Trafó – színház a senki földjén
– a Trafó Kortárs Művészetek Házát 2003-ban hivatalosan is színházzá nyilvánították
„A holnap világának elképzeléséhez ma kell párbeszédet folytatni a kortárs alkotókkal, irányzatokkal” elvét vallotta Georges Pompidou, amikor megálmodta az 1977-ben megvalósult kulturális központot. Ennek szellemében született meg a budapesti Trafó gondolata is.
A IX. kerületi Ferencvárost sugaras-gyűrűs szerkezetben ölelik körül az utcák, a Liliom utca viszont a Nagykörút közvetlen szomszédságában, körön belül van. A sarkon, a 41. szám alatt állt egy tégladíszítésű, szecessziós ipari épület, ahol – 1945-ös bezárásáig – transzformátorház (trafó) működött. Ezt követően negyven évig üresen állt, így nem csoda, hogy amikor a Budapestre érkező francia Rézonances művészcsoport helyszínt keresett egy fesztiválhoz, megakadt a szeme rajta. Az akkori nyugati művészeti szcénában bevett gyakorlat volt, hogy a kollektívák féllegálisan, amolyan elfoglalt házként üzemeltessenek egy épületet. A trafóházzal is ez történt, a fesztiválnak hamar híre ment, így az intézmény későbbi alapító igazgatójához, Szabó Györgyhöz is hamar eljutott.
Fotó: Nagy GergőA franciák távozása és tulajdonosváltások sora után 1992-ben a Fővárosi Önkormányzat tulajdonába került az épület. Végül Szabó György kezei között, a „senki földjéből” alakult át az alternatív művészeti élet alapjait megteremtő gyöngyszemmé. „Emlékszem, a levegőben egy kiszuperált autóbusz lógott egy daru kampóján... lépteim visszhangoztak az üres térben – máig a fülemben cseng ez a hang. A tető kezdett erősen beázni, a pincében állt az eső, feltört a talajvíz is, itt-ott egy-két punk horkolása hallatszott” – mesélte az első lépésekről.
1998-ban ezen a helyen nyitott meg a Trafó Kortárs Művészetek Háza, amit 2003-ban hivatalosan is színházzá nyilvánítottak. S hogy miért Trafó? A névválasztással is a budapesti kulturális élet modernizációját, transzformálását akarták kifejezni; „Ez könnyen értelmezhető metafora, megjegyezhető, frappáns név, és a szlengbe beépülni fél siker. Fontos szempont volt az is, hogy a szó kimondása a külföldiek számára sem okoz gondot.”
A BLKDOG című előadás (forrás: Trafó)
A 2000-es évek elején itt indították el az előadások előtt és után tartott szakmai fórumokat, amire korábban aligha volt példa Magyarországon. „Meglehetősen ritkán adódik olyan, hogy egy értelmiségi hely igen jelentős domináns szerephez jut a főváros ifjúsági és értelmiségi köreiben. A Trafó ekkor ilyen hely volt” – fogalmazott Szabó György. A kerekasztal-beszélgetések és a közönségtalálkozók most is rendszeresek és népszerűek.
Fotó: Nagy GergőMa előadó-művészeti helyként definiálják magukat, ahol a társadalmi kérdéseket boncolgató magyar produkciók mellett nemzetközi irányzatokat képviselő előadásokkal várják a látogatókat. Honlapjukon büszkén hirdetik, hogy befogadószínházként működnek: nincs saját társulatuk, repertoárba sűríthető programjuk. Mint írják: „Azt várjuk, hogy mindig újabb és újabb alkotók jöjjenek. És valamit nagyon akarjanak.”
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: a Trafó kívülről (fotó: Nagy Gergő)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
