A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki

„Az Operaház olyan, mint egy elegáns tartású, gyönyörű magyar nő hosszú selyemruhában, szép stólával. Kicsit eltakarja az arcát, és csak annak fedi fel, aki megérdemli”– fogalmaz az Andrássy út királynői épületéről Rost Andrea operaénekesnő. 

Már főiskolásként hatalmas sikert aratott, amikor az Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában. Innen üstökösként ívelt a pályája a bécsi Staatsoperig, majd amikor Riccardo Muti meghívására a milánói Scalában elénekelte a Rigoletto Gildáját, a nemzetközi sztárok közé emelkedett. „A magyar operajátszás mindig kapu volt a nagyvilág felé. Olyan fantasztikus művészek vitték a hírét a nagyvilágba, mint Simándy József, Székely Mihály, Orosz Júlia és Gyurkovics Mária”  – mondja büszkén a szoprán, majd kitér arra, hogy micsoda karmestereket adtunk a világnak. – Sir Georg Solti korrepetitorként indult innen, és 31 Grammy-díjat nyert, de Fricsay Ferenc, Szél György és Ormándi Jenő is olyan művészeknek voltak példaképei Amerikában, mint Bernstein és Riccardo Muti.” 

Rost Andrea (fotó: Emmer László)

A művésznő a magyar operaénekesek elismertségét bizonyítandó szívesen emlékszik arra a történetre, amikor Athénban a Maria Callas Énekversenyen Giuseppe Di Stefanótól átvette a díját, és a tenor azt mondta neki: „Tündér”. Amikor megkérdezte tőle, honnan ismeri ezt a magyar szót, a Maestro azt felelte: egy fantasztikus operaénekesnőtől, Erzsébet Házytól tanulta, akivel operetteket énekelt.

Andrea talán az egyetlen ember a világon, aki az Operaházban mondhatta ki a boldogító igent. Így ha ő vezethetne egy túrát az épületben, akkor az biztosan az esküvője helyszíneit járnák be. „Megmutatnám a gyönyörű aranykazettás tükörmennyezetű lépcsőházat, ahol a szertartásom zajlott, illetve a színpadot, ahol az esküvői vacsora volt a Traviata díszletében. Az Ybl Mikós tervezte épületet még I. Ferenc József is szebbnek tartotta, mint a bécsi operaházat. A budapesti programok közül kihagyhatatlan élmény a meglátogatása, élvezet a szemnek és a léleknek is.” 

Fotó: Berecz Valter

Az énekesnőt a New York-i Metropolitantól a londoni Royal Opera House-ig világsztárként ünnepelik, olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint James Conlon, Luciano Pavarotti és Plácido Domingo, számára mégis a budapesti Operaház a legkülönlegesebb hely, ahol valaha énekelt. „A Scala a világhírnév, az Operaház az otthon. Maga a csoda, a gyerekkori megvalósult álmom. Egy gyönyörű ékszerdoboz. A sok arany, a csillogás azt szolgálja, hogy a nézőt felemelje a csodák birodalmába”– vallja Rost Andrea.

A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként. 

Lásd még:

„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”

Fürdőző Budapest

Budapest, a kávéváros

Budapest, a szórakoztató város

Nemzeti művészet

Az új korszak mecénásai

Társas körökkel a kultúráért

Ipari fejlődés

Új lehetőségek a tömegközlekedésben

Építészeti megújulás

Budapest születése

Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint

Nyitókép: Rost Andrea (fotó: Emmer László)