörténész, a KOGART művészeti igazgatója (a Kempinski Hotel Corvinus gyűjteményének összeállításában is segített a szakember) és Vékony Délia, a HAB – Hungarian Art and Business és az MBH Bank művészeti alapítvány művészeti vezetője beszélgetett, Polgár Péter stratégiai kommunikációs szakértő moderálása mellett.

Vékony Délia és Gereben Katalin hangsúlyozta az alkotások irodaépületen belüli elhelyezésének fontosságát, illetve azt, hogy a kollekció utaztatása kiemelt szerepet tölthet be a vállalat pozicionálásában – például egy olyan nívójú eseményen, mint a Budapest Contemporary.

A szponzoráció és a gyűjteményépítés Vékony Délia szerint egyaránt fontos, főleg a pénzintézetek életében, hiszen ezzel azt üzenik a munkatársaknak, partnereknek, hogy művészetet vásárolni érdemes, művészeket támogatni kifizetődő. A példamutatásban Gereben Katalin is egyetértett, hozzátéve, hogy már maga a gyűjteményépítés egyfajta demonstráció, a megvásárolt darabokkal a cég önmaga világnézetéről kommunikál. Kosinsky Richárd szerint mindez hosszútávú elköteleződés egy bizonyos értékrend mellett, ami folyamatos sales tevékenységet igényel. Abban mindhárman egyetértettek, hogy a munkavállalók bevonásában segítenek a gyűjtemény körüli események, tárlatvezetések, műhelyfoglalkozások, előadások. Maga a Kempinski Hotel Corvinus gyűjteménye is jóval több, mint szállodai dekor, mondja Kosinsky Richárd. A kollekció körülbelül ezerötszáz darabot számlál, ebből ezer függ a hotel falain, a többit partnerkapcsolatokon keresztül kölcsönzik. Havi-kéthavi rendszerességgel szerveznek kiállításokat, időnként külföldre is viszik a műtárgyakat.

Kosinsky Richárd, László Áron és Andreides Katalin (fotó: Pixolar Photography)

A vállalati gyűjtés jogi és finanszírozási hátteréről László Áron, az Oppenheim Ügyvédi Iroda, irodavezető partere és Kosinsky Richárd beszélgettek, a moderátor dr. Andreides Katalin jogász volt. A beszélgetés során kiderült, mennyi jogi kérdés vetődhet fel, ha a cég gyűjteményt bővít, ha azt a kollekciót időnként más célra használná – például kiállítana bizonyos darabokat, vagy kölcsönadná azokat. Azt is érdemes a vásárláskor tisztázni a jogtulajdonossal, örökössel, hogy egy-egy ilyen alkalommal milyen alkotások mellé kerülhet az adott mű, vagy éppen hol állítják ki, milyen célra használják. Abban egyetértett a két jogász, hogy az szerződésnek minden apró részletre, eshetőségre ki kell terjednie, és bár az esetek kilencven százalékában jó kapcsolatban marad a cég a jogtulajdonosokkal, előfordulhatnak nézeteltérések – akár nem is a művészekkel, hanem az örökösökkel.

Horváth Béla, Esküdt Judit, Róna András, Dobos Máté és Bacsek Júlia (fotó: Pixolar Photography)

Nem ritka persze az sem, hogy magángyűjtemények kerülnek vállalati irodákba. Erről beszélgetett Horváth Béla műgyűjtő, Dobos Máté, az Optinvest Zrt. tulajdonosa, Róna András gyűjtő, a Fine Art Rent vezetője és Esküdt Judit, a Gresham Palota kommunikációs és PR-igazgatója. A panelbeszélgetést Bacsek Júlia művészeti tanácsadó vezette. Hamar kiderült, hogy amiért az ember magánszemélyként rajong, az idővel a hétköznapokba is bekúszik. A gyűjtőszenvedély átitatja az üzleti életet is, mondta Dobos Máté, aki saját ízlése szerint dekorálja a cége épületeit, bár segítséget kér művészeti tanácsadótól is. Róna András is magángyűjteményt épít, ahogyan Horváth Béla is, bár utóbbi elmondta, biztosítási szakemberként csak nála okosabb emberekkel, művészettörténészekkel veszi körbe magát, és mindig kikéri a szakember véleményét, mielőtt új alkotást venne. Esküdt Judit nem privát gyűjtőként vásárol, a vállalati oldalt képviseli elhivatott szakmai csapatával. Lévén világörökségi helyszín, a Gresham palotába minden új mű szigorú szabályoknak megfeleltetve érkezik, ahogyan lényeges az is, hogy egy-egy alkotás hol kap helyet. Vagyis egyáltalán nem mindegy, mondták a szakértők, hogy a vállalat, ahol az alkotások a falakra kerülnek, milyen képet szeretne festeni magáról, hogyan reprezentálná a cég arculatát a művészeten keresztül.

Az eseményt a nemzetközi szereplők kerekasztala zárta.

A nyitókép forrása a Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásár.

Lásd még:

Hol tartunk 2023-ban a vállalati gyűjtemények építése terén? – Napjainkban egyre több vállalat ismeri fel a vállalati műgyűjtemények sokféle előnyét

A kortárs magyar képzőművészet legjava – Interjú a Budapest Contemporary Kortárs Képzőművészeti Vásár főszervezőjével, Tausz Ádámmal