Budapestért rajonganak a németek
A város kulturális életére nagy hatással volt a német nyelv és kultúra, amit többek közt az is mutat, hogy előbb létezett német nyelvű színház, mint magyar.
A XVIII. században a német volt a hivatalos nyelv Magyarországon, de még Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítését, vagyis Budapest megszületését követően is jó eséllyel lehetett német beszélgetéseket hallani az utcán sétálva, hiszen még ebben az időszakban is nagyjából azonos volt a németül és a magyarul beszélők száma. A város kulturális életére nagy hatással volt a német nyelv és kultúra, amit többek közt az is mutat, hogy előbb létezett német nyelvű színház, mint magyar: a Pesti Városi Német Színház 1812-től működött, a Pesti Magyar Színház pedig 1837-ben nyílt meg. „A város kapott egy erős német impulzust, később pedig jött a zsidó polgárság, és így, a magyar alapokkal együtt megszületett ez a gyönyörű egyveleg” – mesél a történelmi eseményekről a Budapesten élő német irodalmár.
Farocki-kiállitás, AQB (fotó: Neogrády-Kiss Barnabas)
A német író, irodalomtörténész, műfordító, Wilhelm Droste már gyerekként rajongott Magyarországért – elsősorban a bélyegek és a foci miatt, ami elmondása szerint az ötvenes években csúcsformában volt. 1974-ben járt először Budapesten egy baráti társasággal, utána ’75-ben egyedül tért vissza, és egy hetet töltött itt. „Sokat sétáltam a belvárosban és a külsőbb kerületekben is, minden érdekelt. A rajongásom nemhogy csalódássá változott volna, épp ellenkezőleg: nem tudtam aludni, annyira izgatott voltam. Akkor történt meg a »városházasságom«, onnantól kezdve tudtam, hogy itt a helyem” – eleveníti fel a kezdeti élményeket Wilhelm Droste. Budapesttel ezután évekig szoros kapcsolatban élt, minden évben visszatért, és sokszor több hónapot is töltött a városban. Végül 1989-ben jött el a végleges összeköltözés ideje, amikor az egyik legnagyobb magyar egyetemen, az ELTE Germanisztika Intézetében kezdett dolgozni, ahol egészen a közelmúltig tanított. Ez az év más szempontból is fontos volt az életében: ekkor házasodtak össze Enyedi Ildikó magyar filmrendezővel.
Míg Wilhelm Droste jövőre, addig a Ráday utcában működő Goethe-Institut idén ünnepli budapesti jelenlétének 35. évfordulóját. Az intézmény elsődleges célja a Németország és Magyarország közötti kétoldalú kapcsolatok támogatása, amit egyrészt németnyelv-tanfolyamokkal, másrészt az intézetben található könyvtárral és információátadással, harmadrészt pedig kulturális programokkal segítenek elő.
Fotó: Kerekes ZoltanLegtöbb programjuk magyarul, illetve mindkét nyelven hozzáférhető, és bár több Magyarországon élő német is érdeklődik a programok iránt, elsősorban a helyiek a célcsoportjuk. „Aktív szereplők vagyunk a budapesti kulturális életben, az esetek nagy részében partnerekkel együtt találunk ki programokat, és olyan együttműködésekben gondolkozunk, ahol Németországnak lehet valamilyen hozzáadott értéke – mesél az alapvetéseikről dr. Evelin Hust intézetigazgató. – A német klasszikus zene például már hosszú ideje szerves része a budapesti kulturális életnek: a Müpában, a Zeneakadémián és sok más helyszínen találkozhat a közönség német zeneszerzők darabjaival, ezért ezen a területen nincs feladatunk, más zenei műfajban viszont annál inkább. Két évvel ezelőtt tartottunk egy kiállítást a technozenéről, amelynek komoly hagyományai vannak Németországban. Idén pedig jön a folytatás: több partnerünkkel együtt technozene-fesztivált szervezünk Veszprémben.”
Kiemelt programjuk a minden évben ősszel megrendezendő Szemrevaló Filmfesztivál, ahol Németországból, Ausztriából és Svájcból mutatják be a legújabb filmeket. Emellett az irodalom területén is részt vesznek a nagy budapesti eseményeken, például a Budapesti Nemzetközi Könyfesztiválon és az IrodalomHosszú Éjszakáján. A képzőművészeti színtéren a közelmúltban több ismert budapesti kulturális térrel (art quarter budapest, Trafó Galéria) működtek együtt német művészek kiállításai kapcsán, valamint a legnagyobb magyarországi független kortárs művészeti eseményt, az OFF-Biennálé Budapestet is támogatják.
