Mesteri mozgolódás a műfajok határán
– beszélgetés Dresch Mihállyal
„Szeretem a fővárost, szerintem barátságos és megtalálhatók a szépségei. A Budapesten megforduló vendégek, turisták mindent megkapnak itt, ami érdekelheti őket” – így vélekedik Dresch Mihály jazz-zenész.
Két állandó formációjával, a Dresch Quartettel és a népszenészekből álló Dresch Vonós Quartettel/Street Quartettel koncertezik. Nem tartja magát a fősodor részének, mint mondja, ő inkább „sajátos hajtás”. A jazzvilág legnevesebb előadóival közös fellépéseinek a Budapest Jazz Clubban (BJC) és a Művészetek Palotájában (MÜPA) is tanúja lehetett a közönség. Kedvenc helyei egyikeként említi a BJC-t, ahol – ahogy fogalmaz – megtisztelik azzal, hogy meghívják játszani. „Nagyon örülök, hogy van a műfajnak egy ilyen színvonalas, világszínvonalú akusztikájú fóruma, ráadásul frekventált helyen, a belvárosban.”
Lukács Miklós, Dresch Mihály, Gyányi Marcell (fotó: Pogonyi Dávid)
Szívesen ajánlja még a Ráday utcai Jedermann Jazz Kávézót, ahol hétvégenként két-három koncertet tartanak és ő is rendszeresen játszik. „Nagyon hálás a kialakítása, a színpad elhelyezése; közvetlen kapcsolatban vagyunk a közönséggel.” A Fonó Budai Zeneházban annak alapítása óta szintén oszlopos fellépő, de „ne menjünk el szó (avagy koncertlátogatás) nélkül a klasszikus zene szentélyei, a Zeneakadémia, a MÜPA és a Magyar Zene Háza mellett sem” – mondja.
Dresch Mihály stílusa attól különleges, hogy a kozmopolita jazzsztenderdeket magyar népzenei elemekkel vegyíti. „A jazz nagyon sokrétű, szabad műfaj, ami megengedi, hogy »oltványokat« helyezzünk bele. Amerikai gyökerű, és bár mindig közel állt hozzám, amikor rádöbbentem, hogy az én élményeim nem amerikaiak, elkezdtem saját stílusú kompozíciókat csinálni, amikhez jobban tudtam kapcsolódni” – meséli világviszonylatban is páratlan, formabontó hangzás- és gondolatvilágáról.
Felidézi a tenorszaxofonos Archie Shepp-pel való játékát: „Közös lemezt készítettünk – utal Hungarian Bebop című, egyik leghíresebb albumára –,és turnéztunk is Nyugat-Európában: a párizsi New Morning klubban és az Avignoni Színházi Fesztiválon léptünk föl. Ő rendkívül invenciózus, nagyon humánus ember, mély barátság van köztünk: régi kollégám, a szintén Párizsban élő Szandai Mátyás ma már Archie kvartettjében bőgőzik.”
A szakmai berkeken belül köttetett barátságai fontosak Dresch számára. Chris Potter jazzszaxofonossal a BJC-ben is volt egy közös Jam Sessionjük. „Jól ismertem Chris magyar feleségét, akivel sokszor jött Magyarországra, és egyszer csak összebarátkoztunk. Értékelte a zenekarommal bejárt specifikus utat (úgy is, hogy az eltér az amerikai jazztől), és ebből lett egy nagy találkozás. Fölmerült a közös zenélés lehetősége, ami 2012 őszén a Művészetek Palotájában meg is valósult. Ennek az élő koncertnek a lenyomata a Zea című lemezünk.”
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani”
– Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Dresch Mihály (fotó: POgonyi Dávid / Óbudai Ankzisz)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!
