Híd a helyi alkotók és a nagyközönség között

Québec kormánya 1964-ben hozta létre Kanada első olyan intézményét, amely kizárólag a kortárs művészet bemutatását szolgálja. A Musée d'art contemporain de Montréal (MAC, Montreali Kortárs Művészeti Múzeum) több mint nyolcezer művet őriz. 2017-ben azzal váltottak ki nemzetközi visszhangot, hogy pontosan egy évvel a legendás montreali énekes-dalszerző halála után nyitották meg a nagyközönség előtt az első olyan nagyszabású múzeumi tárlatot, amelyet teljes egészében Leonard Cohen kulturális örökségének szenteltek.

Montréal legfontosabb kulturális negyede a Quartier des Spectacles. A központjában két intézmény áll: a jelentős előadó-művészeti centrum, a Place des Arts és a szomszédos kortársmúzeum, a Musée d’art contemporain. Utóbbit a québeci kormány nem politikai akaratból, hanem helyi művészek és gyűjtők kitartó nyomására alapította. A történet szerint sokan közülük úgy érezték, hogy a hagyományos intézmények – mint például a Musée des beaux-arts de Montréal (Montréali Szépművészeti Múzeum) – nem adnak elég teret a modern, kísérletező alkotásoknak. Az alapítók célja egy olyan hely létrehozása volt, amely a jelennek él, és közvetlenül a helyi közösséget támogatja.

A múzeum immár több mint fél évszázada működik hídként a kanadai és a nemzetközi alkotók, a műtárgypiac és a folyamatosan bővülő, sokszínű közönség között. Olyan dinamikus szellemi és kreatív platform, amely folyamatosan megújuló, progresszív és mély hatást gyakorló projektekkel generál értéket látogatói számára.

A Les gratte-ciels par la racine: regards sur le modernisme tardif (Felhőkarcolók gyökerei: pillantás a késői modernizmusra) című 2025-ös kiállítás enteriőrje a múzeum ideiglenes kiállítóhelyén (fotó: Thibault Carron, MAC)

Mi teszi különlegessé a gyűjteményt nemzetközi összehasonlításban?

A MAC egyedülálló értéket képvisel a kanadai művészeti piacon: az ország első számú, kifejezetten kortárs művészetre fókuszáló nemzeti gyűjteménye. A több mint nyolcezer művet számláló kollekció nem csupán kulturális örökség, hanem stratégiai jelentőségű társadalmi befektetés. A portfólió nemzetközi szintű versenyképességét a diverzitás, a fókuszált gyűjtési stratégia és a társadalmi hatás (social legacy) biztosítja.

Betty Goodwin: Red Sea, 1984, olajpasztell, pasztell, olaj és szén pergamenpapíron, 304,8 × 213,3 cm (forrás: MAC, fotó: Richard-Max Tremblay)

A kollekció a médiumok széles skáláját öleli fel (festmények, szobrok, installációk, fotók és videóművészet). A legjelentősebb művek közé tartoznak a montreali Betty Goodwin alkotásai. Goodwin az 1960-as évek vége óta szoros kapcsolatban áll a montréali művészeti élettel, és a kanadai kortárs művészet egyik vezető alakjaként tartják számon. Multidiszciplináris portfóliója az emberi lét elemi kérdéseiből és humanista szemléletéből táplálkozik. Munkássága hatalmas, egymásra épülő vizuális ciklusokká érett, amelyekben a rajz, a metszet és a kollázs éppúgy helyet kap, mint a festészet, az assemblage (a kollázs térbeli megfelelője), a szobrászat és az installáció. Műveinek középpontjában az emberi test, a veszteség, a gyász és az átmenet áll; alkotásai rendkívüli érzékenységgel reflektálnak a létezés törékenységére és bizonytalanságára.

A kollekcióban megtalálhatóak Raymonde April és Pierre Ayot munkái is. April az 1970-es évek óta a kortárs kanadai fotóművészet egyik úttörőjeként ismert. Művei nem csupán esztétikai alkotások, hanem az intimitás dramatizált lenyomatai. Képei a nézőt folyamatos reflexióra késztetik.

