„Nagyon kevés olyan helyet találni, mint amilyen Budapest”
– Interjú Mundruczó Kornéllal
Mundruczó Kornél alkotásai ez idáig több mint hetvenöt díjat vagy jelölést kaptak hazai és nemzetközi film-, illetve színházi fesztiválokon. A külföldön is ismert, Berlinben (is) élő filmes és színházi rendező Budapest színházi és filmművészeti életét rendkívül gazdagnak tartja.
Ön szerint milyen Budapest mint színházi közeg?
Szerintem a magyar színháznak erős identitása van, ezen belül is elsősorban a független színházaknak. A színház mint műfaj egyébként a világ minden országában nagyon lokális, mindig a helyi közösséghez beszél, ezért szerencsére sokféle van köztük Budapesten is. Nagyon szeretem a város különböző pontjait színházra használni, szerintem elképesztően jó élmény egy adott térbe, például egy elhagyott gyárba, egy nem működő boltba beleálmodni egy előadást. Más országokban ezt nem alkalmazzák olyan gyakran, mint nálunk. Valamint a színészek vezette tematikus sétákat is szeretem.
Hogyan definiálná a mai Budapestet?
Budapest egy lélegző, élő város a maga indulataival, jó és rossz kedvével. Az egyik legmelankolikusabb város, nagyon kevés olyan helyet találni, mint amilyen Budapest. Rapszodikus és melankolikus, amiben egy idelátogatónak nagyszerű megmerítkeznie pár napig. Művészeti szempontból pedig kedvező terep, egy csomó olyan dolgot hordoz, ami nem jellemző más városokra.
Mundruczó Kornél az Evolúció című film forgatásán (fotó: Kereszty Anna)
Másodmagával alapított produkciós cége, a Proton Cinema éppen tíz éve támogatott egy akkor újgenerációs szkeccsfilmet, a Nekem Budapestet, amelyben a készítők célja a fővárosi életérzés megfogalmazása volt. Milyen Budapestet mutatna be egy 2023-as Mundruczó Kornél rendezte Budapest-film?
Valószínűleg mélytengerit, ahol nagyon nagy a nyomás és ahol furcsa halak és egyéb lények élnek. Ezek nem is feltétlenül ismert lények, hanem olyanok, amelyek csak nyomás alatt és ebben a sötétségben, hagyományban léteznek. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről hírt vigyünk, hogy ezek a történeteink láthatóak legyenek. Ilyesmire egyébként van is kezdeményezés, a Proton Színházon belül is jelen van. [A Proton nemzetközi viszonylatban a legismertebb, legtöbbet turnézó hazai független társulat.] Magyarország történetében mindig is volt egy hivatalos kultúra, amihez képest volt egy ellenkultúra, és ebben születtek meg azok a munkák, filmek, képzőművészeti alkotások, installációk és színházak, amelyeket a mai napig emlegetünk. Nagyon érdekes témák születnek minden bajban lévő helyen, szóval, azt hiszem, kulturális értelemben, főleg ezt a bizonyos ellenkultúrát figyelve, nagyon izgalmas, újszerű perspektívák és új alkotók jelennek meg. Jancsó Miklós filmrendezőnek volt egy mondata sok-sok évtizeddel ezelőtt, ami tompítva úgy hangzik, hogy: „Cseszek én ezeknek rosszul lenni”. Vagyis: az egésznek, azt hiszem, az az értelme, hogy a frusztrációkból származó energiák átfordulnak kreatív energiává.
Úgy gondolom, a film relatíve könnyen fogyasztható kulturális termék, összehasonlítva például a magyar szépirodalommal, ami erősen nyelvhez kötött. Ez könnyebbséget jelent a nemzetközi térben?
Ez érdekes kérdés, mert egyfelől igen, másfelől viszont pont hogy nem. Amikor megnézel egy színházi előadást, abból kiderül, hogy hogyan élnek az emberek abban az országban. Egy filmből ez nem derül ki, mert a film egyre inkább globális nyelvvé válik, és azt látom, hogy a filmalkotások egyre jobban hasonlítanak egymásra. Sokszor zavaró is, hogy nincs akkora diverzitás, mint ami az 1960-as, '70-es éveket jellemezte. A színházban viszont van. Ha utazom, nagyon szívesen elmegyek színházi előadásokat nézni, például egy kisebb társulattól, mert azt tapasztalom, hogy az jobban megmutatja egy adott ország, egy adott város, egy adott városrész lelkületét.
2020-as rendezése, a Pieces of a Woman 192 országba jutott el. Ez szinte a teljes világot jelenti, ha a mikronemzeteket nem számoljuk. Hol volt a legsikeresebb a film?
Sosem gondoltam volna, hogy Dél-Amerikából ennyi pozitív visszajelzést kap a film és hogy nagyon rezonál rá a térség. Azt éreztem, hogy van valami hasonlóság a lelkületünkben és az identitásunkban: Dél-Amerika valószínűleg Amerika Kelet-Európája.
Milyen színházi helyszíneket ajánlana a Budapestre érkező turistáknak?
Mindenképpen ajánlom a Trafót és a művészmozikat. Budapesten a művészmozik aránya nagyon magas, és színvonalas a programjuk.
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
Európában nincs hasonló hely – A Gólem Színház
Baruch Spinoza szellemében – A Spinoza Színház
A38: Az egykori kőszállító uszályból lett koncerthajó
Az egyik legkülönlegesebb koncerthelyszín ott található, ahol nem is gondolnád
„Külön kis világ, amely mindig más volt, mint az ország maga”
„A magyar kultúrából táplálkozom”
Q Contemporary – kulturális híd a budapesti Champs-Élysées-n
„Buda és Pest olyan, mintha egyszerre két helyen élnél, de egy városban”
Kassák Múzeum: Álomgyűjtők és kísérleti filmek az avantgárd jegyében
Mixát – kulturális mixerek bázisa a Mikszáth térnél
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti”
New York Café: egy szelet magyar irodalom a világ legszebb kávéházában
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani”
– Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Mundruczó Kornél (fotó: Kereszty Anna)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
