„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
„Számomra az tudja hitelesíteni a festészetet, ha egy kép készítésekor eljutok odáig, hogy nem valami olyat kivitelezek, ami korábban megvolt a fejemben, hanem ott és akkor, a vásznon történik valami, ami megváltja a festményt” – mondja Szűcs Attila, amikor arról kérdezem, hogyan dolgozik festés közben. A Munkácsy Mihály-díjas festőművész a kortárs festészeti szcéna egyik legjelentősebb képviselője hazánkban: beszélgetésünk során azt is elárulta, hogyan látja a fiatal generáció helyzetetét itthon, és melyek a kedvenc galériái, beülős helyei a fővárosban.
Csaknem két éve azt nyilatkozta, hogy aki nemzetközi szinten is ismert művésszé akar válni, annak el kell hagynia az országot. Ezzel még mindig egyetért? Maga sem hagyta el az országot, mégis jegyzik nemzetközi szinten, és jól megél a festészetéből.
Igen, de nincs is bennem akkora éhség a pénz iránt, hogy ennél sokkal többre vágynék. Az biztos, hogyha nem Magyarországon, hanem Nyugat-Európában kezdtem volna a karrieremet, akkor nagy valószínűséggel nem itt tartanék, ahol most. Semmilyen szempontból sem, beleértve mondjuk a nemzetközi ismertséget is. Ezért még mindig úgy gondolom, hogy el kell innen menni, ha valaki befutott művész akar lenni. Egy időre biztosan, de akár hosszú-hosszú évekre is.
Szűcs Attila (forrás: Szűcs Attila)
És hogy látja a hazai, fiatal generáció helyzetét a képzőművészetben?
Aggasztónak tartom, hogy amikor bekerülnek a pályára, rögtön a kontraszelekció jelenségével szembesülnek. Azt látják, hogy bizonyos igényeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki érvényesülhessen. Aki befogja a száját, és igazodik a kultúrpolitikai trendekhez, az nagy eséllyel oda kerül, ahova szeretne. Ma egyébként is nagy keletje van a dekoratív, csilivili munkáknak, ami senkit nem bánt, senkit nem zavar, és nem tesz fel kérdéseket. Emiatt az iroda falán is jól fognak mutatni, meg a kanapé felett is.
Mindig fényképeket használ referenciaként? Vagy miből inspirálódik?
Igen, a fotók nagy részét a net böngészése közben találom. Mindig szembejön valami olyan, ami megmozgat vagy megmutatja, merre induljak el. Az igazi kihívás azonban mindig festés közben történik.
Azaz?
Számomra az tudja hitelesíteni a festészetet, ha egy kép készítésekor eljutok odáig, hogy nem valami olyat kivitelezek, ami korábban megvolt a fejemben, hanem ott és akkor, a vásznon történik valami, ami megváltja a festményt. A festészetnek ez a fajta kockázata számít. Ez egy folyamatos küzdelem, mert egy bizonyos ponton le kell mondanom a fejemben lévő előképekről. Ez sokszor nagyon fájdalmas is, mert meg kell szüntetnem a korábban nagy igyekezettel létrehozott felületeket. Ezek súlyos, „halálos” döntések, és csak részben van közük a festészethez. Sokkal inkább egy belső küzdelem saját magammal, hogy hogyan tudom elfogadni azt a javaslatot, ami éppen történik előttem a festményen.
Szűcs Attila: Double zero, olaj, vászon, 240x200cm. 2021-22 (forrás: Szűcs Attila)
Akkor a festmény, amin dolgozik, mindig átalakul az eredeti elképzeléshez képest?
Hát, nem volt még olyan, hogy nem. A pályám kezdetén még bosszantott mindez, aztán rájöttem, hogy ez a festészet szerves része. Legalábbis annak, ami engem ebből érdekel: a munka során történő új felfedezések. Attól lesz élő egy felület, hogy közben gondolkodom róla, nem pedig úgy mesélem el, mint egy régi történetet, aminek egyébként minden egyes részét már jól ismerem. A festői praxisom egy része, hogy legalább annyit szoktam fejjel lefelé, meg a földön festeni, mint normál, álló helyzetben. Egy festménynek ugyanis teljesen absztrakt felületként is meg kell állnia a helyét. Nagyon sok esetben csak távolság kérdése, hogy mi absztrakt, mi nem. Távolról látsz valamit a felületen, közelebb mész, eltűnik, és fordítva. Ennek azért van jelentősége, mert maga az élet is valami hasonló módon zajlik. Az történik meg a vásznon is, ami egyébként az életben.
„A devianciám művészeten belül való kiélése nélkül, a társadalom számkivetettje lennék”– mondta egyszer egy interjúban. Ezt még mindig így gondolja?
Hogyne. Meg is bolondulnék, ha nem festenék. Számomra ez egy mentálhigiénés folyamat is egyben. Ha tizennégy évesen nem kerültem volna Budapestre, hanem Miskolcon maradok, egész biztos, hogy már rég alkoholista lennék vagy nem is élnék. De sokszor volt szerencsém az életben. Jó helyre, jó irányba vezetett a sors, és elkerültem a nagyobb buktatókat, veszélyeket.
Szűcs Attila: Amalgamation, olaj, vászon, 240x200cm, 2022-23 (forrás: Szűcs Attila)
Akkor nem bánta meg, hogy felköltözött Budapestre.
Nem, nagyon szeretem ezt a várost.
És miért?
Mert mindig megtalálom benne azt, ami nekem kell. Rengeteg galéria és múzeum közül válogathatnak azok, akik jó kiállítást akarnak látni. A turistáknak mindenképp ajánlanám a Deák Erika Galériát, az acb Galériát és a Q Contemporary-t. Nem vagyok nagy kocsmába járó, de ha már letévedek valahova, az a Nemdebár a Moszkvánál. [Egykori nevén Moszkva tér, 2012 óta Széll Kálmán tér – a szerk.] A New York Kávéház is kihagyhatatlan egy turista számára, a maga impozáns épületével és legendás múltjával. A Ferenciek terénél található Három holló pedig szintén jó hely, és közlekedés szempontjából is ideális, onnan bárhova el lehet jutni. Amikor elutazom valamilyen kiállítás miatt külföldre, mindig jó visszatérni Budapestre. És noha látom, hogy Európának azért vannak ennél fényesebb pontjai, nagyobb dinamikával fejlődő városai, valahogy mégis ide ragadtam.
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Szűcs Attila: In the attraction of a blue moon (részlet), olaj, gesso, farost, 70x70cm, 2022, (forrás: Szűcs Attila)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
