Budapest tereiben járni időutazás
Urbanisztikai szempontból rendkívül fontos, hogy aki a jelenről hoz döntéseket, az egyúttal a jövőről is dönt.
Így volt ez 150 évvel ezelőtt is, amikor elődeink egyesítették Pestet, Budát és Óbudát, és ezzel elindították egy modern világváros felé vezető úton, így volt a szocializmusban, amikor a hatalom a saját ideológiái mentén akart egy radikálisan új világot teremteni, és így van ez most is, minden alkalommal, amikor újragondoljuk a városi tereket.
Kulcsár Géza, az Urbanum nevű városkutatási műhely egyik alapítója szerint Budapest 150. születésnapja különösen jó apropó arra, hogy a jelen szembesüljön a múlttal. „Budapest azzal tudja igazán érvényesen közvetíteni modern világvárosi jellegét, hogy a teljes története során nyitott maradt a keleti és a nyugati hatásokra. És bár a monarchista és a szocialista hagyaték térben elkülönül egymástól, az ember Budapest-élménye, amikor járja a várost, időben összefolyatja e kettőt.” Kulcsár Géza véleménye szerint a jelen városépítészete, eltérve például a szocializmus építészetétől, már sokkal jobban szem előtt tartja az organikusságot. „Erre jó példák azok a tájépítészeti, parkinnovációs és parkrekreációs projektek, amelyek be mertek avatkozni a városképbe, tudtak érvényesen újat mondani a jelenre való nyitottság jegyében”.
Urbánum (fotó: Szigeti G. Csongor)
Hasonlóan gondolkozik a kérdésről a Paradigma Ariadné építészeti stúdió egyik alapítója, Smiló Dávid is. Véleménye szerint azonban „a megvalósult épületek visznek minket a legkevésbé közel a modern világváros ideájához”, sokkal fontosabb szempontnak tartja a városépítészetben, hogy olyan projektek jöjjenek létre, amelyek a mindennapi életünket teszik jobbá. „Minden olyan önkormányzati törekvés, amely hangsúlyosan a közterekre fókuszál, infrastrukturális és politikai kérdésként kezeli azt, közelebb viszi Budapestet ahhoz, hogy európai város legyen. Ezen az autósforgalom visszaszorítását, a tömegközlekedés szolgáltatás-központú megközelítését, a Duna-partok birtokba vételét és a növénytelepítések innovatív módjait értem – ezek az elmúlt évek pozitív fejleményei” – mondja. Sokan úgy gondolják, hogy Budapest azért marad emberi léptékű, mert a házak alapvetően négy-ötemeletesek, ám Smiló Dávid szerint ez szűkös, leegyszerűsítő értelmezés. „Egy hatalmas épület vagy felhőkarcoló mellett is lehet olyan érzésem, hogy az adott tér rám van szabva, és hogy a tervezők, illetve főleg a beruházók rám is gondoltak, amikor létrehozták azt, és nem csak arra, hogy mennyi bevételt jelent nekik, ha én ott megjelenek” – állítja, és véleménye szerint erre lenne érdemes törekedni, amikor a város tereinek kialakításán gondolkozunk.
Budapest100, Hegedűs Gyula utca (fotó: Pivarnyik Balázs)
Lényegét tekintve ehhez gondolathoz kapcsolódnak a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) azon projektjei is, amelyek a már meglévő városi terek újraértelmezésére törekszenek. Számukra a fókuszt sok esetben a tér és a benne élő közösség kapcsolata jelenti. „A KÉK-ben támogatjuk a helyi közösségeket, szomszédsági ünnepeket rendezünk, placemaking projektekkel javítjuk különböző közterek minőségét és hasznosítását, sokszor a lakosság által igényelt új funkciókat létrehozva” – mondja Szőke Tímea, a szervezet munkatársa. Ilyen az általuk szervezett Budapest100 című program is, amely minden év tavaszán Budapest éppen százéves házait ünnepli, és amelyhez e százéves házak lakóközösségei csatlakozhatnak. A lakóközösségek saját házuk történetéről mesélnek, megmutatják az érdeklődőknek az épületek rejtett zugait, különböző kulturális, közösségi programokat szerveznek. A Budapest100 idén Budapest 150. születésnapja alkalmából a városegyesítés témájával foglalkozik, és 150 éves házakat mutat be a nagyközönség számára. Ez jó alkalom arra, hogy találkozzunk a város rejtett kincseivel.
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
„Olyan zenéket hallhattunk ott, amelyeket addig soha”
„Városi falu” – A legfontosabb nép- és világzenei helyszín
A magyar hangversenyélet és zenei oktatás fellegvára
Unikális kulturális központ a város szívében
Világszínvonalú koncertterem, jazzklub és zenei információs központ egy helyen
„Nagyon kevés olyan helyet találni, mint amilyen Budapest”
– Interjú Mundruczó Kornéllal
Európában nincs hasonló hely – A Gólem Színház
Baruch Spinoza szellemében – A Spinoza Színház
A38: Az egykori kőszállító uszályból lett koncerthajó
Az egyik legkülönlegesebb koncerthelyszín ott található, ahol nem is gondolnád
„Külön kis világ, amely mindig más volt, mint az ország maga”
„A magyar kultúrából táplálkozom”
Q Contemporary – kulturális híd a budapesti Champs-Élysées-n
„Buda és Pest olyan, mintha egyszerre két helyen élnél, de egy városban”
Kassák Múzeum: Álomgyűjtők és kísérleti filmek az avantgárd jegyében
Mixát – kulturális mixerek bázisa a Mikszáth térnél
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti”
New York Café: egy szelet magyar irodalom a világ legszebb kávéházában
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani” – Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Csizik Balázs grafikája
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!