Raymonde April Debout sur le rivage című 1984-es alkotása (forrás: MAC, fotó: Denis Farley)

A szintén kanadai Pierre Ayot progresszív alkotói folyamata a vizuális érzékelés és a képalkotás határait feszegeti. A pop-art szellemében született, reklámkultúrából és mindennapi tárgyakból építkező motívumai a sokszorosító grafika, a szobrászat és az installáció ötvözetéből bontakoztak ki, megkérdőjelezve a hagyományos művészeti formákat. A gyűjteményben jelentős nemzetközi pop-art, konceptuális és poszt-expresszionista művek is helyet kaptak.

A múzeum nemcsak a fizikai műtárgyak megőrzésében, hanem a tudásmenedzsmentben is élen jár. A MACrépertoire, az intézmény digitális kutatási platformja több mint ezernyolcszáz művész közel nyolcezer alkotásához, nyolcszáz kiadványhoz és tizenhatezer képhez, valamint több száz videóhoz biztosít szabad hozzáférést a nyilvánosság számára. A platform üzleti és szakmai szempontból is példaértékű transzparenciát teremt, összekötve a forprofit és a kulturális szférát.

Pierre Ayot: Les Grandes aventures de Benvenuto Cellini, 1989, szitanyomat, fényképek és akrilfesték rétegelt lemezen, 503 × 160 × 152,5 cm. The Estate of P. Ayot / SOCAN (2022) (forrás: MAC)

A popkultúra és a magas művészet fúziója

Az intézmény nem csupán festményeket, szobrokat és fotográfiákat állít ki, multimédiás, digitális és zenei projektjeiről is híres. Történetének egyik legnagyobb sikere a montreali születésű Leonard Cohen tiszteletére rendezett gigantikus kiállítás volt 2017-ben. A tárlat a popkultúrát és a kortárs képzőművészetet olyan egyedi módon vonta össze, ami világszerte visszhangot váltott ki.

A Leonard Cohen: Une brèche en toute chose/A Crack in Everything (Leonard Cohen által írt híres dalszövegrészlet, amely magyarul így hangzik: „Mindenben van egy törés”) című kiállítást a CBC/Radio-Canada (Canadian Broadcasting Corporation, a kanadai közszolgálati műsorszolgáltató rádió és televízió) mutatta be és egyike volt Montréal alapításának 375. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek hivatalos programjának. A tárlatot Leonard Cohen világa, valamint életének és munkásságának nagy témái inspirálták. A múzeum munkatársai több mint két évig dolgoztak a megvalósításán.

A projekt – amely a vizuális művészeteket, a virtuális valóságot, az egyedi installációkat, a zenét és az irodalmat ötvözte – különleges élményt kínált a nagyközönségnek. Elismert helyi és nemzetközi alkotók bevonásával friss perspektívákba helyezték a Leonard Cohen-i életművet és örökséget. Mint azt John Zeppetelli, a MAC akkori igazgatója és főkurátora, a kiállítás társkurátora megjegyezte: „Cohen a melankólia és az emberi lét esszenciális krónikása, aki mesterien fogalmazza meg, mit jelent az abszolút nyitottsága test és a lélek vágyai és dilemmái iránt. Kitüntetett megtiszteltetés számunkra, hogy ezzel az exkluzív tárlattal  méltó emléket állíthatunk az egy évvel ezelőtt eltávozott művész páratlan életművének és rendkívüli örökségének.”

Ez volt az első jelentős tárlat, amelyet teljes egészében a montreali születésű, nagyszerű énekes-dalszerző, író és globális ikon képzeletvilágának és örökségének szenteltek.

Leonard Cohen (forrás: MAC)

A MAC támogatása egyszerre jelent értékteremtő mecenatúrát és exkluzív szakmai elmélyülést

A MAC kiváló példája annak, hogyan fonódik össze a múzeumi misszió és a stratégiai üzleti gondolkodás. A kulturális intézmény egyszerre élvezi a quebeci kormány, a szövetségi állam és a Canada Council for the Arts (Kanadai Művészeti Tanács) finanszírozását, működése azonban elképzelhetetlen a proaktív, piaci és mecénásalapú forrásbevonás nélkül. Az intézmény 1964-es alapításakor létrejött kollekció közel negyede tisztán filantróp, vállalati és magánadományokból származott. Ezt a hagyományt ma a Fondation du MAC (MAC Alapítvány) viszi tovább. A szervezet – többek között éves, exkluzív networking eseményeivel – olyan fenntartható tőkét teremt, amely elengedhetetlen a gyűjtemény fejlesztéséhez és a piacon induló, feltörekvő tehetségek felkarolásához.