Wolfgang Tillmans, A te tested a tiéd, Trafó Galéria (fotó: Biró Dávid)
„Budapest nincs olyan messze Németországtól, aránylag nagy létszámú az itt élő német közösség, számos különböző kapcsolódási pont van, ezért szerencsére a mi közreműködésünk nélkül is sok német kulturális program valósul meg – mondja a Goethe Institut igazgatója, Wilhelm Droste irodalmár pedig hozzáteszi: „A budapesti német lakosság száma valóban óriási, de több különböző közösségbe szerveződnek: vannak, akik a nagykövetség rendezvényein találkoznak rendszeresen, mások katolikus vagy protestáns misékre járnak, az egyetemeken (főként az orvosi-egészségügyi Semmelweis Egyetemen) pedig több ezer német fiatal tanul. A kilencvenes években sok német színész és művész is Budapestre költözött, de azóta a legtöbben továbbálltak. Van még egy hozzám hasonló fanatikus, Wolfgang Bartesch, aki egy dél-budai volt sörgyár területén létrehozta az Art Quarter Budapest (aqb) művészeti központot.”
A német Wilhelm Droste több kávézót is alapított Budapesten, most az Erzsébet híd pesti hídfőjénél működteti a HáromHolló kávéházat és kulturális központot. Először 2000-ben adták ki a szintén Három Holló (Drei Raben) néven futó folyóiratot: a kiadványokban egy központi téma vagy személy köré csoportosítva olvashatók változatos irodalmi szövegek, német nyelven. Korábbi lapszámaik közt szerepeltek már témaként többek között Ady Endre, József Attila, a fiatal magyar írók és költők, a zsidó kultúra és irodalom, valamint a nők az irodalomban. Legutóbbi számuk a 2016-ban elhunyt, ismert magyar író, Esterházy Péter köré épült, az idén készülő kiadványnak pedig a költészet mint hatalom a témája. A folyóirat célcsoportja részben a Budapesten élő németek, de a fő piacuk a világ, vagyis minden németül olvasó ember. „A magyar irodalmat és kultúrát szeretnénk exportálni. Egy jó ablak próbálunk lenni, miközben tisztában vagyunk vele, hogy most nagyon sok rossz ablak is van” – osztja meg missziójukat Wilhelm Droste.
Irodalom Éjszakája, Terézia Mora: A Szörnyeteg. Majsai-Nyilas Tünde, Szent-Mihály kápolna (fotó: Budai Ákos)Az író a legújabb Három Holló-számon túl új könyvén dolgozik, amelyben irodalmi szempontból mutatja be Budapestet. A könyv több népszerű, XX. és XXI. században alkotó magyar írótól, költőtől (Ady Endre, Krúdy Gyula, Nádas Péter, Szép Ernő, Tandori Dezső) közöl majd idézeteket, amelyeket Wilhelm Droste saját szövegei kötnek össze. „Még mindig nagyon szeretem a várost, és ezt a szeretet jó lenne továbbadni. A cél, hogy valahogy járható legyen a könyv segítségével a magyar irodalom, ami azért is nehéz feladat, mert az irodalom valójában soha nem járható, csak repülhető.” Emellett nemrég a népszerű kortárs magyar költő, Varró Dániel verseit fordította, és nem titkolt célja, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költője, József Attila száz versét is újrafordítsa a közeljövőben.
Dr. Evelin Hust négy, Wilhelm Droste harmincnégy éve él Budapesten, de a magyar kultúra és a budapesti kulturális élet iránti rajongás közös bennük. A lelkesedést pedig szívesen osztják meg útitippek formájában, amit a turisták is tudnak hasznosítani. „A kedvenc művészeti ágam a képzőművészet, ezért részrehajló vagyok. Budapesten nagyon széles a skála ezen a területen: a klasszikus múzeumi keretek között rendezett nagyszabású kiállításoktól a pulzáló és izgalmas galériák felhozataláig minden megtalálható – mondja dr. Evelin Hust. – Bár a Trafó inkább az előadó-művészeti programjairól ismert, de van galériájuk is, sok izgalmas programmal és művésszel. Gyönyörű épület a Városliget közelében található szecessziós Ráth György-villa, ahol szintén tartanak kiállításokat. A III. kerületben több múzeum is kívül esik a megszokott turistazónákon, ennek ellenére a Kiscelli Múzeumba, a Vasarely Múzeumba és a Kassák Múzeumba is megéri ellátogatni.”
