„Olyan zenéket hallhattunk ott, amelyeket addig soha”
Palya Bea több mint 30 éve aktív előadóművész.
Népdalénekesként kezdte, majd az évek során fokozatosan dalszerzővé és szövegíróvá is vált. Bea története egy mondatban: „A falu széléről jött félcigány lány beénekelte magát a Carnegie Hallba.”
Mi a kedvenc emléked a Fonóval kapcsolatban?
A ‘90-es évek végén a Laokoóncsoport nevű, Gryllus Samu [magyar basszusgitáros, zeneszerző, karmester] által alapított zenekarban játszottam. Volt egy egy évig tartó tematikus sorozatunk a Fonóban, melynek során minden hónapban egy kétórás (!) új műsort tanultunk meg. Elképesztő munkát igényelt, heti négy-öt próba, sok egyéni gyakorlás kellett hozzá. Rengeteg dolgot itt égettem be a zenéről, egy zenekar működéséről.
Palya Bea (fotó: Veres Anita)Az első fellépésünk jó élmény volt, de egyszerre sok is. Akkoriban három-négy zenekarban énekeltem, nem tudtam bevállalni, hogy ennyi új zenét tanuljak meg hétről hétre. Ezért a koncert után meg akartam mondani, hogy kilépek. Ott volt azonban Gryllus Dániel, Samu édesapja (az 1969 óta aktív Kaláka együttes tagja) is, aki erre azt mondta a fiának: akinek ilyen hangja van, azt nem szabad elengedni. Nem is engedtek el, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik.
Mi a hely jelentősége a magyar nép- és világzenei színtéren?
Olyan zenéket hallhattunk ott és olyan zenekarokat láthattunk, amelyeket addig soha, a magyar és a nemzetközi zenei színteret is beleértve. Szájtátva hallgattam az arab, a spanyol zenéket, a cigány zenekarokat, néztem a flamencósokat, a hastáncosokat és az őket kísérő darbukásokat. Aktív zenélés és táncolás is volt: utána megnyílt a tér tánctanulásra, énektanulásra, közös jamelésre. Nagy feeling volt, az biztos, kinyílt a világ, és ettől sokkal színesebb lett egész Budapest.
Palya Bea (fotó: Veres Anita)Mivel próbálnád meg rábeszélni egy barátodat, aki még soha nem járt táncházban, hogy próbálja ki?
Ha egy kicsi hívást is érez, de fél, hogy nem tud táncolni, akkor menjen bátran a félelem felé. Ha beleengedi magát, másnap jobb színben látja majd a világot, nem lesz annyira depressziós és magányos, sőt akár párt is találhat. Tánc közben az élő zenére együtt rezdülő testek energiáját érezni: maga a felszabadulás. Nagyon egészséges és emberi, jót tesz a léleknek, felszabadítja az örömért felelős hormonokat. És még szép zenét is hall közben, amitől a sejtjei másképp fognak rezegni. Szerintem a kultúra alatt és felett van egy nagyon emberi igény az összetartozásra, a kapcsolódásra, és erre az etnikus zenék és táncok világa az egyik legjobb lehetőség. Emiatt én biztos, hogy turistaként sem hagynám ki ezt az élményt.
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
„Városi falu” – A legfontosabb nép- és világzenei helyszín
A magyar hangversenyélet és zenei oktatás fellegvára
Unikális kulturális központ a város szívében
Világszínvonalú koncertterem, jazzklub és zenei információs központ egy helyen
„Nagyon kevés olyan helyet találni, mint amilyen Budapest”
– Interjú Mundruczó Kornéllal
Európában nincs hasonló hely – A Gólem Színház
Baruch Spinoza szellemében – A Spinoza Színház
A38: Az egykori kőszállító uszályból lett koncerthajó
Az egyik legkülönlegesebb koncerthelyszín ott található, ahol nem is gondolnád
„Külön kis világ, amely mindig más volt, mint az ország maga”
„A magyar kultúrából táplálkozom”
Q Contemporary – kulturális híd a budapesti Champs-Élysées-n
„Buda és Pest olyan, mintha egyszerre két helyen élnél, de egy városban”
Kassák Múzeum: Álomgyűjtők és kísérleti filmek az avantgárd jegyében
Mixát – kulturális mixerek bázisa a Mikszáth térnél
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti”
New York Café: egy szelet magyar irodalom a világ legszebb kávéházában
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani” – Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Palya Bea (fotó: Veres Anita)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!
