„A magyar kultúrából táplálkozom”
– Bozó Szabolcs képzőművész
„Számomra az jelenti a korlátok nélküli világot, ahol igazán azt csinálok, amit akarok, és szerintem ebben a teljes szabadságban ragadható meg a művészet lényege” – fogalmaz Bozó Szabolcs festőművész. Egyik képére – amin egy bánatos arcú, kutyaszerű figura látható – öt évvel ezelőtt a 2023-as számot festette föl, mert úgy számolta, ebben az évben tölti be a harmincat. Mint mondja, elszámolta magát, mert idén már harmincegy lesz. „Azt gondoltam, hogy harmincéves koromra nem leszek olyan nagyon boldog, és bár most másmilyen az életem, mint amilyennek akkor elképzeltem, azt hiszem, nincs okom panaszra.”
A Szabi művésznéven is ismert alkotó Pécsett nőtt föl, ahol szobrászatot tanult, majd érettségi után Londonba ment szerencsét próbálni. A vendéglátóiparban helyezkedett el, és kikapcsolódás gyanánt kezdett el festeni. Műveit az Instagramra is fölrakta, és egy csapásra forradalmasította a nemzetközi műtárgypiacot: két nap alatt minden munkája elkelt, és az egész világon megismerték a nevét. Ma már saját műterme van Londonban; a Bozó-műveket pedig várólistáról, több száz ezer hongkongi dollárért lehet megvásárolni. Piros flamingó című festménye több mint negyvenhatmillió forintnak megfelelő összegért kelt el.
Hatalmas követőtáborát megörvendezteti ugyan néhány videóval, de egyre kevesebb időt tölt az online térben. „Sokkal fontosabb dolgok vannak az életemben a közösségimédia-jelenlétnél. Ha a műteremben vagyok, a telefonom sincs nálam, csak a rádió szól: ez visszahoz valamit a tizenöt évvel ezelőtti, otthoni érzésvilágból is, amit annyira szeretek. Apukám kőműves, diákkoromban nyaranta én is vele tartottam, amikor dolgozni ment, hogy keressek egy kis zsebpénzt. Ő is mindig rádiót hallgatott munka közben. Bár az online jelenlét segített hozzá a népszerűséghez, ma már én is a személyes kapcsolataim ápolására törekszem” – árulja el. Az alkotás folyamatára magányos tevékenységként tekint; arra vágyik, hogy a közönség csak a munkáit ismerje, a személyes terét védi, és a kilétét legszívesebben titokban tartaná.
Fotó: Herczog ÉvaSzabi gyerekként nagyon sokat járt a nagymamájával a pécsi Bóbita Bábszínházba, ahol Süsüt, az egyfejű sárkányt is sokszor látta. Képregényekhez hasonló festményein megelevenednek a legkedveltebb magyar mesefigurák: a gyerekeket fogmosásra és alvásra biztató Tévé Maci, Vuk, a róka és Süsü, az egyfejű sárkány az egész világon ismertté teszik a magyar kultúrának ezt a szegmensét. A szemfüles befogadó a busójárással és Liszt Ferenc zeneszerző, zongoraművész nevével is találkozhat a Bozó-képeken.
„A véremben van, hogy ezekhez a figurákhoz nyúljak, őket fessem” – mondja, majd hozzáteszi – Liszt Ferenc és Victor Vasarely esetében például egyszerűen az tetszik, ahogy a nevük hangzik.” [Victor Vasarely Vásárhelyi Győző néven is ismert magyar képzőművész, aki Franciaországban élt és alkotott; a világ az op-art megteremtőjeként tekint rá.]
Bozó Szabolcs munkája (forrás: Bozó Szabolcs Instagram-oldala)
A gasztronómiai élvezetek közül Szabinak Londonban az igazán jó magyar házi lecsó és a töltött káposzta hiányzik a legjobban, szívesen ajánlja a turistáknak is, csakúgy, mint a Liszt Ferenc téri Menza étterem bécsi szeletét. [Pesten az egyik legjobb lecsólelő hely a VII. kerület, Wesselényi utcai Gettó Gulyás, Budán pedig a XI. kerület, Bartók Béla úti Hadik.]
„Budapest kifejezetten nyugalmas hely, sokkal kevésbé nyüzsgő, mint London, és lenyűgözőek az épületei, a történelme. A tizenharmadik kerületi Újlipótváros pedig igazi menedék számomra: egy-egy séta a Duna-parton feltölti az embert. Azt tervezem, hogy ezentúl sűrűbben látogatok haza és több időt töltök majd Budapesten” – fogalmaz. A fővárosban legutóbb a Q Contemporary magánmúzeumban volt kiállítása; következő tárlatai Velencében és Texasban lesznek. 2024-ben ismét szeretné Budapesten bemutatni a műveit. „Fontosnak tartom, hogy otthon is jelen legyek, hiszen a magyar kultúrából táplálkozom, és szeretnék valamit visszaadni a városnak” – mondja Bozó Szabolcs.
Lásd még:
„Buda és Pest olyan, mintha egyszerre két helyen élnél, de egy városban”
Kassák Múzeum: Álomgyűjtők és kísérleti filmek az avantgárd jegyében
Mixát – kulturális mixerek bázisa a Mikszáth térnél
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti”
New York Café: egy szelet magyar irodalom a világ legszebb kávéházában
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani”
– Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Bozo Szabolcs: The Ladybug In Turquoise Boots (fotó: XX)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