Forrás: Három Holló KávézóWilhelm Droste ajánlásában inkább a város hangulatának átérzésére fekteti a hangsúlyt. „A Budai Várnegyed mellett a budai hegyekben jót lehet kirándulni vagy fellépcsőzni az Erzsébet-kilátóba, ha valaki a magasból is szeretné látni a várost. Pesten a körúti élet felfedezését javaslom: valamiben hasonlít a bécsi Ringre, mégis nagyon más. Ha nyitva marad egy kapu, akkor be lehet surranni és körbenézni a gangos házakban. Érdemes a külsőbb kerületekbe, Újpestre, Kispestre, Kőbányára, Csepelre is eljutni. A lényeg, hogy a véletlen legyen az útikönyv. Igazán szeme csak a kintről jövő embernek van, aki itt született, vak, nem veszi észre ezt a pompázó szépséget – ahhoz mindig egy kicsit idegennek kell maradni. Ezt megtartva valójában én is utazó vagyok a saját életemben.
A cikk a Birth of a Metropolis című kiadványban jelent meg, amely az Art is Business és a Budapest Brand partnerségével valósult meg a Budapest 150 ünnepi sorozat részeként.
Lásd még:
Könyvek, fesztiválok, biciklik: egy csipetnyi Hollandia Magyarországon
Kis közösség – nagy múltú kultúra
Olasz temperamentum Budapest vérkeringésében
Minden kultúrafogyasztó számára komfortos: FUGA
Ahol összeér a múlt a mával: Néprajzi Múzeum
Budapest tereiben járni időutazás
„Olyan zenéket hallhattunk ott, amelyeket addig soha”
„Városi falu” – A legfontosabb nép- és világzenei helyszín
A magyar hangversenyélet és zenei oktatás fellegvára
Unikális kulturális központ a város szívében
Világszínvonalú koncertterem, jazzklub és zenei információs központ egy helyen
„Nagyon kevés olyan helyet találni, mint amilyen Budapest”
– Interjú Mundruczó Kornéllal
Európában nincs hasonló hely – A Gólem Színház
Baruch Spinoza szellemében – A Spinoza Színház
A38: Az egykori kőszállító uszályból lett koncerthajó
Az egyik legkülönlegesebb koncerthelyszín ott található, ahol nem is gondolnád
„Külön kis világ, amely mindig más volt, mint az ország maga”
„A magyar kultúrából táplálkozom”
Q Contemporary – kulturális híd a budapesti Champs-Élysées-n
„Buda és Pest olyan, mintha egyszerre két helyen élnél, de egy városban”
Kassák Múzeum: Álomgyűjtők és kísérleti filmek az avantgárd jegyében
Mixát – kulturális mixerek bázisa a Mikszáth térnél
„Nekem Budapest kisvárosok békés együttélését jelenti”
New York Café: egy szelet magyar irodalom a világ legszebb kávéházában
Budapest Jazz Club – Grammy-díjas óriások fellegvára régi, nyitható tetővel
„Már akkor tudtam, amikor először megláttam, hogy itt kell Wagnert játszani” – Beszélgetés Fischer Ádámmal
Műfajokon átívelő kulturális olvasztótégely, amiért érdemes elhagyni a belvárost
„Bár Budapest európai város, mégis érződik rajta a keleti fűszer”
– Beszélgetés Kőszeghy Flórával
Art Quarter Budapest: sörfőzdéből lett kortárs művészeti központ
Toldi mozi – minden nap olyan, mint egy alternatív filmfesztivál
„Az igazi kihívás mindig festés közben történik”
– Interjú Szűcs Attilával
Szemrevaló galériák Budapesten
„A városnak te vagy a kovásza”
– Street Art Budapesten
Kulturális kalandok kavalkádja a Bartók Béla Boulevard-on
Kávéházi kultúra a magyar irodalom nyomvonalán
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, a független alkotók és produkciók befogadója
– A Házban ma már havi negyven-ötven előadást tartanak négy játszóhelyen.
Madaras Gergely a „budapesti arany háromszögről”, ahol minden sarkon akad zenéhez kapcsolható dolog
Magyar Zene Háza – zenés oázis a Ligetben
Trafó – színház a senki földjén
A díva a boldogító igent is az Operaházban mondta ki
– Interjú Rost Andreával
„Azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”
Budapest, a szórakoztató város
Új lehetőségek a tömegközlekedésben
Budapest a múltból táplálkozik, de a jövőbe tekint
Nyitókép: Farocki-kiállitás, AQB (fotó: Neogrády-Kiss Barnabas)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