A MAC jótékonysági eseménye, a Bal du MAC 2025-ben (forrás: MAC, fotó: Gabriel Fournier)

A kanadai művészet támogatása ma már stratégiai befektetés is: a kortárs szcéna elkötelezett alakjai számára a mecenatúra nem pusztán adomány, hanem egyedülálló kapcsolati tőke és inspiráló kulturális élmény. Az éves adományokon, az ajándékozásokon, a tőzsdei értékpapírok és a műalkotások felajánlásán túl a támogatók célzottan is adakozhatnak például műtárgyak beszerzésére, restaurálásra, oktatási programokra, illetve az intézmény hosszú távú fenntartását biztosító alapok javára, de gyűjtőknek szervezett különleges utakat is kínálnak, amelyeken a résztvevők kurátoroktól tanulhatnak. Az intézmény munkatársai hálásak a filantróp közösségnek és az igazgatótanácsban, valamint a bizottságokban önkéntesen dolgozó szakértőknek, akik elhivatottságukkal nagyban erősítik a múzeum küldetését.

A MAC jótékonysági eseménye, a Bal du MAC 2025-ben (forrás: MAC, fotó: Gabriel Fournier)

Az új MAC a XXI. század kulturális katalizátora

A MAC jelenleg történetének egyik legizgalmasabb korszakát éli. A Place des Arts-ban található főépület egy hatalmas, 116,5 millió kanadai dolláros költségvetésű, ultramodern építészeti átalakításon megy keresztül, amely átláthatóbbá, fényesebbé és még inkább technológia-orientálttá teszi a tereket. [A múzeum ideiglenesen a Place Ville Marie-n, a város egyik legikonikusabb nevezetességében kapott helyet – T. L.]

A MAC új épületének külső látványterve (forrás: MAC, fotó: Saucier+Perrotte és GLCRM Architectes)

Valódi XXI. századi múzeumként az új, 2028-ban nyíló MAC célja, hogy úttörő és jövőbe mutató legyen; a párbeszéd és a felfedezés vibráló színtere, amely összehozza a kortárs művészetet, a helyi és nemzetközi művészeket és alkotásaikat, valamint a legkülönbözőbb közönséget. A múzeum egyúttal sokoldalú, minden kifejezési formára nyitott helyszín is lesz: a digitális és hangművészeti alkotásoktól az installációkon, festményeken, szobrokon és efemer (mulandó) műveken át a performanszokig és még sok minden másig – ígérik. A MAC minden eddiginél jobban szeretné megerősíteni vezető szerepét, és meggyőzni a növekvő létszámú közönséget a kortárs művészet kultúránk megerősítésében és fejlesztésében betöltött alapvető szerepéről, valamint a társadalmunk számára képviselt létfontosságú értékéről.

Nyitókép: A Les gratte-ciels par la racine: regards sur le modernisme tardif (Felhőkarcolók gyökerei: pillantás a késői modernizmusra) című 2025-ös kiállítás enteriőrje a múzeum ideiglenes kiállítóhelyén (fotó: Thibault Carron, MAC)

Lásd még:

Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma – A szerény kezdetektől az Oscar előszobájáig

Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros

Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti

Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig

Stratford: a művészet köré szerveződő városmodell – Ahol a kultúra nem költség, hanem hosszú távú befektetés

„A show-nak mennie kell tovább!” – Interjú Fülemen Tamással, a Cirque du Soleil művészével

„Egész Kanada a színpadunk” – Interjú Annabelle Cloutier-vel, a National Arts Centre elnök-vezérigazgatójával

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 1. rész

„Partnerként kell leülnünk az asztalhoz” – Interjú Aubrey Reeves-szel, a Business / Arts elnök-vezérigazgatójával, 2. rész

„Merjük inspirálni a holnap történelmét!” – A Kanadai Történeti Múzeum

A presztízstől a kulturális felelősségig – A vállalati gyűjteményépítés Kanadában

„Egy műalkotás akvizíciója hosszú távú befektetés az értékteremtésbe” – Interjú Stuart Keelerrel, a TD Bank gyűjteményének vezető kurátorával

„A művészet segít az embereknek egymáshoz, a környezetükhöz és saját identitásukhoz kapcsolódni” – Beszélgetés Anjuli Solankival, a STEPS Public Art programigazgatójával